Gyere velem.
Szép út lesz,
Lesznek mellette rétek,
És lesznek patakok, folyók,
És persze lesznek tengerszemek.
Lesznek majd esők is néha,
Lesznek talán viharok,
De este egymáshoz bújva
Találnak minket a csillagok.
Az ősz sokáig velünk lesz,
És télen lesz hótakarónk.
Esténként vacsorával várlak,
Azt főzök, amit szeretsz,
Beszélgetünk majd,
Vagy csak hallgatom a csöndedet.
Később, ha elaludtunk,
És fejed alatt elzsibbadt karom,
Nem húzom el, ott hagyom.
Egyszerű élet lesz a miénk.
Gyere velem.
Szép út lesz, ha Veled álmodom.
Aztán ha nekem a jövő majd,
Végül elfogyott,
Te leteszel az út végére
Egy kicsi kavicsot.
Lehajolsz.
Magad mögött felszeded
A síneket
Magad elé újra lerakod.
Előre lépsz párat.
Erős sínek ezek a Te síneid.
Dolgozol.
Alagutat fúrsz
A megszokás falába.
Megint lehajolsz.
Mögüled a sín
Megint eléd kerül.
Előrelépsz.
Az alagútban sötét van,
De Te jól tudod,
Én ott várlak
A másik oldalon.
Olyan sokfelé kóboroltam
Hozzád Szívem most
A szívem indul el
Valamiért mindig távol voltam
Siettem sok láthatatlan cél felé
Hozzád most Szívem
A szívem indul el
Tudod hogy várlak nagyon
Ahogy várnak napok és hetek
Hogy megérkezzenek
Hogy Hozzád érjenek haza
Házad kapuján a zárral
Ma éjjel tudod
Egy Angyal sokat matatott
Állt ott porosan árván
Épp hogy csak létezett
Hozzád Szívem most
A szívem végleg megérkezett.
