Szőcs Éva Andrea: Amikor megkaptam a felkérést egy hibrid tematikájú írás elkészítésére, azon tűnődtem, hogy milyen jellegű szöveg készüljön. Azok a szemantikai felvetések, amelyeket érinteni szerettem volna a hibrid művészet kapcsán, megközelíthetőek tudományos, filozófiai szemszögből is. Bármennyire szimpatikus számomra az a hozzáállás, mégis úgy döntöttem, hogy ezúttal egy másik verziót választok. 2016-ban megjelent egy Ioana GruiţăSavu művészettörténész-kurátor által jegyzett beszélgetés a Revista Arta(1) művészeti periodikában. Ez a felkérés újra egy jó alkalomnak tűnt az együttműködésre, kettőnk nézőpontjából megközelítve a témát, olykor háromszoros nyelvi fordításban, de mégis szorosan, egybefüggően, mint egy igazi „hibrid”.

Ioana Savu Gruiţă: A hibridizáció egyre nagyobb trend, számtalan területen jelen van: hibrid növények, hibrid állatok, hibrid autók, hibrid szavak és sajnos a vírusok is hibridek már.

De mi egy hibrid? Egy hibrid azt jelenti, hogy valami vegyes eredetű vagy összetételű, és változatosságot, komplexitást nyújt egy rendszer számára. Be kell vallanom, ameddig nem talált meg ez a feladat, nem gondolkodtam azon, hogyan határoznám meg a hibridet a kortárs művészetben. Természetesen az első reakcióm az volt, hogy hibrid formákra gondoljak vagy hibrid technikai megoldásokra, vagyis egy olyan művészetre, amely vegyes technikákat, különböző kifejezésmódokat alkalmaz, és amelyeket társítva egy új formát hoz létre – a hibridet.

Emlékszem korábbi projektjeink kapcsán, hogy több olyan munkád van, amelyek műfajilag sokrétűek, ahol különböző kifejezésmódokat és médiumokat használsz. Olyan alkotások ezek, amelyek szemantikai problémák köré épülnek, és amelyekben képet alakítasz át szöveggé a Braille-írás segítségével. Mesélnél részletesebben ezekről a munkákról és arról, hogyan kapcsolódhatnak a hibriditáshoz?

Szőcs Éva Andrea: Valóban kapcsolódhatnak, amennyiben széleskörűen értelmezhető a hibriditás a művészetben. Ami a munkáimat illeti, párat tudnék megemlíteni, amelyek közül kettő egy készülőben lévő sorozat eleme. Az első munka, amely egyben az ötletadó is ezen a téren, egy 2013-as angliai konferenciához kapcsolódó felhívásra készült, ahol egy megadott, nagyon pixeles képet kellett feldolgozni. Annak kapcsán jött először az ötlet, hogy a digitális képet, a pixeleket szöveggé kódoljam át.

De ez nem volt teljesen előzmény nélküli, mert korábban is foglalkoztattak szemantikai kérdések, jel és jelölt viszonya, amelyeket a Braille-jelekkel hoztam összefüggésbe, csak más megközelítésben. Mint például a porcelánból készült, klasszikus témájú tájképeimnél, ahol Braille-írással jelöltem a tájban elhelyezkedő részeket, mint fa, föld, víz, az őket ábrázoló képek mellett. Bár a kiindulópont az volt, hogy taktilisan érzékelhető elemeket helyezzek el úgy egy felületen, hogy a táj fogalma érthetőbbé váljon azok részére, akik ezt nem tapasztalhatják meg teljességében, a munkák végül elsősorban mégis a látók számára készültek el.

A látók számára a képek sokoldalú jelentéssel bírnak, és egyre inkább elsődleges információforrásnak számítanak, amely a kritikai gondolkodás változásához vezet. A Braille-jelek a látók számára mindössze dekoratív kis pontocskák, míg a nem látók számára konkrét üzenetet hordoznak, viszont a képek semmit sem jelentenek. Amikor a jel és jelölt észlelését relativizálom azzal, hogy helyzet- és néző-függővé teszem, a képekből származó evidenciának tekintett következtetéseket kérdőjelezem meg.

Szőcs Éva Andrea: Tájkép, 2012 (részlet)

Ioana Gruiţă-Savu: Az első impulzusok után rájöttem, hogy kitaposott ösvényen vagyok, már tanulmányozták, besorolták és meghatározták a hibrid szerepét a kortárs művészetben. Jerrold Levinson(2) például azt állítja, hogy a művészet akkor hibrid, ha konceptuálisan szétbontható egy vagy több művészeti tevékenységre, több eltérő médiummá. Gyakorlatilag úgy írja le a hibrid művészetet, mint a művészet új jelenségét, amely korábbi művészeti formákat kombinál, vagy azokat komplexebben, új módon értelmezi, átértelmezi. Levinson három módszert javasol a hibrid művészet megközelítéséhez: mellérendelést, két vagy három különböző művészeti ág összekapcsolását azzal a céllal, hogy egy új, komplexebb alkotás jöjjön létre; szintézist, azaz a művészeti ágak olyan fúzióját, amelyben azok elvesztik identitásukat; transzformációt, amely során egy művészeti ág átalakul egy újjá úgy, hogy közben megtartja a kezdeti vonásait. Azért írtam le ezt tömören, mert rendkívül fontosnak tartom egy munka genezisét. Milyen volt a te utad, amely hibrid megnyilvánulásokhoz vezetett? Hogyan születtek ezek a munkák?

Szőcs Éva Andrea: A fentebb említett, előzményként definiált munkákkal szemben a hibrid alkotásaimmal a digitális képek esetlegességeire reflektálok, ugyanakkor a hagyományos képzőművészeti művek jelen világhoz való viszonyára, az „aurájuk” (Walter Benjamin) változására is. Az a módszer, amit alkalmazok, csak digitalizálva működik, tehát eleve egy 0 és 1 kombinációiból összeállt képpel dolgozom. Egy kiválasztott műalkotás reprodukciójának egy részét pixelesítem, majd azt szöveggé alakítom át. Dekódolásra a Braille-rendszert használom, amely még egy ellentmondást visz ezekbe a munkákba azzal, hogy a látvány relativizálását erősíti.

Sandro Botticelli Primavera festménye lett az első ilyen jellegű munkám kiindulópontja, ahol a később Flóra néven ismert nimfának szavak helyett virágok (képek) hagyják el a száját (lásd a nyitóképet). Az analóg festmény digitalizálása lehetővé tette, hogy bizonyos részleteket – a lehetőségekhez mérten – vizuálisan eltoljak a bináris információ irányába, ahol a szintén bináris Braille-írás segítségével szöveggé alakítom át, egy szigorú algoritmus szerint. Ebben a folyamatban van egy szakasz a kép részletének átalakítása során, amelyet tulajdonképpen a digitális technológia kreál, az emberi faktor mindössze az irányt határozza meg.

Ioana Gruiţă-Savu: Hibrid művészet ott jelenik meg, ahol keskeny a határ a klasszikus, hagyományos technikák és az új médiumok között, és egy nem konvencionális szintézist alkotnak. Innen nézve, a hibridizáció folyamatát elősegítette az elmúlt évek technikai fejlődése, a művészek szívesen éltek a megengedőbb technikákkal a hagyományos eljárásokkal szemben. A hibrid kifejezést a médiaművészettel is összefüggésbe hozták, amely új technológiákat feltételez: digitális művészet, komputergrafika, virtuális művészet stb., és amelyek mélyén egy technikai és nyelvi hibridizáció áll – világít rá Edmond Couchot(3).

A te esetedben a komputer csak leegyszerűsíti a munkádat, vagy aktív szerepe van az alkotásban? Mindent kiszámítasz előre, vagy a véletlennek is van szerepe a munkádban?

Szőcs Éva Andrea: A számítógép nemhogy leegyszerűsíti, de nélkülözhetetlen kelléke az ilyen típusú munkámnak. A kép átírása a gép nyelvére, majd annak további szimplifikálása a végső elemek felé abszolút nem történhetne meg nélküle. Nem tudok mindent előre kiszámítani, csak azt, hogy milyen algoritmus és szabályrendszer szerint dolgozom. A többi a digitális technika bugyraiban zajlik.

Ioana Gruiţă-Savu: El tudod magyarázni a kódolási és dekódolási elvedet?

Szőcs Éva Andrea: A kép sorozatos egyszerűsítés során átalakul egy bináris kóddá, sötét-világos pixelekké, ahol egy szintén bináris kódnak feleltetem meg. A sötét pixeleket a Braille-pontoknak feleltetem meg, a hatos osztás szerint. Ez alapján épül fel a betű, a szöveg, amelyet végül kiolvasok. Az egyik adat átmegy a bináris szűrőn, és egy másik adattá válik.

Ioana Gruiţă-Savu: Érdekes, hogyan játszol a 0-val és 1-gyel, a Braille-jel pozitív és negatívjával, fekete-fehérrel, léttel és nemléttel. Maga a folyamat rendkívül érdekfeszítő. A hibrid művészet az a terület, ahol a művészet a tudománnyal találkozik, a művészet játszik a technikai eszközökkel, az optikai törvényektől kezdve a kinetikán, kibernetikán, neuro- és szociotudományokon át, a mi esetünkben a lingvisztikáig. A hibrid művészet új kifejezési területeket kutat, ahogyan te is. Az átkonvertált kép érthető egy lehetséges olvasónak?

Szőcs Éva Andrea: Elvileg nem, de mégis kialakul egy ritmus, akadnak érthető, értelmezhető szavak. Beleérzés.

A feldolgozott képzőművészeti alkotásokat úgy választom ki, hogy eleve tartalmazzanak a kommunikációnak valamilyen formájára vonatkozó utalást, például beszédet vagy szöveget ábrázoljon. Néha a véletlen hozza létre a találkozást, ahogyan a sorozat negyedik és eddig utolsó darabjával történt. A Black and White kiállításomnak(4) helyt adó múzeum gyűjteményében lévő műtárgyak közül dolgoztam fel párat, ott láttam egy kis olajképet, amelyen egy nő olvas. Ebben az esetben a könyvben látható szöveget jelző vonásokat alakítottam át konkrét betűkké.

Szőcs Éva Andrea: Pour passer le temps, 2017

Ezt követően az is érdekelt, hogyan alakíthatom át a szöveget képpé. Lényegesnek találtam, hogy olyan szövegrészlettel dolgozzak, amely közismert, mint például William Shakespeare Hamletjének híres monológja. Ebben az esetben a szöveget, az egyértelmű jeleket egyből bináris információvá lehetett alakítani, amit fokozatosan az előbb említett technikai megoldás fordítottjával a kép irányába toltam.

Szőcs Éva Andrea: To be or not to be

Ioana Gruiţă-Savu: Miután körbejártuk az ilyen típusú munkáid genetikai térképét, összegzés helyett elmondhatom, hogy a teljes dekódolási folyamat, a szűrés, az egyszerűsítés, a redukálás 0-ra és 1-re, majd annak újrakódolása egy teljesen új formába sokrétű értelmezést kínál, egyfajta kifinomult multiverzumot, egyszerűt és mégis komplexet, amelyben együtt él az eredeti jelentése az új mellett, amely tulajdonképpen ugyanaz, csak más formában. Igazi hibrid.


Hivatkozások

1 Ceci n’est pas un pipe à la Szőcs Éva Andrea, interview by Ioana Savu Gruiță. In Revista Arta, nr. 19, Bucureşti, 2016

2 Jerrold Levinson, “Hybrid art forms”. In Journal of Aestetic Education, vol 18, nr. 4, 1984; Levinson Jerrold. “Hybrid Art Forms.” In Music, Art, and Metaphysics: Essays in Philosophical Aesthetics. Ithaca and London: Cornell University Press, 1990

3 Dr Pr Edmond Couchot Univeristé Paris-8, Media Art: Hybridization and Autonomy

4 Ioana Gruiță, Between Black and White, Catalog bilingv, ro-engl., Muzeul Național de Istorie a Transilvaniei, Mega Print, 2018