London az északi szélesség 51. és a nyugati hosszúság 0. fokán fekszik. Az 1884-ben Washingtonban tartott Nemzetközi Meridián Konferencia óta innen számítják (Greenwich) a hosszúsági köröket. Rendkívül nehéz feladatra vállalkozik az a városföldrajzos, aki London városi terének fejlődését szeretné elemezni és bemutatni. Ezért három gondolatcsomó köré gyűjtöm össze a városfejlődésre ható tényezőket. Olyan kérdéseket teszek fel, magyarázok meg, amelyek hozzásegíthetnek annak megértéséhez: London miért ott, azon a helyen épült, illetőleg miért olyan, amilyen. Geográfusként megállapíthatom, hogy London és környéke természeti erőforrásokban ugyan szegényesebb, mégis hatalmas erőt jelent számára a Temze folyó. Nemcsak mint stratégiai, ellenőrzési lehetőség, hanem óriási gazdasági erőforrás is.
London városa és a Temze folyó kapcsolata hosszú évezredekre nyúlik vissza. Minden emberi időben komoly jelzéseket adott a londoniaknak arról, hogy milyen a körülöttük lévő világ. Segített az itt élő embereknek. Ide vonzotta a távolabb élőket, információval szolgált a természet állapotáról. Erre szép példa az éghajlatváltozás és a folyam kapcsolata. A kis jégkorszak idején többször befagyott a 350 km-en keresztül kanyargó dél-angliai folyó. 1814-ben láthatták is az itt élők a fagyott Temzét.
A Temze mint stratégiai pont
Az ún. Londoni-medencében, a Temze folyó partjain terül el a város. Nevének eredetét is kérdések veszik körül. A címben jelölt „Széles folyó partján elhelyezkedő település” még a brit főszigeten élő kelták előtti időből származhat. Ugyanakkor fontos megemlíteni azt is, hogy Londinium néven római provincia volt itt. Ekkor épült az első fahíd a folyón. A terület fejlődése a Temze-parti kikötő szerepével indult, s a folyó a mai napig jelen van a várostér növekedésében és városépítő szerepében. A Római Birodalom egykori uralkodója, Claudius császár kiemelt funkciókat adott a stratégiailag nagyon fontos, Európára tekintő és az azt megközelítő hajózás ellenőrzésére. Bár természeti erőforrások kevéssé emelték a szigetország szerepét, a kikötő telepítése hangsúlyozta feladatait a Római Birodalom provinciái között. A provincia székhelye Londinium volt.
A Temze mint a kikötőváros folyója
Az 1215-ben aláírt Magna Charta – amit szintén a Temze partján szignáltak – már biztosította London jogait és kiváltságait a szabad kereskedelemre. Hosszú évszázadokkal később a londoni parlament engedélyezte a világ legnagyobb belső dokkrendszerének kialakítását. Az ipari forradalom és ezzel együtt a kapitalizmus egyik szülőföldje lett a Temze folyó partján épült London. A gőz hasznosítása, majd a kapitalizmus kezdetén kialakuló munkaerő-szükséglet hamar világvárossá emelte szerepét. 1921-ben elkészült az utolsó dokk is, London megkapta „a világ legnagyobb és leggazdagabb kikötőrendszere” jogait és tulajdonát.
A Temze mint szellemi táplálék
A Temze folyó és London kapcsolata mindig és minden időben szoros volt. A 21. század kihívásai új feladatok elé állították az építészeket és várostervezőket. A globális hatások nemcsak gazdasági és pénzügyi, hanem szellemi szempontból is számos lehetőséget nyújtanak. Éppen ezért is épül ma az ún. Temze Múzeum, amely bemutatja nemcsak a városi ember és folyó kapcsolatát a történelemben, hanem például az óriási – időnként akár 8 méter – tengerszintben történő különbségeket is. A Temze hatalmas ereje igazi városföldrajzi energia London fejlődésében.
