A lengyel nyelv igen egyszerű. Hogyan mondják lengyelül például azt, hogy palesztin kendő? Arafatka. És hogy rondella? Barbakán. Teljesen logikus. Tehát foglalkozzunk inkább magával a várossal, ami viszont sokkal bonyolultabb rendszer. Krakkó megannyi teljesen eltérő zónából áll. Van itt minden: középkori lengyel rész (komplett városfallal, a világ legszebb, megmaradt 15. századi gótikus barbakánjával, ami a Flórián kaput védelmezte, és utoljára 1945-ben lovagoltak be rajta kozákok); zsidó hagyomány (Kazimierz negyed és megszállási gettó Schindler gyárával); Habsburg réteg; és Nowa Huta városrész is (neve Új Olvasztókemencét jelent), kohóerdővel és „apró”, negyedmilliós szocreál lakóteleppel.
A legősibb építmény minden bizonnyal a legendabéli névadó, Krakus fejedelem 16 méteres halma és a lányáról Wanda-halomnak elnevezett hasonló mesterséges domb. Jóval a történelem előtti időkben hordták őket össze, csillagászati megfigyelésekre és rituálékra. Bizonyos kelta ünnepnapokon a Krakusról nézve a Wanda-domb csúcsán kelt a nap. A csillagászatba is nagyon belejöttek a lengyelek (lásd Kopernikusz), de a halmok is megragadták fantáziájukat. A függetlenség elbukása után Kościuszko emlékére a lengyel lakta porosz, osztrák és orosz területek lakossága hordta össze az anyaföldet egy újabb halomhoz. Úgy tartották, hogy a 34 méteres domb maga a lengyel állam folytonossága, a dombot gondozó egylet pedig az egyedül megmaradt lengyel vezető hatalom. A dombot máig fel-felbukkanó őzek vigyázzák.
A Habsburgok adtak is meg el is vettek. Birodalmukban talán elsőként itt döntöttek úgy, hogy a város közepén álló erődből (Wawel) kivonják a haderőt és az adminisztrációt, kormányszerveket, hiszen a várnak kulturális és történelmi, múzeumi szerepkört kell szolgálnia, és nem az önmagát ünneplő vezetés erődemonstrációját. Ezzel egyidőben a város peremén építettek új erődrendszert, melynek földsáncos téglaváracskáiba befoglalták mind Krakus, mint Kościuszko halmait mint tüzérségi megfigyelőpontokat, és máris kész volt a Festung Krakau, a Krakkó Erőd.
A Wawel (Forrás: Pixabay)
A további halomfelhalmozásban is jeleskedtek a krakkóiak, így ma már áll Pilsudski gigantomán dombja (35 méteres) és II. János Pál törpe dombja is (7 méteres).
A köztudott lengyel-magyar barátság megható bizonyítéka volt, amikor egy éjszakai vonatozásból úgy ébredtem Krakkóban, hogy egy mester ugyan az összes létező zsebemet levágta, de magyar irataimat látván még a sim kártyámat és a kulcsaimat is csendben visszalopta a fülkébe. A telefont valamilyen érthetetlen okból magánál felejtette. Pénzre nem tett szert, mert véletlenül pont arra a zsebre fordulva aludtam.
A krakkói egyetem sok mindenről híres, például arról, hogy magyarul is lehet itt tanulni, és így egészen a legutóbbi időkig járatták a Népszabadságot, amit ma már nem járatnak. Érdekes, hogy pont akkor hagyták abba az előfizetését, amikor a groningeni finn-ugor tanszéken is.
Van Balaton étterem magyar ízekkel, ahol anyuékkal a hetvenes években palacsintát ettünk. Ó, legendás idők voltak! Önfeledten kacagtak az apácák az utcákon, lehetett farmert, Grundig magnót és Krówka tejkaramellás cukorkát kapni; itt ittam életem első kóláját, amitől még szomjasabb lettem. És miután egy ember megtudta, hogy apunak van egy NSZK százmárkása, amit be akar váltani, ez a lengyel bácsi egész nap jött utánunk egyre jobb ajánlatokat téve, miközben nyilvánvaló sanyarú helyzetét szűkszavúan, jellegzetes malopolskai akcentussal adta volna tudtunkra, ha bármely lengyel nyelvjárásban otthonosan mozogtunk volna. Türelmesen, udvariasan várt ránk, ahogy az áruházban nézelődtünk, vagy a posztócsarnoknál sétáltunk. Végül megköttetett az üzlet. A százmárkás árából még egy kempingkerékpárt is kaptam, amit a határon úgy hoztunk át, hogy hétéves alvó kisfiút kellett alakítanom rajta a hátsó ülésen.
A Kościuszko-halom
Van itt persze lengyel étterem is, ahol a mai fokozódó nemzetközi helyzetben ugyanazon ételekre (például pirog vagy borscs) egymás alá van írva egyrészt lengyelül, hogy hagyományos lengyel étel, másrészt angolul, hogy hagyományos lengyel étel, valamint németül, hogy hagyományos orosz étel. Sörből és hagyományos orosz, ejnye, no, szóval hagyományos lengyel Żubrówka vodkából is bőven fogy a városban.
Olyan ez a város, mintha Stanley Kubrick bicikliző kislányai, nem pedig a súlytalanságtól dülöngélő, űrhajóssá átképzett, hajdan mechanikus narancsokat gyártó vasmunkásai és kohászai jönnénk szembe egymással a seszínű, omló vakolatú, salétromos házak között, miközben kerekesszékébe épített HAL9000 készülékével Dr. Strangelove figyelné őket az 1981-es kijárási tilalom, jaj, mit is beszélek!, szóval hadiállapot bevezetése előtti szürkületben. Cvekkerjeikben üveges sör, üveges tej, üveges kompót, üveges uborka és üveges vodka, a nyomdagépek pedig hangosan zakatolnak. A kormány már élelmiszerjegyeket nyomtat, a Szolidaritás röpcédulákat a szemközti pincében. Egyszer voltam mostanában krakkóiak esküvőjén is, de azt már Londonban tartották.
Nem, nem ittunk túl sokat. A Vár Visztula felőli oldalát valóban gigászi sárkányszobor őrzi, kinek első avarkori legendája a barlangban talált őscsontokból ered. A királyok csontjai mellett ezeket is őrzi a vár katedrálisa. Emelt díjas sms küldése esetén a hétfejű sárkányszobor kékes gázlángot lövell, pont ott, ahol Krakus – miután megelégelte, hogy a szörny szűzlányokat fogyaszt – egy állatbőrbe varrt kéndózissal kicsinálta, amitől a sárkány lángot lövellt és kimúlt. De tényleg!
