– négykezes jeremiád –
Férfiu, zengj, múzsád a neten már sokfele szörfölt,
feldúlták MSN, Skype mára világfalu Földön,
chatszoba nyelvrácsán át kapva poént a poémra
biztos kézzel klikkelt négy pasi közt a nyerőért,
furcsa szeszélyként e-mail-t várt csak tőled, azonban
már kielégült új fiuját odahagyta az ágyban,
s míg az aludt, megnyílt teelőtted a szíve levélben,
sörszagu férjétől elvált, haja kezd deresedni,
míg szavak illatozó rózsáit kapja tetőled –
íme a pár, akihez Zeusz és Hermész odatéved,
álruha sem kell, senki sem ismeri őket a fényes
Föld kerekén, nem tudja a gőgös nép, a tüzet hogy
csente Prométheusz el, s mint tud büntetni e vándor,
ám a halandó lény, aki két karjába csupán egy
embert zár szerelemmel, s mégis nyitva a szíve,
abban a hübrisz még eleven, s befogadja a koldus-
gúnyás isteneket, s úgy, mint Philemon s Baucis, hág
egy nap majd az Olümposz lábától fel a csúcsig,
onnan nézni, hogyan fullad bele lent a gonoszság
szennyes habjainak folyamába világfalu Föld, míg
kunyhóját szentéllyé változtatja az isten.