Szőkedencs, Somogyszob, Csurgó,
Marcali, Nagyatád, Vése,
s újra, mert elöl is Vése,
Szőkedencs, Somogyszob, Csurgó.
Húzza a verset a forgó,
ontja a szálat a cséve,
most leszek az, aki mégse,
életem fele a hat szó.
Mindig a másikban volt jó,
abban is leginkább Vése,
lett végül egyetlen kéve,
füstöl alatta a tarló.
Oltom is, fújom is, hajhó,
mintha a kedvemért égne.
