Amikor a Rock and Roll bejött…
igen, ez volt az a zene,
amelyik bezavarta a régi jampikat a társadalomba.
Először a roppant-széles vállak tűntek el,
a boxer, a riasztópisztoly,
azután egy időre
lecsökkent a liliomtiprások,
a partiba-vágások száma.
Hol vannak az acélkék-fényes hajszorítók?
A régi jampik megtanulták az új táncot,
a pörgetést, kiemelést,
mert volt meg erő a válltömésekben,
de jött a raglán-divat,
a komformizált, húszas méretű csőgatya,
vasárnapi csöndes kirándulás a hegyekbe.
Még évekig szólt a Rock and Roll,
de közülük már csak az táncolt rá,
aki nem értette meg az idők szavát,
vagy nosztalgia kergette vissza a bárokba,
a modernebbje órabérért dolgozott,
esténként kocsma, esetleg rövid kártyaparti –
A twist már érthetően nem érdekelte őket,
lakás kellett, egyre több új ruha a gyereknek,
és nem volt ajánlatos esténként átvágni sötét tereken,
ahol a parkokban kihajtottak egy tavaszon a huligánok.
És csajok csodálták e bamba csordát,
de a hosszú haj, a farmernadrág
már a bárányzöld-lelkű hippiket idézte.
És jöttek a hippik, elállták az aluljárókat
kábítószert pótló várakozással,
rágógumival, gitárral,
csendes közösülésekkel elhagyott lakásokban,
miközben Jimi Hendrix próféta kántálta szövegeit
lemezről:
,,Kérdezd a TENGELYT, mindent tud ő…”
régi jampik hurutos hortyogása
szólalt a happening-szagú éjszakában –
