Éles Bulcsú 1983-ban született Debrecenben. Gimnáziumi tanulmányai kezdetétől művészeti tanulmányokat folytatott, művészeti középiskola, főiskola, egyetem, s őt is elérte sorsa, ma tanítja a vizuális nevelést, de mind e mellett 2006 óta a hazai és nemzetközi tárlatok, kiállítások rendszeres résztvevője, díjazottja s számos egyéni kiállítást tudhat maga mögött. Számomra meglepetés volt, hogy az „ex libris” sajátos és nem könnyű műfaj művelőjeként számos magyar s nemzetközi kiállítás résztvevője Budapesttől Spanyolországon keresztül Mexikóig!
Éles Bulcsú festőművész is! Fiatal festőművész! Dolgoztunk együtt művésztelepen, s ő is azon művészek közé tartozik, akik keze alól szinte „ipari” mennyiségben kerültek ki az alkotások, s két napon belül számtalan mű között ül, áll a műteremben s készíti újabb s újabb műveit. Félreértések elkerülése végett ezek többnyire nem kész alkotások, de nem is vázlatok, inkább csak villámgyorsan felvetett vizuális gondolatok, képi jelek, melyeket újra és újra átgondolva tovább épít, sokszor kollázsokat hoz létre belőlük, néha egy teljesen oda nem illő anyag lenyomatát teszi hozzá, vagy csak egy vastag vagy éppen vékony ecsettel folytatja a felvetett gondolatot, s hozza létre alkotásait. Legalább is így dolgozott ott a művésztelepen, s mikor mi a második, harmadik műnél tartottunk, ő vagy harminc mű fölé görnyedt és építette, festette azokat tovább.
Művei általam ismert többségének alaptémája, gondolati gyökere a táj, a természet, az épített környezet szűkített vagy éppen bővített részlete sajátos szemszögből, Éles Bulcsú szemszögéből vizsgálva, átitatva az ő belső világával, átlényegítve, átépítve a látványt! Bulcsú felvetéseiben, képi gondolataiban számos lehetőség rejlik. Ez meg is könnyítheti az alkotás létrejöttét, de ugyanilyen arányban meg is nehezíti a választást. Ugyanakkor, ha téved, könnyebben tud lemondani az elvetélt műről, mert ott a lehetőség azonnal átlépni egy másik világba, belekezdeni egy új műbe. Emellett egy-egy ilyen felvetés számos lehetőséget is kínál az alkotónak, hogy éppen milyen irányba építse tovább: a hangulati elemeket emelje ki, a szerkezeti elemekkel építkezzen tovább vagy éppen a színek legyenek a dominánsak. Ez egy olyan absztrakt építkezés, mely megőrzi ugyan az alapgondolat táji elemeit, de felbontva, szétbontva s újra összerakva egy más képi világot hoz létre, más minőséget teremt, műveket alkot, képzőművészeti alkotásokat teremt.
Éles Bulcsú: Baromfiudvar
Bulcsú szerencsés festőnek mondhatja magát, lévén hogy viszonylag korán kialakított egy valószínű csak reá jellemző stílust a megfelelő technika mellé rendelve, mellyel számos utat jelölt ki magának, melyekre bizton építhető egy jövendő életmű! Témái, ha a képcímekre nézünk, akár hétköznapiaknak is tekinthetők. Talán vehetjük ezt valamiféle fricskának is a mára elburjánzó, a mondanivalót el-, túlbonyolító felvetésekre – Baromfiudvar, Hűtőgépgyár, Enyészet –, de ezen egyszerű témák bizarr kompozíciókban, képkivágásokban, tömörítve, nem a megszokott színhasználattal, absztrahálva túlmutatnak az eredeti jelentésükön, műalkotásokká válva szólnak hozzánk, a befogadókhoz, egy új képi világot teremtve mutatja meg azt a környezetet, melyben egyébként mindennapjainkat éljük.
Magam azon képeihez vonzódom inkább, ahol a képformálást végigviszi a teljes absztrakcióig úgy, hogy a műben nyilvánvalóan tetten érhető az eredendő képi gondolat, a táj, az épített környezet. Ez a tiszta, őszinte ragaszkodás a tájhoz, a környezethez lehet a hagyományos alföldi tájképfestészet előtti tisztelgés, vagy csak egyszerűen egy ember, jelen esetben az alkotó vonzódása a körülöttünk lévő világhoz, melyet a festészet eszközeivel átformálva, „újrahasznosítva” mutat meg nekünk.
Legutóbbi kamarakiállítását a budapesti Aranytízben láthattuk 2016. március 12 és 31 között. Mindössze 10 kép került a falakra. Nem kevés mint elkészült műalkotás, de kevés, hogy teljes képet kaphassunk az alkotó festészeti, művészeti munkásságáról. Egy villanás, 10 kicsi etűd világunkról Éles Bulcsú megfogalmazásában. Részlet, egy sajátos részlete egy feltehetően majd gazdag művészeti életútnak – ezt feltételezi számomra Bulcsú munkabírása, szorgalma, komolysága, a művészet felé megnyilvánuló alázata –, melyen nem lesz könnyű végighaladnia. Ha végigtekintünk a művészetek történetén, nyilvánvaló, hogy egy művész élete, egy képzőművészé meg kiváltképp, sosem volt könnyű az adott civilizációban, közösségben, melyben élt, alkotott. Különösen nehéz ma ebben a többnyire a káosz által uralt világban, de az emberiség szerencséjére mindig akad jó néhány „elvetemült”, aki képes ezen, a nehézségeken túllépni, semmibe venni azokat, vállalni az alkotás gyötrelmét, de sokszor örömét, vállalja, hogy enged minket a tükör mögé nézni, megmutatja környezetünk az általunk látottól eltérő képét, s műalkotásaival, ha könnyebbé nem is, de színesebbé teszi mindennapjainkat!
