Farkas István (1887–1944) a legjelentősebb magyar képzőművészek közé tartozik. 1927 és 1934 között Párizsban a modern művészeti folyóiratok népszerűsítették, vásárlói között volt Le Corbusier építész, Chester Dale amerikai műgyűjtő, André Salmon író, műkritikus. Párizsi műtermében készültek életművének kiemelkedő alkotásai (Babonás délután, 1931; A szirakúzai bolond, 1930; Fekete nők, 1931; Sétány, 1934; Végzet, 1934). Tragikus szemléletük kapcsolódik a korszakot jellemző olyan művekhez, mint Thomas Mann Mario és a varázslója (1930) és Ortega y Gasset A tömegek lázadása (1930) című műve.
Mégis haza kell jönnie. Meghal apja, a Wolfner és Singer könyvkiadó alapítója, át kell vennie a céget. Akkor már négy gyerekéről kell gondoskodnia, felesége, báró Kohner Ida vagyona a világgazdasági válság következtében elúszott.
Itthon kevesen fogadják el képzőművésznek. A gyanakvó légkör ellenére számos kortársát támogatta képvásárlással. Közülük többen is ellene fordultak. Nem menekült el a zsidóüldözések elől sem, mert nem akarta cserben hagyni munkatársait. Hazajövetele után sokáig nem festett, majd a szigligeti műterem megépítése után új, figyelemre méltó festői korszaka kezdődött (Történt valami?, 1941; Kompozíció, 1941). Rosszindulatból, személyes bosszúból kerül az elpusztítandó újságírók listájára. 1944. június 27-én Kecskemétről viszik Auschwitzba, ahol önként áll a gázkamrába tereltek közé.
1948 után polgári származása miatt nem kívánatos a magyar művészetben. Egykori pályatársai is szívesen taszítják ki onnan (alig van tisztességes kivétel, például Vilt Tibor, Szalay Lajos). Nagyon nehezen talál haza. Még mindig kihagyják a magyar képzőművészetet bemutató sorozatból.
Farkas István
Utoljára 2005-ben volt életmű-kiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban, méltó katalógussal. 2015-ben a Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum szerény keretek között rendezett műveiből bensőséges, igényes tárlatot. Az 1994-ben napvilágot látott monográfia óta (angolul 1999-ben, olaszul 2002-ben) nem jelent meg róla újabb könyv, hosszabb elemző tanulmány. Farkas István még mindig felfedezésre vár, még mindig kevesen ismerik, mint ahogy ezt kénytelen voltam megírni 2005-ben a Szekszárdon Farkas tiszteletére rendezett emlékkiállítás katalógusában (Farkas István elfogadottsága – elfogadhatatlansága).
Fentiek miatt van kiemelt jelentősége annak, hogy a Madách Színház vállalkozott Farkas korai rajzainak bemutatására. Ezek a tanulmányrajzok a Revita Rendelő alapító főorvosának, dr. Cseuz Reginának a tulajdonában vannak, aki elhivatottságból, az életmű iránti tiszteletből következve próbál hozzájárulni Farkas ismertebbé válásához. 2012-ben a Revita Rendelőben mutattuk be a Farkas-rajzokat (Beszélő testek – tisztelgés Farkas István művészete előtt címmel). A megnyitó beszélgetésen jelen voltak a rendelő munkatársai, orvosai, gyógytornászai és páciensei (köztük festők, színészek, irodalmárok, újságírók is). Esztétikus kivitelezésű katalógus is készült.
Farkas István rajza (Cseuz Regina gyűjteményéből)
A mostani Madách Színház-beli kiállításon látható ceruza- és szénrajzok 1906 és 1909 között, Farkas István tanulóévei alatt készültek a Nagybányai Művésztelepen, Ferenczy Károly iránymutatásával. Farkas (akkor még Wolfner) István mindössze 19–22 éves. Később, a Képzőművészeti Főiskolán is a magyar posztimpresszionizmus nagymesterétől, Ferenczytől tanulja meg szakmája alapjait. Mindvégig jó barátságban van Ferenczy képzőművész gyerekeivel. A rajzok egy része korrekt tanulmányrajz, olyan munkák, amelyek során készítőjük az anatómiai ismereteken túl szert tesz azokra a technikai, kivitelezésbeli ismeretekre, amely nélkülözhetetlen a saját eszköztár megteremtéséhez. Egy részük kiváló megfigyelőképességről tanúskodik: fiatal kora ellenére képes érzékeltetni az emberi bőrfelszín elevenségét vagy fáradtságát, feszültségét, izmosságát vagy petyhüdtségét, renyheségét, fiatalságát vagy öregségét. Dr. Cseuz Regina hívta fel a figyelmemet arra, hogy az álló, lépő, ülő férfiak és nők megrajzolásakor Farkas láttatni tudta a különféle betegségből következő torzulásokat, a csontok és izmok helyzetének változásait. Természetesen én nem fedeztem fel ezeket, de amióta a reumatológus-belgyógyász főorvos asszony számomra is meggyőzően megmutatta a deformálódásokat a rajzokon, nem tudom nem meglátni másságukat (és dicsekvésnek szánom: évek óta nemcsak a Farkas-aktokon, hanem más XX. századi művészek emberábrázolásain is azonosítani tudom néhány csont- és ízületi betegség lenyomatát).
Az aktrajzok többsége határozott kontúrok, erőteljes, lendületes körvonalak közé zárt. Azok a tónus-, folt- és vonalértékek, modulációk, amelyek akkor és ott alakulnak ki, megőrződnek az 1920 és 1924 között Budapesten és Dalmáciában készült szénrajzokon. A különféle vastagságú és árnyalati vonalkázásokba hajlamos vagyok belelátni annak az akaratos, határozott, tudatos alkatnak a megnyilvánulásait, kézjegyeit, ami majd párizsi korszakában festett, rendkívüli műveivel egy időben készült rajzain bontakozik ki.
Farkas István 13 éves korában kezdett rajzolni, és ezt még akkor sem hagyta abba, amikor a festést szüneteltette. Számos jegyzetfüzetben, mappában őrződtek meg az utazásai során készült rajzai, vázlatai (szerencsére jutott ezekből a Magyar Nemzeti Galériába és a Kecskeméti Képtárba is).
Külön kiemelendőnek tartom az I. világháború alatt és a fogságban készült ceruza-, toll-, szén- és diófapác-rajzait. Apja akarata ellenére lett a Habsburg-Magyar Monarchia sikeres katonatisztje a balkáni frontokon. Még autót és repülőt is vezetett. A szerbiai, boszniai, koszovói személytelen, kiszolgáltatott tömeg hányatott körülményei mellett számos tiszt és közlegény arcát megörökítette, ezeken jelennek meg a tekintet, majd szem és száj nélküli arcok. 1914 és 1919 között testközelben éli át, tanulja meg a halálközeli létezés dramaturgiáját. A jellegzetes Farkas-festmények lényegét.
2018. január
Festő születik
Válogatás Farkas István festőművész korai rajzaiból, Cseuz Regina gyűjteményéből
Madách Színház Tolnay Szalon, Budapest
Rendezte: S. Nagy Katalin művészettörténész
Megnyitó: 2018. január 19., 17.30
Megnyitja: Szüts Miklós festőművész
Megtekinthető február 25-éig, az előadások előtt és az előadások közti szünetekben
