Névnapok
a naptárban
számok és napok társaságában
nevek sorakoznak
némelyik arcot idéz
mozdulatot
emléket
csók ízét
ölelés intenzitását
téged hoz fel egyik
a feledésből
még élénkek az emlékek
szemed sugara
meggyújtja a fényt
a hajnali ég sarkán
hajad hullámzik
mint kristályos hegyi patak
érintésed forró szellő
felgyorsítja vérkeringésem
lélegzésem
mozdulataim
szüzek álmaiban történnek így
az események
a fényrészecske
gravitációs gyorsulással
száguld bolygónk felé
a Föld vonzotta ki a Napból
hol rezgő mozgást végzett
mi is száguldunk
ugyanolyan sebességgel
a fekete lyuk felé
a szépség feloldódik
a sötétségben
csak az összerakott emlékben
pislákol
egy sercegő gyertyacsonk
Asszonysors
hol vannak az egykori férfiak
akikre főztél
akikre mostál
és megadóan tűrted
ápolatlanságukat
lábszagukat
nagyképűségeiket
önimádatukat
borgőzös leheletüket
átlátszó magyarázkodásaikat
hol vannak a férfiak
akik sosem hoztak virágot neked
akiket hiába vártál
akik ünnepi tortádban
oltották el cigijüket
akik elhagytak
akik akkor tettek magukévá
amikor nem volt rá kedved
akik elaludtak
amikor vágy gyötört
látod:
a tavalyi levelek szétporladnak
a fán maradt alma
összezsugorodott
a megfagyott gyep
zöldellni kezd újra
rügyeket bontott a sárga rózsa
fészkét javítja a gólya
az előbújt bogarak legyek
feltöltődnek a nap sugaraival
a változás szele megsimogatja
az ébredezőket
a sokkarú isten öleléséből
te is kibontakozol
hátat fordítasz
tükörképednek
