Hegedűs 2 László, munkáit tekintve, leginkább a Bálint Endre-i, kissé groteszk montázstechnika folytatója. A kollázsaiban és montázsaiban egyfajta poszt-szürrealista gondolkodás jellemző. (Bálint mellett René Magritte, Max Ernst nevét is említhetjük). Gyakran használ kiegészítő objekteket: a gombok (a csoportképeken az arcok ekvivalensei), bakelitlemezek, dominók, cseresznyeszemek, mérőlécek stb. szerves részeivé válnak a képeinek.

A többszólamúság érvényes művészetére. A vizuális műfajokról és az irodalomról való gondolkodásmódja és az eszközhasználata már a 70-es évektől túlmutat a „csak fotográfus”, a „csak filmes”, és a „csak képzőművész” műfajokon. A Munkácsy- és Balázs Béla-díjas alkotó egyedüliként tagja mindhárom országos vizuális művészeti szervezetnek: a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Filmművészek, valamint a Fotóművészek Szövetségének. Hegedűs 2-t idézve: „Ahhoz, hogy a matematikában 2 legyen a végeredmény, végtelen variáció létezik. Ezeket a verziókat én vizuálisan, intuitív módon végzem el, aminek eredménye a kép. A színek és formák a képen lehetnek bonyolultabb és egyszerű viszonyban, ugyanúgy, mint egy matematikai számítás vizuális lenyomatai az iskolatáblán.”

Hegedűs 2 László Rippl-Rónai Múzeumban kiállított manuális műveleteinek, vizuális képleteinek végeredménye = H2-vel.


A fenti szöveg Hegedűs 2 László Manuális műveletek című kiállításának ajánlója volt; a tárlat 2019. október 10-e és december 10-e között volt látható a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum I. emeleti kiállítótermében.


> A Kult’30 riportja a kiállításról