Június 1.
Volt egy ember, aki imádott telefonálni. Minden ismerősét rábeszélte, hogy tartson fönt vezetékes vonalat is, hogy ő felhívhassa őket. Órákig beszélt a szeretőivel telefonon, amikor nem volt otthon a felesége. Mert amikor a felesége otthon volt, folyton ráült a telefonra, és órákig beszélgetett valakivel.
Június 2.
Volt egy ember, aki egy teaházat indított a feleségével közösen. De a felesége nem tudott leszokni a dohányzásról, pedig ez fontos lett volna, mert ő szolgálta fel a teát. Ezért nem fejlődött tovább a teázó, és ki kellett adni bérbe.
Június 3.
Volt egy ember, aki szeretett egy nőt. A nő viszont mással járt, igaz, minden kapcsolatának hamar vége lett. Sokat találkoztak, de a férfi soha nem tudta elhatározni magát. „Ezek csak érzelmek”, gondolta, és mindig talált valami kifogásolnivalót a nőben, észérvekkel. Soha nem házasodott meg, és évtizedek múlva megtudta, hogy a nő is szerette őt.
Június 4.
Volt egy ember, aki felnevelt egy farkast. A szomszédoknak azt mondta, farkaskutya. De ezt csak addig hitték el, amíg kicsi volt. Egy állatkertnek kellett adni. Évekkel később meglátogatta. A farkasa kivált a falkából, néhány percig állt a rácsnál, és oldalát a gazdája kezéhez nyomta. Aztán visszament a társai közé.
Június 5.
Volt egy ember, aki kertészkedett. Kicsi volt a kertje, ezért sűrűn, egy méterenként ültetett almafákat, és így, a szabályokat elvetve hozott létre egy dúsan termő almáskertet. Szerte az országból jöttek emberek, hogy megnézzék a sűrű almást, és hogy tényleg terem.
Június 6.
Volt egy ember, aki, amikor buszon utazott, kiszúrta az emberek legnagyobb hibáit. Odament hozzájuk, és felhívta a figyelmüket a hibára. Kellemetlen volt ez a többi utasnak, és magának az embernek is.
Június 7.
Volt egy ember, aki régimódian öltözködött. Sárga ballonkabátot hordott, és sárga volt a foga is. A haja zsíros, a bőre hámlott, és nyolcvanas évekbeli szemüvegkeretet hordott. Nem látszott rajta, férfi-e vagy nő.
Június 8.
Volt egy ember, akinek kivételesen érzékeny szaglása volt. Mentőtisztként dolgozott, és amikor hajléktalant kellett bevinni, mindig behúzta őket egy nejlonzsákba. Nem volt ebben rosszindulat, egyszerűen csak nem bírta elviselni a szagot.
Június 9.
Volt egy ember, akinek elromlott két metszőfoga. Implantátumot tetetett be, és a folyamat alatt nem mert találkozni a szeretőjével. Félt, hogy a nő rájön, hogy ő öreg, foga vesztett ember, és kiábrándul belőle. Soha nem értette meg a nőt.
Június 10.
Volt egy ember, aki krisnás akart lenni. Előtte katolizált, eredetileg zsidónak született. De mielőtt vaisnava szerzetes lett volna, kiábrándult a hinduizmusból, és inkább buddhista lett. Később még néhányszor vallást cserélt.
Június 11.
Volt egy ember, aki rendszerváltás előtt maszek női szabó volt. Szerzett nyugatról magazinokat, azokból tájékozódott a divatot illetően. Virágzó üzletet épített ki. Bécsből hozta a Gorenje mélyhűtőládákat, tele csillogó kendőkkel.
Június 12.
Volt egy ember, akinek szülésben meghalt a felesége. A csecsemőt ő nevelte fel. Hogy ne legyen sok baj a kislánnyal, belekötözte az etetőszékbe, és bezárta egy szobába. Naponta etette, amikor pedig a gyerek sírt vagy kiabált, egy léccel megverte. Tizenhárom év múlva meghalt a férfi, akkor találták meg a kislányt. Ma sem tud beszélni, intézetben gondozzák.
Június 13.
Volt egy ember, aki szociológián végzett. Elhatározta, hogy elmegy mentősnek, mert jó terep a disszertációja megírásához. Végül nem doktorált, mentősofőrként dolgozott tovább.
Június 14.
Volt egy ember, aki tizenhat volt, amikor elszökött a vándorcigányokkal. Cirkusszal foglalkoztak ezek a cigányok, és amikor kiderült, hogy a lány nem tud semmilyen mutatványt megtanulni, hazaküldték.
Június 15.
Volt egy ember, akinek az volt a perverziója, hogy nézze a nőket, amikor vezetés közben ötösbe váltanak. Nyitott egy autósiskolát „csak nőknek”.
Június 16.
Volt egy ember, aki mindig egyszerű ételeket evett, mert nem volt pénze. Egyszer, mikor már felnőtt, a barátja azt mondta, menjenek be egy élelmiszerboltba, és vegyen meg mindent, amit csak akar. Vett mindenféle finomat és egészségeset, amit még soha nem evett, és boldog volt.
Június 17.
Volt egy ember, aki arra gondolt, nem is hülyeség, hogy az Anyám tyúkjában a tyúk a szobában lakik. Hiszen a tyúk egy cuki állat, hobbinak is jó. Gondolta, igazuk volt a dédszüleinek, akik az állatokkal laktak egy szobában, annyira megbecsülték őket. Arra nem gondolt, hogy a tüzelőhiány miatt vitték a jószágot a szobába: az állatok is fűtöttek valamennyit.
Június 18.
Volt egy ember, aki nappal nem pocsékolta az időt munkára. Akkor úszni, szaunázni járt, kirándult és kertészkedett. Sötétedéskor, mikor szerinte már úgysem lehet semmi értelmeset csinálni, leült a gépe elé, és megírta, amit az újságok kértek tőle. Reggel korán kelt, nehogy egy hasznos percet is szórakozás nélkül töltsön.
Június 19.
Volt egy ember, aki elhatározta, hogy felvirágoztatja a faluját. Ezért felvásárolta a faluban az árut, és a fővárosba vitte egy ökopiacra. Hamarosan a faluban felment az élelmiszer ára, és a helyiek már nem tudták megfizetni az élelmet, amit eddig helyben vettek meg. A termelők viszont nem tudtak annyit termelni, amennyi a városi kereslet lett volna. Így végül mindkét piacot elveszítették, és ők is rosszul jártak.
Június 20.
Volt egy ember, aki tudott galvanizálni a rendszerváltás előtt. A barátai rábeszélték, hogy indítsanak gmk-t. Ő végezte a munkát, a barátai pedig besöpörték a hasznot. Általában is mindennel így járt az életben.
Június 21.
Volt egy ember, aki épített egy tavat a kertjébe. Éjjelente belefulladt néhány sün, és ez bántotta az embert. Elment egy asztaloshoz, és csináltatott vele egy stéget, és egy hosszú létrát. Ezt lefektette a tóba. Ha a sünök beleesnek, ki tudjanak mászni.
Június 22.
Volt egy ember, aki vegyész volt. Egy nyáron rengeteg fügéje termett, és hozzálátott, hogy fügebort készítsen. Nem sikerült, ecet lett belőle, de az is olyan rossz, hogy még takarításhoz sem lehetett elhasználni.
Június 23.
Volt egy ember, aki láncdohányos volt. Mikor a macskája meghalt tüdőrákban, magát vádolta az állat haláláért, és azonnal letette a cigarettát.
Június 24.
Volt egy ember, aki szeretett volna elválni. De már harminc éve nem sikerült neki. Közben sok verset írt arról, mennyire boldogtalan, és kultikus költő lett. Végül már félt a válástól, mert azt hitte, csak akkor tud írni, ha a felesége kínozza.
Június 25.
Volt egy ember, aki szeretett volna író lenni. Egyszer írt pár novellát. Befizetett egy kiadóhoz pénzt, így megjelent egy könyve. Akkor kiírta a postaládára, a neve alá: író. Boldog volt.
Június 26.
Volt egy ember, aki eladta a családja házát. A felesége és a gyerekei elmenekültek, ő pedig egy disznóólat bérelt magának a falu régi cselédházánál. Mikor halálra itta magát, a felesége bérelte ki magának a disznóólat.
Június 27.
Volt egy ember, akinek két felesége volt, és tőlük öt gyereke. Egy családi házban, egy katolikus faluban éltek, ahol mindenkinek csak egy felesége volt, ezért őt megszólták. Nem szenvedett tőle, de a nők igen. Sokan nem köszöntek egyik feleségnek se, mert bűnösnek tartották őket.
Június 28.
Volt egy ember, akire rásötétedett az erdőben. Lefeküdt, hogy ott töltse az éjszakát. Folyamatosan zajt hallott, mintha lábdobogás lenne, egész közelről. Félt. Csak hajnalban tudott elaludni, mikor rájött, hogy a saját szívdobogását hallja.
Június 29.
Volt egy ember, aki úgy érezte, hogy hívja Isten. Mivel Isten egy meggyfa alatt találta meg őt, elhatározta, hogy kertész lesz. Falura költözött, épített egy kertet, és kerttervező lett.
Június 30.
Volt egy ember, aki csalással megszerzett egy nagy földdarabot, amelyet a helybeliek parkként használtak. Elhatározta, hogy senkit nem enged a földjére. Először kivágta az erdőt, aztán kitett egy táblát, hogy mindenkinek tilos a bemenet, de ő maga soha nem sétált ott. Hamarosan megbetegedett, és meghalt. A helyiek örültek ennek, és fákat ültettek a kiirtott erdejük helyébe.
