Györgydeák György (1958–2008) egyéni úton járó, több műfajban (grafika, festmény, objekt, síkplasztika) párhuzamosan alkotó képzőművész. Újabb és újabb eljárásokra, értelmezési és kifejezési módokra talált rá, melyeket folyamatosan művészi céljaihoz igazított. Alkotómunkáját ezek a megtalált technikák osztják intenzív, tevékeny periódusokra. Művészetében minden összefügg, minden szegmens hat egymásra. A műfajválasztás, a felhasznált anyagok, a kifejezésre váró tartalom, a nézőtől elvárt reakció mind-mind egy szerves rendszer részei.
Györgydeák György
Györgydeák assemblage-ainak mikrovilága az emlékezés és az emlékállítás terepévé válik. A grafikáiról és festményeiről ismert szereplők, használatban megrokkant, de becsben tartott személyes tárgyak, balatoni hordalékok, folyamatosan fejlesztett és átrendezett narratívában, különböző műfajok határán szerkesztődnek egybe. Leginkább a képtárgy szó illik e műveire. Györgydeák előszeretettel használja a fantáziát megindító formákat: nyers deszkalapokat, gyakran a faforgácsokkal és homokkal, gipsszel beszórva, hogy a mű faktúráját az élethez, a kifejezés indulatiságához közelítse.
A tárgyak lassan megkeresik, megtalálják helyüket, az anyagok személyes lenyomatként rendeződnek el, a megtalálás és rekonstruálás örömét konzerválják. „Gyerekágy váza, Nagyanyám éjjeli szekrényének darabja, Apám szétesett székéből való kóc, Halászhálót tartó parafa, Gergő vonójának összegyűjtött lófarokszőrei, Nagyszüleim ágyának darabja, Luca hozta polip, Máté rajza, Ági hozta őzlábnyom, Ági találta hatlábú zsiráf, Máté iskolájában készített farepülőgépének darabja, Fiam kerti hintájának darabja.” A művész a képcímek alatt olvasható hosszas anyagleírásokban dokumentálja ezeket a személyes vonatkozásokat. Ez a gesztus nosztalgikus eredetű: a család egyben tartásának vágya.
Györgydeák György műveinek installációja (Művészetek Háza, Veszprém, 2018)
S nemcsak saját, családja és közege életének állít emléket, hanem a Balaton organikus létezésének, az elemek változásának, az idő múlásának is, homokba és gipszbe öntött tárgyak segítségével. Síkplasztikái matériák, életszakaszok, időpillanatok konstellációi, töredékek által át- és újraírt memoárok.
Györgydeák György síkplasztikái meglepő rokonságot mutatnak Hannelore Baron (1926–1987), Németországból származó, az Egyesült Államokba emigrált művésznő assemblage-aival és dobozmunkáival. Szinte bizonyos, hogy Györgydeák nem ismerte Baron művészetét, a hasonlóságot inkább lelkületük és életvitelük adja.
Hannelore Baron
Hannelore Baron kamaszkorában került a zsidóüldözés miatt New Yorkba. Középiskolai tanulmányait textil szakon végezte, egyéb művészeti képzésben azonban nem részesült. Traumatizált gyermekkora miatt klausztrofóbiában szenvedett, s nem tudott dolgozni, ezért családja támogatásával otthon maradt. Először a nappaliban, majd az egyik gyermeke volt szobájában kialakított kis műtermében alkotott, nemzetközi szinten ismert kollázsait élete utolsó tíz évében készítette.
Baron munkái végtelenül személyesek, egyszerre finoman megmunkáltak és nyersek. A geometriai vonalak mentén összeillesztett fragmentumokat, textil- (zászló-) részleteket, fa-, uszadékfadarabokat, fémhuzalokat és egyéb tárgyakat (legtöbbször leveleket, gyerektárgyakat) ragasztással, varrással komponált absztrakt textúrákká montázsolta, melyeket pszeudo-szimbolikus formákkal és jelekkel hálózott be.
Hannelore Baron műveinek installációja (Lesly Feely Fine Art Gallery, New York, 2012)
A miniatúrákra, botanikai nyomatokra vagy régészeti leletekre emlékeztető művek személyes vallomások, melyek zártak és védettek. Baron művészetének egyik fő alapvonása saját múltjának, valamint az egyetemes történelmi múltnak, illetve az ember és a társadalom jelenének szubjektív feldolgozása. Édesapja útlevelét vagy személyes leveleket, borítékokat a művekbe applikálva családi narratíváját szövi bele alkotásaiba. Számos művén látható az emberi alak sematizált rajza, munkáin megjelenik a háború elleni tiltakozás gondolata.
A mély szellemi rokonság, amely Hannelore Baront és Györgydeák Györgyöt összefűzi, több síkon megfigyelhető. Egyrészt megmutatkozik a hasonló élethelyzetből fakadó létélmény: mindketten otthon alkottak. Közös vonás a családi ház mint műterem, amely annyi érzelmet magába szív, a családi tárgyak művekbe applikálása, melyekhez személyes emlékek kapcsolódnak. Az otthonlétből fakadó magány, amely fokozza az elzártságot, bezártságot és az introvertáltságot. S talán e végtelen magány miatt létfontosságú mindkettőjük számára az egyetemességhez való kapcsolódás igénye, az emberi jelek, rovások megjelenítése, melyeket pszeudo-jelekké lényegítenek a maratott, archaizáló montázsfelületeken.
Hannelore Baron: Cím nélküli doboz, 1978
A művészi szándék nem gondolati síkokon, hanem megélésből fakadt. A textildarabok áttetsző felületei, a vésés és szögelés, a természeti és személyes tárgyak esetleges, de aprólékos gonddal való összeillesztése az ember nyomhagyó ösztönét, a sérülékeny emberi létet mutatja, amely a világba simul; ez teszi líraivá művészetüket. Érzelmek és hangulatok, az emberi létállapotok kinyilatkoztatása, dobozba zárva és megőrizve, melyet valamilyen szomorú nosztalgia jár át, amely lehetett egy közös, a természetükből fakadó vonás is.
Györgydeák György magánmitológiát teremtett, amit a saját személyessé tett terében, az egyszerre idilli és ugyanakkor zárt, magányos kenesei kertjében hozott létre jelek, piktogramok, nyomok, személyes tárgyak és anyagok segítségével, amelyek a játék alkotóelemeiként magukba foglalják a mitológia egészét. Síkplasztikái matériák, életszakaszok, időpillanatok konstellációi, töredékek által át- és újraírt memoárok.
Györgydeák György: Harapófogóban,1989
Györgydeák célja az önazonosság, a családi közösséggel, a természettel való azonosság megteremtése, amelyben a formák, minták, elemek identitáshordozó reprodukálása különösen lényeges szerepet játszik, olykor megmutatja, olykor elrejti az elemek összjátékát. Ugyanakkor a művész célja a megidézés, az önkifejezés, az önfelszabadítás, s az előbbiekkel összefüggésében önmagának a világban való meghatározása, létezése teljességének elérése. Györgydeák az empirikusan megtapasztalható valóságot a kenesei mikrovilágban kereste. Művei magukon hordozzák a művész gesztusait, életmódját, cselekvéseit, melyek nem az ismeretről, hanem az életérzésről beszélnek.
