az a nap

az a nap olyan volt
mint a kislány a piacon
a sarokban ült és babrálta a zokniját
szakadt koszos zoknit babrált
több helyen lyukas zoknit több sebből vérzőt
babrálta és közben mintha mormolt volna valamit
egy távoli világ dallamát vagy ritmusát
vagy csak egy dallam vagy ritmus foszlányait
nem lehetett pontosan érteni mit
egészen úgy mormolta
mintha a szakadt koszos zokniért tenné
az a nap olyan volt
ült a sarokban egy repedezett falnak dőlve
felismerhetetlenül koszos ruhában
igen
azt a napot csak ugyanígy tudnám leírni
mintha
szakadt koszos zoknit babráló
mormoló kislány volna az a szerda
amikor megloptál

Haz át

Parti Nagy Lajosnak

Miként de szép, az este jött, ment,
esőillat és jázminok,
kószál a magamfajta jöttment,
a Duna foly, én áthidok.
A Duna foly, haz át- meg átjár,
a rakpartlépcsőn enyhe fény:
a rím kedvéért több a vártnál.
Kész költemény a dinnyehéj.

Teátrum ez: jó rum teával,
mit istenuccse, szeretek,
hol katarz is jön s jönnek párban
dics hősök, és hőstelenek.
Hol hömpölygél sok énvalóság,
mi szívben izzik, mind igaz,
mi árad, éget, küzd ez órán,
titá, titá, és táti az.

Böktrollok lám, sok puha-hasmók,
pök hendikep e szombat-ék.
A parti nagy, cikk áznak vadszók,
csak állok itt és törmelék.
Csak állok itt és dudorászok,
eső szitál, nehéz kabát,
a verscsengőt most nem találom,
viszi a víz az éjszak át.

Jobban szeretem

Wisława Szymborskának

Jobban szeretem a kutyákat, leginkább a vizslát.
Jobban szeretem a csokit.
Jobban szeretem az egészmogyoróst, mint a nyomokbant.
Jobban szeretem a voltaképpent.
Jobban szeretem a keddet, voltaképpen nem is tudom, miért.
Jobban szeretem a repetitív részeket.
Jobban szeretem a kéket.
Jobban szeretem a pipacsot és a margarétát.
Jobban szeretem a csendet.
Jobban szeretem a hideget, vagy a forrót a langyosnál.
Jobban szeretem a legkisebb királyfit.
Jobban szeretem a zenét.
Jobban szeretem az Üveghegyen is túlt.
Jobban szeretem a Kárpátia gőzöst, mint a Titanicot.
Jobban szeretem az örömhírt.
Jobban szeretem a jobban szeretést, mint a nemszeretést.
Jobban szeretem a szerelmet.
Jobban szeretem a békességet.
Jobban szeretem a csokifagyit vaníliával.
Jobban szeretem a balkezedet.
Jobban szeretem a se növény, se állat: gombát.
Jobban szeretem a verseket.
Jobban szeretem megélni a csodát, mint hallani róla.
Jobban szeretem látni, de van úgy, hogy hallani szeretem jobban.
Jobban szeretem olvasni.
Jobban szeretem a gombolást, mint a cipzárt.
Jobban szeretem az avantgarde-ot.
Jobban szeretem a növények hallgatását.
Jobban szeretem a valamilyen embereket.
Jobban szeretem a láthatatlanságot.
Jobban szeretem a szürke kőséget.
Jobban szeretem a három legfurcsább szót.
Jobban szeretem a 3 negatív szót.
Jobban szeretem leírni, amiket jobban szeretek.
Jobban szeretem elképzelni, ahogy elolvasod.

stollwerck

Tolnai Ottó hatására –

elemér bácsit
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult
olyan jó dohányillat volt nála
meg újságot
és lottót
én stollwerck cukorkáért jártam hozzá
1967-ben
ő minden találkozásunknál sajnálta hogy meghalt az apukám
és mindig küldött még egy stollwercket a testvéremnek is
hazáig szaladtam
leültem az udvaron a kút melletti padra
és megettem mindkettőt
a második sosem ízlett
elemér bácsi rég meghalt
a szemüveges férfi
azzal a fekete táskával itt a buszon
szakasztott a mása
épp van egy karamella a zsebemben
a legjobbkor

(A vers első közlésként a NyugatPlusz 29. lapszámában jelent meg.)