Nézem a képeimet…
Kemény Zoltán idézte Susan Sontagot a Pillanattöredékek című kiállításom megnyitásakor: „Egy fénykép nem csupán kép, nem csupán a valóság értelmezése, hanem nyom is, a valóság közvetlen lenyomata, akár a lábnyom vagy a halotti maszk.”
Az árnyékaink utat is mutathatnak, de el is tűnhetnek, mint a pillanatok.
Kapcsolódnak és függetlenek. Az árnyék rajzol. Vagy rajz. Ha csak az árnyékot látnám, nem ismerném fel az eredetit. A vetett árnyéktól mást látunk.
A fénytől az árnyék lazább és lágyabb lesz. Az árnyék elindítja a képzeletet. Lehet útmutatás, ismétlődés, szabályos, ütemes ritmus, szeszélyes formák játéka, azonos dallamok ismétlődése. Az árnyék elmeséli a történetet, vagy kiegészíti a valóságot. A múlt és a jelen, mint egy tükör. Nem felejtünk…
