Virágzó korszak öröksége

Évszázada, évszázados… Milyen sokat jelentő kifejezések egy településre gondolva. A lakóhelyünk történelme, története, az elődök jutnak eszünkbe; Nagyatádon az ezerkilencszázas évek eleje, a város virágkora. Már a múltunk, de velünk élő múlt, hiszen akkor épültek, létesültek; onnét, abból erednek, indulnak fontos, értéket hordozó mai adottságaink, épületeink, lehetőségeink, szimbólumaink. Az abban a korszakban élt atádi emberek által teremtett, kiteljesített, épített városban élünk úgy, hogy az örökségünket megőrizzük és megújítjuk.

A XIX–XX. század fordulója, a „boldog békeidők” évtizedeinek magyarországi gazdasági fejlődése Nagyatádon is érvényesült. Egyre több iparos és kereskedő nyitott műhelyt, üzletet; kisebb-nagyobb új vállalkozások, üzemek kezdtek dolgozni a településen. A gazdasági fejlődés, gyarapodás egyik fejleménye, mutatója volt, hogy három takarékpénztár is működött Atádon. A királyi járásbíróság Atádra helyezése, a Nagyatádot is érintő vasúti szárnyvonal megnyitása, a királyi méntelep működésének megkezdése mind-mind gazdagította, erősítette Atád jelentőségét, adottságait. A település gazdasági erejének növekedése, igazgatási központtá válása a polgárság megerősödését, öntudatosodását is elősegítette. A számában jelentőssé váló, a helyi közügyekben véleményformáló polgárság a társadalmi, kulturális életben, az oktatásban is fejlődést akart.

Ház a téren

A századfordulón kibontakozó fejlődésnek, az abból kialakuló többet, jobbat akarásnak egyik nagyszerű példája Atádon az elemi népiskola, polgári fiúiskola megépítése, amely 1902-ben fogadta először a diákokat. A település központjában, a Széchenyi téren létesített épület Atád – Nagyatád és Somogy vármegye egyik legszebb háza. Több mint egy évszázadon át szolgálta az itteni gyerekek tanítását-nevelését. A kétezres évek elejére ezeket a funkciókat más intézmények vették át, így azután az épület átmeneti otthont adott közösségeknek, kulturális tevékenységeknek, majd üressé vált. A sokféle használat belső átalakításokat hozott, az idő nyomot hagyott a házon; megkopott és elhasználódott, elavulttá, korszerűtlenné vált.

A várostörténet, Nagyatád építészeti emlékei és értékei között a legjelentősebb ez az impozáns megjelenésű, a városképet meghatározó, patinás épület. Megőrzendő örökség. 2017-ben az a cél fogalmazódott meg a helyiekben, hogy homlokzatát, építészeti adottságait és értékeit eredeti állapotukban megőrizve újítsuk fel; belső terei visszaalakításával az építésekor meglévő állapot legyen helyreállítva. Ezekkel együtt korszerű közmű- és infrastrukturális feltételeket kell kialakítani.

A T25 Művészeti Galéria és Közösségi Ház épülete (Fotó: Ormai István)

Művészeti alkotások gyűjtése

Az emberek és a családok, a közösségek és a települések gyűjtik és megőrzik az értékeket. A fontos, megbecsült dolgok között ott vannak a műalkotások. Nagyatádon tudatosan, az értékmegőrzés, az ide kötődő művészek alkotásainak gyűjtése, itt tartása, bemutatása szempontjainak figyelembevételével, érvényesítésével minden lehetőséget, alkalmat megragadtunk arra, hogy gyarapítsuk, szellemi-művészi alkotásokkal, értékekkel gazdagítsuk településünket.

A kétezres évek elején kezdtük el gyűjteni Kraumann Erik nagyatádi tanár, festőművész képeit. A város több alkalommal vásárolt a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben készült festményei közül. Munkásságának ihletője Nagyatád; a város és a körülötte lévő táj. A tér és a perspektíva, egy-egy nézet megörökítése foglalkoztatta; a házak, a tetők, a sarkok, az utcák. Kiérlelt, kifinomult pasztelltechnikájával a Rinya-parti táj természeti szépségét, színeit-fényeit is vászonra festette.

Mezey Mária Magdolnának a Nagyatád körüli ismerős tájról, a virágcsendéletekről festett olajképei szépek és közel állnak hozzánk. Ha itt valakinek birtokában van egy festménye, akkor az féltett kincse a lakásának. Így becsülte a város is alkotásait, hiszen kerestük, vásároltuk, letétbe kértük a festményeit, de többet adományként is kaptunk. Így alakult ki egy szép városi gyűjtemény munkáiból. Tájképei, csendéletei, szentképei fontos részei képzőművészeti értékeinknek. Az ecsetvonások mozdulatai, a színek és formák ábrázolásának képessége, a perspektívák meglátása vele született adottságok, a tehetségének megjelenítői voltak. Festészete, munkássága maradandó értékű Nagyatádon.

A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben itt élt és alkotott Frank Eszter keramikusművész, akinek teljes művészi hagyatékát családja 2019-ben a városnak adományozta, amely vállalta a 192 darab iparművészeti alkotás megőrzését és bemutatását. A művész használati tárgyakat, étkezési kerámiákat készített, egyedi forma- és színvilággal. Minden munkáját az arányosság, a harmónia és az egyszerűségükben rejlő szépség jellemzi.

Frank Eszter kerámiái a T25 aulájában

„Nagyatád fotográfusa”, ezt a feliratot vésettük Durgó Tibor síremlékére. A múlt század hatvanas éveitől fél évszázadon át fényképezte szeretett városát, változásait, eseményeit, történéseit, az itt élő embereket. Ennek az időszaknak a várostörténetét fényképezte le. Munkássága külön fejezete a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep életéről készült fotói.

Durgó Tibor fotói a Nagyatádi Faszobrász Alkotótelepen készült szobrokról

Szenvedélyesen és következetesen, saját alkotó látásmódját hozzáadva örökítette meg a szobrászművészeket, a munkájukat és az alkotásaikat. Durgó Tibor fotóin ott vannak a gondolatai, a véleménye, a látásmódja és szellemisége. Így váltak képei fotóművészeti alkotásokká. A több ezer fotóból álló hagyatéka 2019-ben adományozással a város birtokába került.

Látogatók a T25-ben Durgó Tibor fotói előtt

Egy drámai történelmi helyzetben kapott-vállalt szerepet Nagyatád. A délszláv háború idején, 1991 és 1995 között itt, az üressé vált katonai laktanyában folyamatosan több ezer embert befogadó menekülttábor működött. Az ott biztonságos helyre, menedékre találó magyar, horvát, bosnyák emberek, családok, gyerekek életét örökítette meg eM. Soós György fotóművész.

Részlet eM. Soós György a Nagyatádi Menekültek Befogadóállomása – Menekülttábor című fotókiállításáról

Fotói művészi-drámai látásmóddal mutatják meg az otthonukat elhagyni kényszerült, segítségre szoruló embereket, gyerekeket; a befogadó állomás mindennapjait, Diana hercegnő látogatását. Az évszázados katonaváros felhagyott laktanyája akkor a békét, a menedéket, a biztonságot adta. Ez szép példája volt a menekülteknek, a kiszolgáltatott embereknek itt nyújtott önzetlen segítségnek, a szolidaritásnak, az emberségnek. Az ezt megörökítő fotókat Nagyatád Város megvette, a tulajdonában vannak.

eM. Soós György fotókiállításának terme

Hosszabb ideig itt élt, dolgozott és alkotott Rumi Attila szobrászművész, aki 1975-ben részt vett a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep első szimpozionjának munkájában. Az ott készült „Dunántúl” című szobra ma is látható a szoborparkban. Fából készült plasztikái a város közintézményeiben kerültek elhelyezésre.

A T25 emeleti előcsarnoka, a falon az előtérben Rumi Attila munkái

A magyarországi organikus szobrászat egyik jeles képviselője Varga Géza Ferenc szobrászművész. A nyolcvanas évek közepén hosszabb ideig volt a Faszobrász Alkotótelep művészeti vezetője. Elsősorban fával, csonttal, természetes anyagokkal dolgozott. Alkotásai állati és növényi formák szimmetriáit, elágazásait idézik. Ahogy a természet formavilága, úgy a szobrai is egyensúlyra törekvést mutatnak. Saját, egyéni, kiérlelt, markáns formavilágot teremtett, amit új szobrain mindig megújított, gazdagított. Tagja volt a Fáskör szobrász közösségnek.

Varga Géza Ferenc kisplasztikái; balra „Kis Noemi”, jobbra „Kezdet”; a háttérben a szobrászművész portréja Durgó Tibor fotóján

A nyolcvanas-kilencvenes évek termékeny alkotómunkája sok bemutatkozási lehetőséget és szakmai-művészi elismeréseket hozott számára. Rendszeresen részt vett a Nagyatádi Országos Faszobrászati Biennálé kiállításain is, ahol a kilencvenes évek elején háromszor is a díjazott szobrászok között volt. Köztéri szobrokat adományozott a városnak.

Látogatók a T25 kiállítótermében

A történetek mindig folytatódnak, vagy folytathatóak; persze csak akkor, ha folytatni akarjuk őket. Nyár eleje lehetett, amikor 2020-ban felhívott egy művészeti galéria tulajdonosa, hogy van nála egy Bencsik István-szobor. Nyilván azért engem keresett meg, mert tudta a szobrász iránti elkötelezettségünket. Eladó, érdekli-e az önkormányzatot? Azonnal igent mondtam. Bencsik István szobrászművész itt gyerekeskedett, itt nőtt fel; majd már szobrászművészként 1975-ben megalapította és évekig vezette a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepet. Szervezte a szobrász alkotótelep művészeti életét; nagyszerű, szabad szellemiségű kisplasztikai, képzőművészeti kiállításokat rendezett városunkban. Akkori munkássága máig hatással van a település szellemiségére. A XX–XXI. század magyar szobrászata egyik meghatározó alkotója. Egy Bencsik-szobor…! Megvettük a mester testszobrok alkotói korszakában készült „Genezis – Isten ujja” című, vietnami márványból készült nagyméretű plasztikáját. Hová tegyük?

Az összegyűjtött, megőrzött festmények, szobrok, kerámiák, fotók nagyszerű gyűjteményt alkottak. Egy kincsképző folyamat zajlott az évek során. Mikor belegondoltunk, hogy milyen fontos tartalmakat és mondanivalót, érzéseket és értékeket, gondolatokat és szépséget hordoznak a birtokunkban lévő műtárgyak, akkor a bemutatás, a közzététel, a közkinccsé tétel szándéka fogalmazódott meg bennünk. Ezek az alkotások akkor kelnek életre, ha látják, megismerik őket az emberek, ha találkoznak velük. A képzőművészeti gyűjteményt közkinccsé kell tenni. Ezek végiggondolása alapján eldöntöttük, hogy a téren álló, 1902-ben épült régi iskolát felújítva művészeti galériát alakítunk ki ott.

Megszüntet, mégis megőriz

Tudtuk, hogy mit akarunk. A város legfontosabb és legszebb építészeti örökségét úgy felújítani, hogy minden értékét megőrizzük, hogy ami lehet, eredeti formájában maradjon meg; ugyanakkor legyen korszerű, komfortos, célszerű és hatékonyan működtethető. Ez valósult meg. Az eklektikus stílusban készült külső homlokzat minden elemét, kvádereit, vakolatdíszeit eredeti formájában, kialakításával újítottuk fel. Az új nyílászárókat fából gyártották le a régiekkel teljesen megegyező formában. A belső térben minden lefalazást, beépítést, ajtónyitást, beépített szekrényt megszüntettünk. A helyiségeket az építéskori beosztás szerint alakítottuk vissza. A földszinten kettő, az emeleten három tanterem volt. A főbejáraton át egy szárazkapuba érkezünk, ahonnét a jobb és a bal épületszárnyba, illetve az udvarra lehet menni. A kapualj gyönyörű boltíveit helyreállítottuk, a lépcsőket eredeti állapotukban megtartottuk. Megmaradtak az épület átadásakor meglévő ajtótokok és ajtólapok, gondosan felújítva. Az emeletre vivő lépcső és kovácsoltvas korlátja, kapaszkodója 1902-ben készült…

A felújított épület részletei

Az épület minden közművezetékét kicseréltettük, új központi fűtés készült. Rámpával, illetve lifttel biztosított az akadálymentes bejárás. Hat helyiség képzőművészeti kiállító térként van kialakítva, megfelelő világítással, installációval. Van egy 90–100 fős előadóterem az épületben. Iroda, egy feldolgozó helyiség, raktár, teakonyha biztosítja a szakemberek munkafeltételeit.

A T25 előadóterme

Mindezt egy 2018-ban támogatást nyert „A városközpont régi fénye” című pályázatunk uniós finanszírozásával valósítottuk meg. A régi iskola felújított, korszerűsített épületét a T25 Művészeti Galéria és Közösségi Ház néven és funkcióval avattuk fel 2022. április 25-én, a Város Napján. Pontosan 120 évvel a megépítése után.

Inspiráló hely és lehetőség

A téren álló, inspiráló adottságúvá alakított, új lehetőségeket teremtő épület felújításának munkálataival párhuzamosan készült az a forgatókönyv, ami a gyűjtemények, kiállítások, művek elhelyezését, a terek felhasználását, az alkotások bemutatásának módját fogalmazta meg. A tervezés, a gondolkodás során új szempontok és elgondolások is megfogalmazódtak.

Ifjúkorában, 1959-től 1965-ig élt és dolgozott könyvtárosként városunkban Bertók László József Attila- és Kossuth-díjas költő. Később is nagyatádinak tartotta magát, kötődését élete végéig megőrizte; gyakran visszajárt elhozni új verseit, találkozni az ismerős emberekkel, helyekkel. Koszorús költőnk 2012-ben megkapta a Nagyatád Város Díszpolgára kitüntetést. A 2020-ban bekövetkezett halála utáni évtől a könyvtárunknak Bertók László Városi Könyvtár a neve. A névadás előkészítése során fiával, Bertók Attilával beszélgetve merült fel, hogy emlékszobát létesítsünk személyes és költői hagyatékának megőrzésére, bemutatására. Egyetértettünk abban, hogy jó és érvényes az elgondolás, a kötődések, kapcsolódások megalapozzák a létesítését; de hol legyen kialakítva? Hát a régi iskolában, a felújítása utáni Művészeti Galériában. Az értékőrző, szellemi kincset megmutató szándéknak, kezdeményezésnek meglett a feltétele, a méltó helye.

Bertók László emlékszoba

Nagyon fontosnak tartottuk, hogy meg tudjuk jeleníteni Bencsik István szobrászatának tartalmát, értékeit. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot Bencsik Gáborral, a szobrászművész fiával, kérve együttműködésüket. A család nagyvonalú és megtisztelő gesztussal a városnak adományozott négy festett gipsz szobrot, köztük a művész életművét jellemzően, szépen megmutató „Randevú” sorozat X. és XXIV. darabját. Az adományozók jóvoltából Nagyatádon látható a szobrász „Arc (Ma’donna)” című bronz szobra is. Birtokunkban van és bemutatjuk Bencsik István szobrászművész Kossuth-díj kitüntetését.

Bencsik István: Arc (Ma’donna) | A második kép előterében a szobrász Genezis – Isten ujja című munkája

A klasszikussá vált alkotók esetében könnyű dolgunk volt, hiszen alkotásaik kiállításával egy befejezett, elismert munkásságot mutattunk meg. Szándékunk volt a kortárs nagyatádi művészek bemutatása is; kiválasztásuk több szempontú mérlegelést, viszonyítást, közös gondolkodást igényelt. Ez alapján szerepelnek a kiállításon mai itteni, ide kötődő alkotók munkái.

A konkréttól elvonatkoztatott képeket készít Dr. Nagy Miklós fotóművész. Évtizedeken át élt és dolgozott Nagyatádon, kötődését, kapcsolatát máig megőrizte a várossal. Fotóin egyéni, sajátos látásmód, letisztultság; fókuszált figyelem látszik. Átalakítja a látható képet, kiemeli és megmutatja a természet, az emberi sors egy-egy hangsúlyos, drámai pillanatát. Valami történt, vagy történni fog…

Színekből alakuló harmonikus formákat szőtt gobelinjeire Polák Judit textil iparművész. Együtt van az anyag, a technika, a téma, a szellemiség könnyed-finom egyszerűsége és összhangja. Kifejezőek és szépek, megnyugtatóak és barátságosak a képei. Alkotásaival a Somogy megyei, a Dél-somogyi művészeti kiállítások gyakori résztvevője volt. A Szombathelyi Országos Textil Biennálé (ma triennálé) rendszeres kiállítója, díjazottja. Rajztanárként dolgozott, nevéhez fűződik a rajztagozatos iskolai képzés indítása Nagyatádon. Sok száz itteni kisdiákkal ismertette, szerettette meg a rajzolás-festés-mintázás, az ábrázolás rejtelmeit, a képzőművészetet.

Az idő múlását és a tér végtelenségét festi meg úgy, hogy egyszerre láthatjuk mindkettőt. Képein sehonnét-valahonnét jön és valahová-sehová tart az idő és a tér is. Messzire látunk és mélyen érzünk, ha odaállunk a festményei elé. Ország László képzőművész Nagyatádon él, korábban a Kaposvári Egyetem Rajz-Vizuális Nevelés, majd a Fotóművészeti Tanszékének vezetője volt.

Ország László: Távol a tenger

Alkotó munkásságában a festészet mellett a fotó és a grafika is jelen van. Gondolat- és érzésvilágát, kifejezésmódját a „rétegek” ábrázolása, megjelenítése, sejtetése határozza meg. Alkotói pályája kiteljesedett, munkái letisztultak; festményei, grafikái lapok, fejezetek, kötetek lettek.

Ország László: …Más-vidék…1–12 (Fotó: Ormai István)

Élénkség, színesség, dinamizmus jellemzi Nagy Erika festészetét. Az utóbbi évekre megtalálta saját formavilágát; munkái jellemzőek és egyéniek. Pályafutása kiteljesedik; témáiban és kifejezésmódjában is érvényesül a stilizálás, az absztrakció. Nagyatádon él, rendszeres résztvevője országos pályázatoknak, munkáit a somogyi kiállításokon, csoportos tárlatokon rendszeresen bemutatják.

Új megközelítésekkel, elvonatkoztatott ábrázolással; látványos-erős, mégis könnyed és finom megfogalmazású szobrokat készít Békési Ervin. A nagyatádi születésű, itt felnőtt fiatal művész korunk kihívásaira érzékeny, azokra reflektáló szobrász. Alapvetően fával dolgozik, ezt a barátságos anyagot alakítja, formálja úgy, hogy megmutassa a bennünk, az általunk megtörténő változásokat, folyamatokat. Az anyag és a megfogalmazás által szobrai közel kerülnek hozzánk.

Megújult házban emlékek és értékek gyűjteménye

A kapu fölött erkély kovácsoltvas korláttal, felette pedig szép ívű leveles koszorú közepén színes kerámia Kossuth-címer. Harmonizáló, kiemelő terrakotta és sárga színek; sötétbarna, nagy tölgyfa kapu. Sok ezer nagyatádi diák koptatta a kőlépcsőket, a míves öntöttvas korlát kapaszkodóját. A százhúsz éve épült első iskola a város legszebb háza. A vastag falak, a boltívek, a lépcsőház, a termek, a kazettás ajtók, a sarkok tele történésekkel, érzésekkel, emlékekkel; nagyatádiakkal.

A T25 épülete

A Széchenyi tér 25. szám alatti ház maga a várostörténet, a sokak által ismert-használt hely, a sokat „látott” hely. Iskolából művészeti alkotók, alkotások tere, hordozója lett. Az ikonikus épület impozáns, szép és harmonikus homlokzata, belső tereinek tekintélyt sugárzó, erőt és kivételességet érzékeltető atmoszférája jelzi, megmutatja azt a kort, amikor értéke, megbecsültsége volt a kultúrának, a tudásnak, a polgári mentalitásnak. Ez is az örökségünk.

Az épületben lévő művek nagyatádi alkotók érzéseit, gondolatait, benyomásait mutatják meg. Összességükben egy történetet mondanak el, egy ember, egy közösség, egy hely történetét. Beleírtak, beleírnak a várostörténetbe. Ki hosszabb bekezdést, ki egy fejezetet, és van, aki egy sort. Megfogalmazzák, ábrázolják, hogy ők mit láttak, éltek meg; mi ragadta meg őket, mit tartottak fontosnak, megörökítésre méltónak. Van, aki messzire jutott, kiteljesedett, életműve egyetemessé vált. Azonban mindannyian megtalálták azt a módot, eszközt, hangot, amivel elmesélik a történetüket, ahogyan ők látták, látják…

A T25 kiállítóterme

A téren álló ház és értékeinek megmentése, megújítása értékválasztás volt; az elődeink munkájának, céljainak, jobbat akarásának a felismerése és megbecsülése. Művészeti alkotásokat gyűjteni, venni, megőrizni, bemutatni értékválasztás. Annak a vállalása és képviselete, hogy fontosnak és értéknek tartjuk a művészetet, hogy értjük és becsüljük a Nagyatádhoz kötődő művészeket, hogy felismerjük a történeteik fontosságát. Az ezekhez való viszonyunk, az ezekre vonatkozó döntéseink mutatják meg, hogy miként ismerjük fel értékeink megbecsülésének felelősségét.

T25 – 25 té

A régi iskola épületének új elnevezése a ház címéből, de még inkább mindenkori funkciójából és szerepéből, adottságaiból és mibenlétéből, szellemiségéből és históriájából ered. A téren a 25-ös házszámú épület, és ami ebben a házban volt, van és lehet; megfogalmazva, leírva huszonöt t betűvel kezdődő szóval, kifejezéssel. A tehetség, tapasztalat, társadalom, terv, támasz, taps, társaság, történelem, tudás, tény, támogatás, tanulás, tér, titok, történet, talány, tárlat, társ, természet, tudomány, tett, teljesítmény, téma, távlat, találkozás háza a T25 – benne egyéniségekkel, munkássággal, érzelmekkel, ötletekkel, cselekvéssel, szellemiséggel, gondolattal, művészettel, műalkotásokkal. Hiszen ez a T25 Nagyatádi Művészeti Galéria és Közösségi Ház.

A fotókat – ahol ez nincs másként feltüntetve – Ormai Bálint készítette.