Balatonfenyveshez a táj szépsége, a Balaton szeretete, és a község csendes, nem túl felkapott volta miatt leginkább írók, költők, festők és más művészek kötődtek. Vannak azonban olyan személyek is, akik tudományos munkájukhoz találtak nyugalmat és ihletet ebben a kellemes, déli parti környezetben. Közülük mutatunk be most néhányat.
Iharos Gyula Alfonz (1910–2002)
Iharos Gyula Alfonz
Iharos Gyula Alfonz igazi, nemzetközileg is elismert tudós volt. Zoológusként, egy különleges állatcsoport, a medveállatkák tanulmányozójaként tett szert nemzetközi hírnévre.
Balatonfenyves első díszpolgára Szombathelyen született 1910. október 28-án, ott is érettségizett a Premontrei Gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait 1932-ben kezdte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol természetrajz–földrajz szakos diplomát szerzett 1937-ben, majd 1939-ben a doktori fokozatot is megszerezte. Az egyetemi évei kezdetén, 1929-ben lépett be Csornán a premontrei szerzetesrendbe, ahol az Alfonz nevet kapta. Győrött szentelték pappá 1934-ben. Természettudományos diplomájával Keszthelyen először gimnáziumi, majd főiskolai tanár lett, állattant és növénytant tanított. A háború végével az egyházi iskolák államosítása után végleg a papi pályát választotta. Balatonfenyves-alsón telepedett le, ahol 1958-ra templomot épített. Nyugdíjazásáig, 1992-ig, 82 éves koráig volt itt lelkipásztor. Pappá szentelésének 65 éves jubileumán, 1999. augusztus 26-án mutatta be vasmiséjét Fenyvesen.
Templom Balatonfenyves-alsón
Az egyetemen Dudich Endre professzor, a magyar zoológia (állattan) egyik leghíresebb iskolájának vezetője ajánlotta neki a doktori disszertációja témájául a medveállatkákat (Tardigrada). A medveállatkák a gyűrűsférgek és az ízeltlábúak közötti átmenetet képező, különleges állatcsoport. Túlélő képességük legendás: képesek mínusz 270 fokra fagyasztva, plusz 150 fokra forralva és vákuumban tartva is újraéledni, sőt, egy kiszáradt múzeumi példányt 120 év múltán sikerült feléleszteni. Elviselik a tartós röntgensugárzást, a földi légköri nyomás háromszázszorosát, az oxigénhiányt, és ellenállnak egyes mérgező anyagoknak is.
Medveállatka mikroszkóp alatt
Apró, 1 mm körüli testméretű állatkák, gyakorlatilag csak mikroszkóppal tanulmányozhatók. Valójában mindenütt előfordulnak a környezetünkben, az esőcsatornában, a virágcserepekben, háztetőn, mohaszőnyegben – de nehéz rájuk bukkanni. Zömök testükön 4 pár lábat viselnek, apró karmokkal. Többnyire növényi nedveket szívogatnak, de vannak köztük ragadozók is. Szerves táplálékukat kerek szájszervükkel szívják fel. A világon összesen mintegy 1000 medveállatkafajt tartanak nyilván.
Amikor Iharos Gyula 1934-ben elkezdte vizsgálni a medveállatkákat, mindössze öt fajt ismertek Magyarországról. Alapos kutatómunkája eredményeként a fajok számát 101-re emelte, s köztük 47 fajt a tudományban újként írt le.
Iharos Gyula Alfonz kutatás közben
Iharos Gyula munkássága során szinte az összes hazai múzeumi medveállatka-anyagot feldolgozta, külföldön is számon tartják eredményeit. Iharos Gyuláról más tudósok 5 új fajt neveztek el, amelyek tudományos (latin) nevükben ma is hordozzák emlékezetét. Összesen 54 tudományos közleményt jelentetett meg, többségüket magyar nyelven, hazai folyóiratokban, de munkáit a világ számos országában még ma is idézik.
Földváry Miksa (1877–1945)
Földváry (eredeti családi nevén Faul) Miksa talán nem volt a hagyományos értelemben tudósok közé sorolható kiválóság, állami szolgálatban végzett tevékenysége révén mégis a hazai természetvédelem máig ható, egyik legjelentősebb egyénisége volt.
Földváry Miksa egyik 1925-ös publikációja
Siklóson született 1877. július 24-én. Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte, majd Selmecbányán a híres Erdészeti Akadémián szerzett erdőmérnöki diplomát 1901-ben. Azonnal állami szolgálatba állt, először erdőőri szakiskolai tanár, erdőgondnok, majd erdőfelügyelő lett. 1925-ben kinevezték debreceni erdőigazgatóvá, majd 1927-től miniszteri tanácsosként a kaposvári erdőigazgatóság vezetője lett Az 1935-ben megalakult Országos Természetvédelmi Tanács alelnöke lett, ahol 1938-tól haláláig, 1945-ig töltötte be ezt a pozíciót. Miniszteri tanácsosként kidolgozta a hazai természetvédelem máig érvényes programját. Bár erdőmérnökként végzett, a szűk szakmai érdekeken túl messzemenőkig képviselte a természet általános szeretetét és védelmét.
„Tűrhetjük-e hallgatagon, hogy bizonytalan gazdasági érdekből, romboló dühtől vezényelve, vagy vétkes könnyelműség miatt örökre és pótolhatatlanul eltűnjenek olyan értékes természeti alkotások, eredeti szépségek, nagy értékű ritkaságok, amelyek soha többé újra létre nem hozhatók?” – írta 1928-ban.
Földváry Miksa az elsők között foglalkozott az eredeti balatoni természeti táj védelmével. Már 1919-ben javaslatot tett a Kis-Balaton természetvédelmi területté nyilvánítására, amely törvényesen védett csak 1951-ben lett. 1929-ben tizennégy részes cikksorozatot közölt A Természet című lapban „A Balaton környékének természeti értékei” címmel, amelyben sorra vette a védendő értékeket a nagyobb tájegységektől kezdve egészen az egyes különleges fákig.
Földváry Miksa nyaralója Balatonfenyvesen
Földváry Miksa 1935-ben építtette nyaralóját Balatonfenyvesen. Szerette a Balatont, ahogy ez a természeti értékei védelmében írt tanulmányaiból is kiderül. Örökös elnöke volt a fenyvesi Fürdőegyesületnek. A háborús frontvonal közeledtével, 1944. december 1-jén utazott Fenyvesre néhány napra a villájába, ahonnan azonban már nem tudott visszajutni Budapestre.
Az oroszok körbezárták a települést, és fasisztákat keresve naponta ellenőrizték, zaklatták az ott rekedteket. Földváry naplót kezdett vezetni az egyre nehezebb és reménytelenebb körülményekről. Utolsó bejegyzése 1945. január 6-i, míg másnap egy újabb és még kegyetlenebb orosz katonai ellenőrzés során saját házának udvarán agyonlőtték. Balatonfenyves község önállóvá válása óta minden évben koszorúzással emlékezik meg Földváry Miksáról, s vele együtt a háború értelmetlen, tragikus áldozatairól. Földváry Miksa végső nyughelye a soproni Új Szent Mihály temető családi sírboltjában van.
A Fábián család
Az I. világháború után a nagy gazdasági világválság a Balaton-partot is érintette: a húszas évek végén a szombathelyi Stadler Izidor ügyvéd és borkereskedő csődbe sodródott, így déli parti szőlőbirtokaiból sok száz parcellát kimértek eladásra. Ekkor alakult ki Balatonfenyves otthonos, meghitt karaktere azzal, hogy a telkeket szinte kivétel nélkül kis- és középegzisztenciák vásárolták meg (hivatalnokok, vasutasok, tanárok, orvosok, katonatisztek, kereskedők). Közéjük tartozott a szombathelyi Fábián Gyula író és képzőművész, akinek anyósa, Hamar Ilona 1929-ben két lányának, Biczó Ilonának (Fábián Gyula feleségének) és a budapesti tanárnő Biczó Saroltának Balatonfenyvesen vásárolt két telket Stadler Izidortól. A Fábián család tagjai rendszeresen Fenyvesen töltötték a nyarakat, és az üdülőtelep kulturális életében is meghatározóak lettek.
Id. Fábián Gyula (1885–1955)
id. Fábián Gyula
A szombathelyi id. Fábián Gyula a felvidéki Losoncon született 1884. április 12-én, iparoscsalád gyermekeként. Húszévesen Budapestre jött, ahol rajztehetsége révén a Mintarajziskola és Rajztanárképző (ma Képzőművészeti Egyetem) hallgatójaként szerzett rajztanári diplomát 1908-ban. A Rajztanárképzőn ismerkedett meg a nagykőrösi Biczó Géza festőművész lányával, későbbi feleségével, Biczó Ilonával (1886–1970), aki a nők közül elsőként szerzett diplomát itt. Budapestet elhagyva először Sárváron, majd Szombathelyen telepedtek le, ahol mindketten a Faludi Ferenc gimnáziumban tanítottak. Jeles résztvevői lettek a dunántúli város élénk kulturális életének: Fábián Gyula rendszeresen cikkezett a helyi lapokban, színdarabot írt, és a Vasvármegyei Múzeum képtárának múzeumőre lett.
Írói vénáját ifjúsági regényekben kamatoztatta, melyek országos népszerűséget szereztek számára. Összesen 17 könyvet írt, cserkésztörténeteket, a Rákóczi-szabadságharc idejét megidézőket, de ő tekinthető a magyar tudományos-fantasztikus irodalom egyik korai képviselőjének is. Két könyvének (Az ősemberek völgye, és Különös háború) is ihletője a híres utazó, Afrika-felfedező Almásy László, szombathelyi kortársa volt, ezekben ötvözi a tudományos ismereteket a képzelet adta kalandokkal. Felesége, Biczó Ilona szívesen illusztrálta a könyveit. Néprajzi kutatásaik is elismerésre méltóak, részt vettek Malonyay Dezső A magyar nép művészete című monumentális munkájában. Id. Fábián Gyula kiválóan fényképezett is. Az 1930-as években számos hangulatos, ma már dokumentum értékű balatoni felvételt készített.
id. Fábián Gyula két könyve
A művészházaspár három gyermeke közül Mária (1912–1980) szintén festőművész lett, ahogy férje, Radnóti Kovács Árpád is. Idősebbik fiuk, Gyula (1915–1985) a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszékének alapító professzora volt. Harmadik gyermekük, dr. Fábián Pál híres nyelvészprofesszor lett. Mindannyian szívesen töltötték idejüket az 1935-ben épült balatonfenyvesi nyaralóban.
id. Fábián Gyula
Id. Fábián Gyula 1955. szeptember 22-én halt meg Szombathelyen, védett sírja, melyben 1970-ben elhunyt feleségével együtt nyugszik, a Jáki úti temetőben a nemzeti sírkert része.
Dr. Fábián Gyula (1915–1985)
Dr. Fábián Gyula
Fábián Gyula (az ifjabb) Sárváron született 1915. július 4-én, de szüleivel csakhamar (1917-ben) Szombathelyre költöztek, s így ott végezte iskoláit is. Egyetemi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol 1938-ban végzett természetrajz–kémia szakon. 1939-ben a doktorátust is megszerezte a tripszek tanulmányozásából, amely témát neki is Dudich Endre professzor adta, ahogy az évfolyamtárs Iharos Gyulának. 1940-től 1943-ig a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Fajbiológiai és Örökléstani Intézetében dolgozott Kolozsvárott, majd a háború után hazatérve a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet genetikus munkatársa lett. Bár az ecetmuslicákon végzett kutatásai nemzetközi elismerést arattak (két cikke is megjelent a neves brit Nature folyóiratban), tudományos eredményeivel szembekerült az akkor elrendelt szovjet, Liszenko által fémjelzett irányzattal, így témát és munkahelyet kellett váltania. 1957-ben került Gödöllőre, ahol az újonnan alakult Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszékének megalapítását kapta feladatul. Tudományos iskolát alapítva és generációkat oktatva húsz éven át egészen nyugdíjba vonulásáig, 1976-ig vezette a tanszéket. 1973-ban elnyerte az MTA biológiai tudományok doktora, 1983-ban pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem díszdoktora címet.
Dr. Fábián Gyula elsőként rekonstruálta a honfoglaló magyarok reflexíját
Fábián Gyula különleges érdeklődéssel fordult a hagyományos magyar vadászati módokhoz: alapítója volt a Magyar Solymász Egyesületnek (1939), és elsőként rekonstruálta a honfoglaló magyarok reflexíját. E munkáját „kísérletes régészetnek” (archaeologia experimentalis) nevezte, mert kizárólag hagyományos, természetes anyagokat használva és ősi módszerekre alapozva készítette visszacsapó íjait. Úttörő technikája azóta is elfogadott a hun és magyar hagyományőrző egyesületekben.
Felesége a ceglédi művészcsaládból származó Oldal Margit volt, akivel három fiuk született. Gyula környezetvédelmi mérnök, Dénes festőművész lett, Zoltán fiatalon meghalt repülőbalesetben. Dr. Fábián Gyula 1985. május 25-én halt meg, sírja a gödöllői temetőben van. A leszármazottak mind a mai napig szívesen nyaralnak a balatonfenyvesi „Fábián-házban”.
Dr. Fábián Pál (1922–2008)
Dr. Fábián Pál
Id. Fábián Gyula harmadik gyermeke, Fábián Pál Szombathelyen született 1922. december 21-én. Alapiskolái után 1947-ben szerzett magyar–olasz szakos tanári oklevelet a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1948-ban a bölcsészdoktori oklevelet is megkapta. Először Pécsett tanított középiskolai tanárként, majd a budapesti Pedagógiai Főiskolára került. Ott a magyar nyelvészeti tanszéket vezette 1955-ig. 1962-ben MTA kandidátusi, majd 1989-ben MTA nagydoktori fokozatot nyert. 1964–1969 között az olaszországi Padovai Egyetem vendégprofesszora volt, hazatérte után pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékének vezetője lett. Évekig tevékenykedett az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága elnökeként, majd a Helyesírási Bizottság társelnökeként. Fábián Pál volt a szervezője, a szabályok és a szójegyzék egyik összeállítója „A magyar helyesírás szabályai” című meghatározó munkának (10. és 11. kiadás). Ő szerkesztette a Helyesírási kéziszótárt, az Idegen szavak szótárát, és a Helyesírási tanácsadó szótárt is. Felismerve a szaknyelvi helyesírások fontosságát, szorgalmazója volt számos szakmai helyesírási szabályzat és szótár kidolgozásának, így a földrajzi, a kémiai, az ásványtani, a katonai, a műszaki, az orvosi, a növény- és állatrendszertani szótáraknak. Munkássága révén a köznyelvi és a szakhelyesírás közötti ellentétek jelentősen csökkentek.
Fábián Pál felesége Péterfy Éva volt, akitől három gyermeke született: Kati lányuk hétévesen elhunyt, Fábián Zsuzsanna követte édesapját a magyar és olasz nyelvtudományi területen, György fiuk pedig középiskolai olasz nyelvtanárként tanított. A család megörökölte a Balatonfenyves, Szondi utcai nyaralót és a leszármazottakkal együtt rendszeresen nyaraltak és nyaralnak ott ma is.
Fábián Pál nyugdíjasként is folytatta tudományos és oktatói munkáját, 1996-tól professor emeritus volt az Egyetemen egészen 2008. szeptember 14-én bekövetkezett haláláig. Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.
