Mottó:

„Ezt jövendölte, lám undok üvöltéssel
Egy rút fülesbagoly mindennap jó reggel.”
Zrínyi Miklós: Idilium (Violához)
„Én, az ki azelőtt Vergilius voltam…”
Prágai Tamás: Idilium, töredék (Zrínyi Miklóshoz, aki a Szigeti veszedelem kezdőszavait Vergiliusból merítette, Ille ego, qui quondam… etc.)

VIII.

Mióta spenótot eszem, gyorsabban
nőnek a fogaim. Hideg köveken csiszolom őket
a teraszon, pirkadatkor. A kelő nap
beragyogja a kertet, az üvegházat, a körtefát,
számból csikorgás hallatszik,
mintha kavicsokon lépdelne valaki,
nem akarnám, de közeledne.

IX.

Tépősalátát szaggatok,
spárgatököt kötözök,
retket retkezek
(a sarat műanyag tálba öblítem),
hagymát hagyok, ahol van,
rendeltetésszerűen használom
a kertet.

X.

Egy látomás csörömpölve átszalad a szobán és
mosogatni kezd előttem, minden szennyest kiterít az ágy elé,
és minden homályos réteget lesikál erről a pillanatról –
ilyenkor örülök, hogy a nagyja tisztát legalább addigra elrakodtam.

XI.

Mit célpontnak tekintesz: valóban célpont,
mit halottnak gondolsz: számodra halott valóban,
az apostolok halott Jézusa meghal
benned is minden éjjel, amint a nagyszülőktől örökölt
éjjeliszekrénye visszahelyezed a vizespoharat –
ami benne volt
ma éjjel sem vált borrá, mit tesz isten.

XII.

Amikor megkondul a harang, megindul a templom felé
akinek nincs szava a faluban,
viszi magán a feketét, kendőt vagy nagykabátot,
a holtak oszlopához támasztja a kerékpárt,
topog, köhint, és épp amint a szárnyas kaput kitárja
a mise ezüst acélszalagja áthúz a punnyadó
házak felett, fölzúg a harangszél.

XIII.

Vitéznek lenni mit jelent? Üres valamiket
(ütést, decit, italt, űrt) mérni vizespohárba,
hiteles mértékkel, cinkasztalon —
vagy, ha mégsem ezt, akkor más valamit,
száguldást befelé egy fékevesztett ménen,
de hogy hova? Ez rejtély ám,
amíg csak a száguldás van, úgyis elég
félni való akad, leeséstől, megérkezéstől –
vitéznek lenni, valahogy cinkes,
és cinkes is marad, amíg a gyémántokat
nem helyeztük vissza a koronába.