A tekintet lökte vissza

Sűrűsödő mártás ömlött szét a földön,
akadályozta a látást,
s míg a fák koronái még a pelyhes,
vidám égben fürdőztek,
a fatörzsek már összemosódtak,
visszalökték a tekintetet.*

Sűrűsödő tekintet ömlött szét a földön,
mártás akadályozta a látást,
s míg a fák koronái visszalökték
a fatörzseket,
a vidám égben már összemosódtak
a fürdőzők.

A fák koronái ömlöttek szét a földön,
sűrűsödő látás a tekintet,
a pelyhes ég még akadályozta
a fürdőzést,
míg a fatörzsek visszalökték
a már összemosódó vidám mártást.

A vidám ég ömlött szét a földön,
mártásban fürdőzött a sűrűsödő tekintet,
összemosódó pelyhek
akadályozták a látást,
míg a fatörzsek már vagy még
visszalökték a fák koronáit.

Pelyhes fatörzsek a vidám éggel
összemosódtak,
sűrűsödő látás ömlött szét a földön,
a tekintet akadályozta a mártást,
s míg a fák fürdőztek,
még visszalökték koronáikat.

Föld ömlött szét a fák koronáin,
még pelyhes fürdőzők
akadályozták a mártást,
míg vidám égben a tekintet
fatörzzsé sűrűsödött,
összemosódott már a visszalökéssel.

Sűrűsödő föld ömlött szét a mártásban,
vidám ég akadályozta a látást,
s míg a fák koronáin
pelyhek fürdőztek még,
bár már összemosódtak,
tekintetem lökte vissza a fatörzseket.

észak denevérhamu por Duna

kollázs Gyimesi László verseiből

a cél virágzik kérges tenyeredben
nem az eszköz
a tüzet a naplemente okozta
a vándor szuszogni óhajt
a csillag közelebb van a másik úton
ünnepet hoztam
világfa ágán sámánt és dobot
úton vagy nem tudod hova

a naplementét a szuszogás okozta
a tűz virágzik csillagos tenyeredben
a cél vándorolni óhajt
de az eszköz a másik úton ünnepel
amerre közelebb van a világfa
az ünnep hozott sámánt és dobot
világfa hová mész az úton
tudod vagy nem tudod hova

ezüst csikké lett az égbolt
parázsló pokol szikrázik tova
tenyésztett csillaghalmazok
akkor én most hol vagyok
tarsolyomban napló és moha
észak denevérhamu por Duna
világfa mész te most hova
tudod vagy nem tudod soha

göröngyös élet

kollázs Nyírfalvi Károly verseiből

göröngyös árnyékot szeretnék a kertben
a járda mellett lakom egyedül
nádasok rejtőznek a stégek között
gereblyém harmatos reggeleken
metaforát csinál Pilinszky köpenyéből

az árnyékban szeretnék göröngyös kertet
járdát a lakásom mellett
ahol nádasok és stégek között rejtőzködöm
harmatos reggeleket csinálok
Pilinszky metaforáiból

göröngyös élet te rongyos árnyék
gereblyémmel kérem a köpenyem

istenem

(Birtalan Ferencnek)

istenem ez a hideg hold
milyen súlytalan
februárban

istenem ez a súlyos február
hideg
és milyen holdtalan

istenem ez a súlyos hold
milyen hideg
és milyen februártalan

tájképeket kenünk a falevelekre

kollázs Viola Szandra verseiből**

fényeket bont ki
a kérdőjel íve
megkezdődik a módosulás
a féktelen tavaszban
tisztaságért esedezik
fényeket ver vissza a naptej

a szemgolyót
égből és földből varrják össze
idegpályákon halad a sötétség
tájképeket kenünk a falevelekre
mindig ugyanaz a nap jön
csak a tárgylemez változik


*Witold Gombrowicz
**Viola Szandra versei