halálod
megvetem szépen az ágyad
szótlan is értem a vágyad
lepedő lágy ívben lebben
sose nézz rám ennél szebben
pulzusod vészjelzi szíved
megfeszülsz fáj nézni íved
körötted kering sok éved
lesik hogy mikor lesz véged
megremegsz sóhajtasz végül
így jár ki már sosem vénül
szép lassan megindul könnyed
huszonegy grammal vagy könnyebb
A férfi, ha…
A férfi, ha férfi s elmúlt már negyven,
még nem számol a múló idővel.
Bele se gondol, hogy lesz ő majd hetven,
nem kell a lift, még bírja tüdővel.
A férfi, ha férfi és elmúlt már ötven,
utcán még fordul a lányok után,
meccsre nem jár már, a „bácsi”-ra hökken,
csak ül a szobában és bámul bután.
A férfi, ha férfi s eljön a hatvan,
kocsmába se jár és óvják a sótól,
testében, úgy érzi, még elég mag van,
s nem dob egy hátast a szingliadótól.
A férfi, ha férfi nem féli a hetvent,
a négy unokára büszkén tekint,
tudja a tutit, hogy milyen a lent s fent,
nem gondol a napra, mikor búcsút int.
A férfi, ha férfi már látja, jön nyolcvan,
de jó lenne újra a felével bírni.
Most egyre több gyógyszer és egyéb konc van,
és kezdik a jó nők már tatának hívni.
A férfi, ha férfi és lesz ő kilencven,
csak a hátát látod, s hogy még egyszer int.
Már nem él a múltban, sem a jelenben.
Megfordul, rád néz de visszakacsint.
