Az alkimista leül. Koncentrál. Felidézi a képeket, a képek mögötti képeket. Az eidetikus képeket, a hasonlatosság képeit, a „képére teremtett” képek képeit, a képek feletti ikonokat, spekulatív spektákulumokat. Az eidosz mindig orákulum, az istenek divinatórikus jelzése, jeladása, enigmatikus-paradoxiális jelhagyása. A tükör mindig homályos marad valamennyire; mi nem dönthetünk a végső kérdésekben. A cusanusi visio facialisban nem tűnik el személyes képünk, hanem az isteni tekinteten keresztül tudjuk látni önmagunkat, ahogyan Istenben vagyunk. Isten víziójává válik az én víziója. Az emberi látás aktusa a tükröződés passzivitásán keresztül Isten aktív tekintetévé válik. A teremtett világ az isteni ontológiai reflexiójaként ismerszik fel.(1) Ahogy a filozófia is spekulatív tükör,(2) melyben az én objektívnek – vagy éppen látszólag ellentmondva, de mégis ezzel megegyezően szubjektívnak – tekintett tekintete transzformálódik egy magasabb tekintet fényében. Ez a fény metafizikájának kezdete, avagy a fénymetafizika startpontja. A színről színre való látás az emberi szemtől az isteni szemig történő eljutást jelenti, a szem enyészpontjában a végtelen perspektívája egyesül a teremtő tekintetében.(3)
Lendvai Péter alkotás közben
Az alkimista kontemplál. Anyaga átalakul a tekintet fényében, az imaginárius terekben, mennyországokban, melyek várva várják az artisan eljövetelét, hogy az ember számára Illés, Eli-Jahu profetikus fénytöréseiben megláthassa azt a képet, amit már a demiurgosz direkt elfelejtetett, megtört, beszennyezett. Itt már Szuhravardi illuminatív filozófia feletti filozófiájánál tartunk, melyben a perzsa beavatási fénymetafizika kulminálódik.(4) Miért is fontos mindez? Mert az üvegművészet hátterében is a későantikvitás egyiptomi gyökerű alkimista hagyomány letéteményesei leledzenek, ahogy a vulkánoszi szobrászat mögött is Tubal Kain hagyománya húzódik, az empedoklészi vulkán-beavatás aranylába vagy cipője, a végső transzmutáció jeleként.(5) A középkori katedrálisok üvegművészete, fényszimfóniája, a láthatatlan fénybe és színbe öltözése, színeváltozása, transzszubsztanciációja. A láthatatlan Isten fénymegtestesülése.
A művésznek meg kell haladnia a formálás világának demiurgikus szintjét, hogy meglássa a fentebb említett eidoszokat, a képek feletti imaginatív létkonstruáló imágókat. A formai szigor felett áll a metafizikai szigor, melyet oly kevesen értenek manapság. A forma-csapda mindig a bálványimádás ketrece, amikor már nem tud túllépni az adott szint konkrét formavilágán, és a művész jobb esetben megáll, rosszabb esetben visszaesik, lehanyatlik, mert nem képes elérni a fény forrását. A hanyatlás a luciferi bukás és a bűnbeesés analogonja, a stagnálás is már a bukás következménye.
Lendvai Péter: Fantom, 2014
Az alkimista Lendvai Péter prima materiája: üveg, bronz, sárgaréz. Itt az athanor is, a füstben néha megláthatjuk a szalamandrát, de egy idő után biztosan megpillantjuk az ördögpofájú demiurgosz-szellemeket is, hiszen ők is hozzátartoznak a művész prométheuszi teremtő-szelleméhez. Ám a már-már pokolbéli műhely mélyéből fénykapu nyílik, a pince valójában fénypince, a feketedésből vörös kapu nyílik, mely felett már az aranyló éter uralkodik. A hermetikus munka az anyagból kiizzasztani a koagulált bűnt, nedvet, szennyezettséget, és eredeti állapotuk szerint szemlélni és ezáltal átalakítani az isteni természet mértéke és rendje szerint. Az út során a fantomokkal is meg kell vívni, amit jól szimbolizál a művész kétrétű technikája, az üveg fluiditása, fénytörő képessége, megfogatatlansága kombinálódik a réz szobrászati konkrétságával, szó szerint arcával, amin keresztül személyiséggel látja el az egyébként személytelen erő-hordozókat /például Fantom, Prof., Aszkéta, A lámpa szelleme, Tűzőrző, Fekete király/. És éppen ez a személyes jelleg, és az azon túlnyúló mitikus karakter egyszerre hitelesíti a munkákat. A két szint és a két anyaghasználat már eleve mágikus kisugárzást ad a munkáknak.
Lendvai Péter: Bástya, 2014
Munkáiban több helyen megjelenik az asztrális-asztrológiai szimbolizmus is /Asztro-óra-sorozat, Időárnyék, Leviatán/, ami azért is fontos, mert az időrétegek egymásra vetülése, a rétegek térbeli használata új dimenziót ad a műveknek. Technikailag az Asztro-órákhoz áll közel a Gótika című mű, melyben tiszteleg a katedrálisok építőinek misztériuma előtt,(6) az alkímiai hagyomány egyik fontos elágazása itt közvetlenül tetten érhető. Némileg különálló mű Az illúziók háza, melyben az áttetsző üvegsíkok és a patinás bronz kettőssége éppen a „tükör által homályosan”-fázist jeleníti meg, a tükör itt már/még nem tudja tükrözni a magasabb valóságok képét, csak a hamis demiurgikus illúziók világát, egy zárt rendszert, mely nem is tud Isten tényleges végtelenségéről. Ehhez hasonló Bástya című plasztikája is, ahol a szaturnin bekerítettség, bezártság érzése az uralkodó. Kifejezetten archaizáló és mitikus tartalmúnak mondható Bagoly, Bika, és Madár Doktor című szobrai.
A misztikus kromatikus sor színei hierarchikusan rendeződnek el, vertikális és horizontális értelemben is. A vertikális Észak fénye áthatja a felébredőben lévő száműzetés földjén lévőket. Mennyei ikerpárunk a valódi személy, az angyal; a művész igazi megidéző-képességének, igézőképességének, leigázó-képességének próbája a mű. Közeledve kerek negyven évéhez, a valódi krisztusi korhoz, éppen beérni készül a Nagy Mű.
1 Nancy J. Hudson: Becoming God, The Doctrine of Theosis in Nicholas of Cusa, The Catholic University of America Press, Washington, D. C., 2007
2 Elliot R. Wolfson: Through a Speculum That Shines, Vision and Imagination in Medieval Jewish Mysticism, Princeton University Press, Princeton, NJ, 1994
3 Charles H. Carman: Leon Battista Alberti and Nicholas Cusanus, Towards an Epistemology of Vision for Italian Renaissance Art, Ashgate, Farnham, 2014
4 Henry Corbin: The Man of Light in Iranian Sufism, Omega Publications, New Lebanon, NY, 1994
5 Peter Kingsley: Ancient Philosophy, Mystery, and Magic, Empedocles and Pythagorean Tradition, Clarendon Press, Oxford, 1995
6 Utalás Fulcanelli, a huszadik század egyik utolsó ismert nyugati alkémista mesterének Le Mystére des Cathédrales című kötetére
