archaikus I.

kifejezhetetlen
és taníthatatlan

mint rögök
nemzedékeiben
lassan fakul ki
hanyatló csuklók
prédájaként

kihunyó
ujjakra
kötözve

archaikus V.

agonizáló tér

hatról ötszögre
tört elem

ha nem
sokszorozódik
tovább
kideríthetetlen már
honnan és hová

megdermed
a rügyhéjak röpte
a formák lassuló
áramában

áporodott
akvarell az idő
kiszáradt kép

a mellkasban átlőtt
kútvödör hangja

a korpusz
mélyéből
indul

archaikus VIII.

tű nélkül
halad
végső ábrák
felé

ég-felhő
sakktábla
vagy vedlő
macska szőr-
gubancai

néha zöld
rozsda
kasza az ágak
közt állítja meg

amikor tű
nélkül halad
végső ábrák
felé

archaikus IX.

hűvös játékszer
törött lapát
és papírbáb
elegye

ahogyan eldöcög
reggel
hideg szél
és egy tetves
kabát marad
utána

a faluban van-e
még az a tér
amiben elférne
és kitöltené
egészen

az az arc sohasem
nézett tükörbe

mint
egyetlen
tekintet