átitattál
alfa vagy és ómega
nélküled gondolni sem
tudok semmire.
az érzék idegi impulzusa
te vagy, ha megérintek valamit,
az idegszálak végén tűnődő elektromosság
te remegsz benne, és én azt hiszem, hogy értem
pedig nem is
csak úgy reszketsz
a nagyvilágba
megrezzensz, mint a molylepke az elforduló redőnyön
és nem kelsz fel mégsem
ha nappal van.
én pedig azt hiszem, hogy csak én
vagyok a valaki
akiért érdemes rezdülni
sőt
azt hiszem, hogy én vagyok a rezgés
maga
ami szárnyaidról
egy mocskos ronggyal letörli a port.
Nézlek, mint valami rohadt hétköznapi csodát
innen nem látni lentről
hogy nincsenek is szárnyaid
csak a hernyó maradt.
valaki
ilyen izé
angyalszerű lény volt
nem lehet megmagyarázni
furcsa
nem lehet megmagyarázni
létezett és nem létezett
olyan
nem olyan
a létezés attribútuma
megbukott
furcsa
valami forrt benne
nem teljesen értem
a magyarázat
illogikus
angyalszerű lény volt
nem isten
embernek sem mondható
nem hiszek senkiben
valahogy megnyitott
olvasott könyv
érdekes voltam
légy boldog
fekete éj hív mulatni
mennem kéne
de félek a megváltoztathatatlantól
halott diódák közt
kellene táncolnom
és én rettegek
mi lesz
ha magával ránt
ez az egész
nem lesz életem sem, semmi
megadom
magam a vak ürességnek
álomtalan éjszakáim kapod
légy boldog
ezzel az egésszel
