A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep idén nyáron 55. alkalommal nyitotta meg hajdúböszörményi kapuit a meghívott művészek előtt. Előzményként elmondható, hogy a nagy hármas, Káplár Miklós, Maghy Zoltán és Boromisza Tibor elsőként festették a Hortobágyot a harmincas években hónapokon át, s ennek is voltak előzményei, hiszen id. Markó Károlyt és Barabás Miklóst 1853-ban az akkori kulturális élet felkérte a Hortobágy megfestésére. A három mester mellett a puszta festőjeként meg kell említenünk Király Jenő, Pálnagy Zsigmond, Kampler Károly és Veress Géza nevét is.
Hajdúböszörmény jó félévszázados festői hagyományán épült és szerveződött a művésztelep 1963-ban, s 1971-től hivatalosan is nemzetközi műhely. Ne feledkezzünk meg a közelmúlt művészeiről, Bíró Ferencről, Szilágyi Imréről, Fekete Jánosról, Molnár Gáborról, Pálnagy Balázsról, Makai Imréről és Gajdán Zsuzsáról sem, akik az utóbbi évtizedekben formálták a művészeti életet a város javára.
Azóta is érkeznek a művészek a városba a világ különböző pontjairól, Erdélytől Franciaországon át Japánig, Kolumbiáig. Torok Sándor például Vajdaságból több mint húsz éven át vett részt a telep munkájában. Graciela Gomez is visszatérő vendég volt Bogotából, és ámultan szemlélte a Böszörménytől nem messze lévő tájrészben Bagotát, jól emlékszem.
A kilencvenes évektől az európai nyitottság jegyében szervezte nyaranként a találkozást a művésztábor. E nyitottság nagyban hozzájárult a minőségi műalkotások születéséhez, és a néző olykor különleges alkotások szemlélőjévé válhatott. A nyitás, a kapcsolatok révén kiváló kvalitású művészekig jutottak el a szervezők egészen napjainkig, akik reprezentálhatják térségük, nemzetük művészetét. A korábbi elgondolásokhoz képest a festők és grafikusok mellett folyamatosan egy-egy szobrász, iparművész, keramikus, nemezelő, fotós és fával vagy üveggel foglakozó művész is kaphatott meghívást. Ez a törekvés bővítette az eszközhasználatot, a művészi tartalmat, a néző, a tárlatlátogató befogadó igényét, s ezáltal a gyűjtemény is gazdagodott az évtizedek folyamán, mely egyaránt nagy értéke Hajdúböszörmény városának és az európai kultúrának.
Az idei művésztelep nem szakított a mindig megújuló törekvésekkel. A hagyományoknak megfelelően erős csapatot hozott létre, hiszen hét országból tizenhét művész fogadta el a meghívást. Legtávolabbról, Dél-Amerikából, Brazíliából, de van itt egy-egy művész Ukrajnából, Szlovákiából, Lengyelországból, Hollandiából és Oroszországból is a hazaiak mellett. Vannak visszatérők is, hiszen a művésztelep a korábbi év Káplár-díjazottjának önálló kiállítást biztosít. Teszi ezt a hagyományok tiszteletéből a teljességre törekedve, a művész jobb megismerésének céljából. A művésztelepen közel kétszáz mű – némelyiküknél egy teljes kiállítási anyag – született, a legkülönbözőbb technikákkal.
Az idei telep az elmúlt év Káplár-díjasa, Krzysztof Bojarczuk kiállításával kezdődött. A művész láthatóan nagy ambícióval és elszántsággal dolgozott a telepen. Egy kiállításra való vázlatot, mely önállóan is megállja helyét, s jó néhány nagyméretű kompozíciót alkotott. Mindenesetre rám újszerűen és modernként hatott látott képeinek zöme. A képet behálózó absztrakt és geometrikus vonalak látszólagos kuszasága tölti ki a felületet, bizonyos rendszer ugyanakkor értelmezhető, hiszen az aranymetszés szabályát követi az alkotó, s ebben az esetben a természet törvényei érvényesülnek képzeletünkben, s a táj látszólagos rendezetlensége ellenére, ami a lapok láttán felidéződik bennünk, kompozíciós rendbe szervesül.
Krzysztof Bojarczuk
Frantisek Turcsányit jól ismerik a hajdúböszörményiek, hiszen nem először van jelen a telepen. Műveltsége, európaisága nem ismeretlen előttem sem. Alkotásai rendkívül impulzívak, egyben drámaiságot hordoznak. A kép egész felületén fontos részletek vannak, helyenként azonosítható elemekkel fűszerezve, s ezáltal dinamikus kompozíciók tárulnak elénk.
Frantisek Turcsányi
Fülep Éva helyi művész izgalmas témát választott, a vonat ablakából elsuhanó táj pillanatnyi látványát rögzíti és komponálja 20×20-as mezőkbe, az idő és tér viszonylatát kutatva. Hogy milyen hangsúlyok keletkeznek a felületen, az változó, hiszen a pillanatnyi látvány az alapja. Ugyanakkor önálló képfelületek is létrejönnek, de a sok kis, mozaikszerű, az alkotó érzékenységéről valló lap egységet alkot.
Fülep Éva
Stefan Venbroek holland alkotó művészete a mai számítógépes világhoz kapcsolódik. Újszerű, mai, fiatalos témaválasztás jellemzi. Az internetről letöltött arcok, vagy éppen saját profilfotóiból válogatott férfi és nő karaktereit írja át festői nyelvezetre. Nem pusztán fotók átírása ez a képzőművészet eszközeivel, hanem kiegészítő elemekkel, groteszk rajzokkal emeli művészi rangra alkotásait.
Stefan Venbroek
Pálfy Julianna városképi kompozíciója új formavilágot teremtett a művésztelep életében. Olyan humanizált és organikus elemeket, motívumokat emelt be, mint az ablak, a jellegzetes háztetők, tűzfalak vagy éppen kapubejárat, amelyeket montázsszerűen emelt egymáshoz közel az együvé tartozás reményében, ezáltal nagyvárosi lüktetést adva a képek hangulatához. A monokróm színvilág régi nagymestereket idéz bennem. Kiemelkedő műve a „Szentek, templomok” üvegablaka.
Pálfy Julianna
Pálfy István Putyu autonóm és sokoldalú művész, aki műveli a képzőművészet világába sorolható valamennyi műfajt, legyen az kerámia, grafika, szobor vagy éppen táblakép. A látszólag véletlenszerűen felhordott festékanyagok színösszetételéből adódóan fokozatosan alakul át a kompozíció az absztrakt vagy szürreális világ felé.
Pálfy István Putyu
Veres Ágota egyedüliként vonul a művészetek elefántcsonttornyába, hiszen a felső emeleten, tágas térben komponálta absztrakt képeit. Kirándulási élménye alapján merített motívumokat, melyeket jól ötvöz festői törekvéseivel. A vastagon felhordott festékanyag vagy éppen az ecset mozgására helyezett hangsúly a visszafogott színvilág által teszi a képet expresszívé, beszédessé a „Hortobágy” vagy a „Szőlőhegy” című alkotásain.
Veres Ágota
Tarciso Viriato brazil művész és alkotásai nem ismeretlenek a böszörményi emberek előtt. Járt már itt évekkel ezelőtt, 2009-ben, és Káplár-díjas is. Az ő alkotásait szemlélve nagy, váltakozó formátumú, tiszta színfoltok közé ékelődő vagy azokat elválasztó vonalstruktúrákat látunk, melyek színben is különböznek, olykor tárgyiasult elemek is lehetnek. A képei olyan emberre vallanak, aki tökéletes összhangban van a természettel.
Tarciso Viriato
Magyar József sem ismeretlen a város műkedvelő közönsége előtt, hiszen kötődik a településhez, s gyakori résztvevője a tábornak. Képei láttán az merül föl az emberben elsőként, hogy egy képíróval áll szemben. Az építkezése cézanne-i elvek alapján négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre halad. Képi világa egy-egy művét szemlélve is többrétegű időben és térben, hiszen a felületeken látható, elkülönült, változó méretű, zárt mezők tartalmi összefüggésben vannak egymással, ugyanakkor önálló részletként is értelmezhetőek. Ha lekerülnek a réztáblák a keretről egykoron, akkor is tudni fogják, ki volt az alkotójuk.
Magyar József
Durucskó Zsolt grafikái élményszerűek, frissességük, vonalgazdagságuk lenyűgözően szép. Az általa alkalmazott elliptikus tondó formába zárt képi elemek rajzeszköze, a ceruza által válnak izgalmassá.
Durucskó Zsolt
Egy másfajta világ tárul elénk Drozsnyik István nagyméretű grafikai lapjait szemlélve. A rajz intim szféra már méreténél fogva is, itt azonban a gondolat gazdagsága miatt a tekintetünk oda-vissza pásztázza a kép egész felületét, befogadva ezáltal mérettől függetlenül. A színek jól harmonizálnak a grafit keménységével. Amíg Zsolt lapjait szemlélve egyfajta lírikusság a meghatározó, addig István lapjain a dinamizmus érhető tetten.
Drozsnyik István
Ludmilla Hozjaseva különös színt hozott a tábor életébe részben nőiességével és művészetének interpretálásával. A nemezelés, a gyapjú és más anyagok felhasználásával attraktív kompozíciók születtek kezei alatt. A hagyományos, ősi technika mellett az újszerű, a textil a rávarrásokkal és más elemek bevonásával modernné tette műveit.
Ludmilla Hozjaseva
Láng Eszter a kisméretű alkotásoktól a pannó méretekig terjedő felületig száguldozott a festészet világában. „Fázisok” című nagyméretű alkotásán a finom tónusok halk rezzenéseken át a határozott sávos elválasztásokig terjednek. Olyan érzésünk támad a kép láttán, mintha egy hatalmas tér szemközti falának gobelinjével állnánk szemben. Törékeny alkata ellenére hatalmas ívet jár be nap mint nap a művészetben.
Láng Eszter
Szepessy Béla alkotásai teszik igazán különlegessé a telep grafikai törekvését. Évtizedek óta figyelve alkotó világát otthonosan mozog a kisméretű grafikai lapok, illetve a gigantikus méretek között. Az európai grafika évszázados története vonul végig a szemünk előtt, ha az ő munkásságára gondolok. Az itt látható textilre nyomtatott komputergrafikája a digitális rajz, a jövő grafikai lehetőségeit tárja elénk, és az újabb és fiatalabb grafikusnemzedék felé közvetít. Az apró, sziszifuszi részletekben elmerülő alkotó még a régi, „szepessys” énjét mutatja.
Szepessy Béla
Kurucz Imre, az egyetlen szobrász, csendes magányában vívott gigászi küzdelmet az anyaggal, a gránittal és a márvánnyal. „Áldás” című kisplasztikája a XXI. század nőjének állít emléket. A mű kis mérete ellenére is vágyódik egy nagyméretű megvalósítás felé, ami emléket állítana az örök nő, anya mintájára. Felbolydult világunkban ez nagyon fontos lenne mementóként maradva évszázadokra.
Kurucz Imre
Makai Imre a tőle megszokott szelídséggel, empátiával és szorgalommal dolgozott és alkotott. Az én felfedezésem, s talán lehetek szubjektív: az, hogy bővült eszköztára, oldottabbá vált tematikája, változatos méretben fest, ugyanakkor vizionálása egy jobb világ felé, képeinek misztikussága és tartalmi ereje ugyanolyan erős, mint korábban.
Makai Imre
Rácz Imre azért került a sor végére, mert ő a tábor művészeti vezetője, ő a felelős mindenért és mindenkiért. Bokros teendői mellett a festészetnek is sok időt szentelt. Böszörményi kötődése miatt is szüntelenül festi a várost, új fénybe állítva azt. Expresszív erővel festett tájképe vagy városképe maradandó élményt nyújt a nézőnek.
Rácz Imre
A tábort záró kiállítás anyaga meggyőzően bizonyítja, hogy érdemes a művészetbe invesztálni. Egy korábban itt munkálkodó, már nem élő, kiváló művész, Bényi Árpád gondolatát idézve: „Autonóm világunk a teremtés részévé válik, s ezért nem hasonlósági viszonyok által, hanem önmagában hordja üdvössége teremtő erőit.
55. Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep
2018. június 29. – július 15.
Helyszín: Széchenyi István Szakképző Iskola Kollégiuma, Hajdúböszörmény
Zárókiállítás
Sillye Gábor Művelődési Központ galériája, Hajdúbösörmény;
Megnyitó: 2018. július 14.
Megnyitotta: Tamus István festőművész
A közölt műtárgyak fotóit Kovács Gábor készítette.
