Sirpa Ihanus, a több mint harminc éve Magyarországon élő, finn származású szobrász- és papírművész alkotásai absztrakt, organikus szemlélet jegyében születnek. Az élő, eleven jelleg nemcsak a természetes anyagok használatában (papír, fém, fa, kő) mutatkozik meg, hanem az eddigi életmű szerves összefüggésrendszerében is. A művésznő munkássága egy olyan északi fenyőfa metaforájával írható le, melynek magva idegen talajra hullott, ott kihajtott, megerősödött, s mostanra gyökere igazi mélyrétegekből szívja éltető nedveit.
A mélység Sirpa Ihanus esetében lemerülést jelent a történelmi idő méhébe. Az ott meglelt és saját művészi világába illesztett formák egyszerre archaikusak és modernek. Művei egy rendkívül tágas – a vaskori temetkezési urnáktól a gyermekrajzok világán keresztül a japán művészetig terjedő – művészettörténeti asszociációs hálóban hoznak létre új csomópontokat.
Az, hogy Sirpa Ihanus mindenekelőtt szobrász, papírmunkáiban is megmutatkozik, melyek inkább tekinthetők a síkból kilépő reliefeknek, mint kétdimenziós műveknek. Ezen alkotások éltető eleme a fény, mely felfedi a merített papír felületének természetes szépségét, és vizuálisan kitapinthatóvá teszi a mű vonalait, struktúráit.
A papírmunkák másik fontos jellemzője az intenzív kolorit. Tüzet és vért idéző vöröseiben, makulátlan hófehérében, a tengert és jeget felidéző kékjeiben, napsárgájában és földes barnájában az északi ember közvetlen természetélménye tükröződik.
Míg egyes absztrakt műveiben a szín, textúra és a forma önmagára utal, más alkotások néhány vonallal abszolút lényeggé sűrített jeleiben még felismerhetőek a tárgyi valóság elemei, melyek közül a ház, az ablak és a kapu immár évtizedek óta visszatérő elemek. Ezek a valóság-desztillátumok az egyes művek természetet idéző színeinek függvényében az ábrázolt tárgy variációjává válnak. Így például a jurtának, ennek az ősi nomád háznak az általános formája afrikai sárkunyhót asszociál barnában, míg a havat és jeget felidéző fehér és kék szín eszkimó igluként teszi értelmezhetővé az ábrázolást. Amikor a művésznő a különböző architektonikus részletek interkulturális megjelenési formáit kutatja, valójában a sokféleség mögött rejlő közös emberi nevezőt tárja fel.
Ihanus ablakot és kaput ábrázoló munkái a szemlélő számára nem egy, a centrális perspektíva törvényei szerint ábrázolt, fikcionális világba engednek betekintést. A képek csak egy jelképes térhatárig kísérik a befogadót, ahonnan csak felsejlik, de a maga konkrétságában meg nem mutatkozik az ablakon túli világ. A térhatár arannyal és ezüsttel jelölt vonala szinte biztat, bátorít a függöny mögötti ismeretlennel való szembesülésre. A ránk váró tett jelentős és komoly, melyet az arany és ezüst használata konkrét valláshoz nem kötődő szakrális fénybe von.
Sirpa Ihanus alkotásai egy mélyen humanista művészet jegyében fogannak. Műveinek anthropocentrizmusa nem konkrét emberábrázolásokban nyilvánul meg, hanem azáltal, hogy a bennünk élő ősképek/archetípusok felmutatása révén széttöredezett világunkban alkalmat teremt az ember és ember közötti párbeszédre.
Sirpa Ihanus legújabb kiállítása 2018. november 21-én, 18 órakor nyílik az Ari Kupsus Galleryben (Budapest, Bródy Sándor utca 23/b.). Megnyitja Bokor Balázs, a MANK Nonprofit Kft. stratégiai igazgatója. Megtekinthető december 14-éig.