Fantomvégtagok
Az utolsó szó mindig
a testé. Szemhéjak mögött
szétmálló hegyek,
felhők lassú vonulása –
a nap már nem érlel,
csak világít,
akár a fénycső
fölöttem.
Végül minden átesik
a másik oldalra,
és ami van,
múlik, majd visszatér:
egy amputált
végtag fájdalma.
Nincsen halál,
csak másik
álom,
de nem értem,
miért osztódik még
mindig
testemben
az élet.
Tévedés
Koszorúk. Földgöröngyök.
A pap beszélni kezd,
arról, amire
nincsenek szavak.
Két nap izzik
az égen, valaki tévedett,
ez így nem jó –
ne ébresszük fel azt, aki
minket álmodik, súgja egy rokon,
akit sohasem
láttam még –
a fejfán nincs is név.
Az özvegy
hangosan nevet,
a pap
énekelni kezd –