Háttal a télnek

Néma az erdő,
Mély a süket csend,
Oszlik a Hold köre, szél se huhog.

Gyolcspatyolatba
Kötött karú tölgyek:
Harmadnap köztetek bandukolok.

A holt hadd aludjon.
Még az avart sem
Zörgeti léptem. Szent pihenés!

Drága kenetnek
Könnyeim hoztam:
Nincstelenektől ez se kevés.

Majd a pataknál
Buksi harangok,
Szirmot bont millió kis öröm.

S én fejüket
– Jajj, el ne tapossam! –
Háttal a télnek imába kötöm.

Februárköszöntő

…és szólt a tél, komoly mosollyal:
Élvezd, míg dühöm maraszt.
Készül már a júdáslelkű
Szirén szirénás tavasz.

Titkodat hiába köpnéd
Hóba, hogy majd elfedi:
Holnap latykos utcazaj, lásd,
Durcásan kerülgeti.

Pihenj. Hallgasd giriznyám,
Hogy roppan repke lépteden,
Varjúcsőrből ebédelj ma
Gyémántkását énvelem.