Matyikó Sebestyén Józsefre (1951–2014) születésének 70. évfordulója alkalmából két versével és rövid életrajzának közreadásával emlékezünk. A verseket a költő özvegye, Matyikóné Nagy Éva bocsájtotta rendelkezésünkre.


A tegnap

Tűnt idő
s egy bokor
vissza-visszajár
romok között
a megváltó-szürkületben.

Akár az égbe költözött

fölégett táj sírként megnyíló
titok
fátyolként terül tavirózsába
a lány-forma domb gyümölcsöse
halandó virág
kitépve a daltalan este
hattyútollait
kínok végtelen éje
zár be hát
akár a salamonpecsét
évszázadok ónozott ablakában
fekete ágakon lakom a Bibliában
szememből nyíló századok


Takarónk a csillagos ég

Matyikó Sebestyén József jubileumi portréja – 70 éve született a siófoki díszpolgár, író, költő, etnográfus, múzeumigazgató

Habsburg Ottó múzeumépítőnek nevezte, azt írta: „Matyikó Sebestyén Józsefnek köszönhető, hogy Siófok őrzi a Kálmán-kultuszt”. Juhász Ferenc így írt róla: „Balatoni költő, tagadhatatlanul az, a Balaton zöld vizén gyűrődik árnyéka”.

Anyai ágú ősei Mátyás király szabad vadászaiként a Nagyvázsony melletti Csepely községben éltek. Az 1700-as években jöttek Siófokra, ahol a település alapító családjai közé tartoztak. Matyikó Sebestyén József ősei háromszáz évre visszamenőleg siófokiak, a Csepeli család, ugyanaz, mint Varga Imréé. Apai ágon lengyel származású, a török után a tihanyi apátúr telepítette a zamárdi partra a megritkított magyar pórnép pótlására azokat, akik segítettek újraéleszteni a letarolt tájat. „Őseim kisnemesként gazdálkodtak, majd a félhold által uralt nehéz időkben Siófokon vertek gyökeret, ahol a település jelentős vagyonnal bíró, alapító családjai közé tartoztak. Bíró, borbély, halász, vízimolnár, földműves, kőműves, révész őseim emlékét hordom lelkemben. A családi legendárium szerint egyik ősöm kísérte át a réven Kazinczyt Pálóczi Horváth Ádámhoz Szántódra. Engem is a táj nevelt” – vallotta.

Matyikó Sebestyén József Székesfehérváron született 1951-ben. Felsőfokú tanulmányait Baján, a Vízgazdálkodási Főiskolán kezdte, majd Kaposváron. a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán folytatta. Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán könyvtár szakot végzett, és Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen etnográfus-muzeológus végzettséget szerzett. 1976-tól a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ helytörténész-könyvtárosa, majd 1987-től 22 évig a Kálmán Imre Múzeum igazgatója.

Diákkora óta foglalkozik szépirodalommal. Főleg verseket, de számos karcolatot, tanulmányt, esszét is írt. Első kötete 1995-ben jelent meg a debreceni Ethnica Kiadó gondozásában Nádasok zsoltára címen, Varga Imre tizenhárom tusrajzával illusztrálva.

Tudományos írásai közül a legfontosabbak az 1988-ban megjelent Siófok monográfiában publikált tanulmányai, (Együd Árpád életútja és munkássága, Siófok helynevei), illetve a MIOK évkönyvében (Scheiber Sándor, majd később Schweitzer József szerkesztette), a Somogyi múzeumok közleményeiben szereplő, A siófoki római katolikus templom története és berendezése, valamint a Zsidók Siófokon című munkája (amely második kiadásban is megjelent 2002-ben, a Kálmán Imre Múzeumról összeállított kiadványa pedig négy kiadást ért meg). Szerzői közreműködésével jelent meg 2000 decemberében Siófok – pillantás a múltba címmel egy Tóth-Baranyi Antal képeslapgyűjteményéből készült reprezentatív könyv. A Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványainak második köteteként adták ki Dr. Zákonyi Ferenc a Balaton szolgálatában és 2002-ben Keresztury Dezső és Balatonfüred című tanulmánykötetét. Balatoni füzetek – Siófok címmel komplex helytörténeti kiadványsorozatot jelentetett meg. 2006-ban került ki a nyomdából Kaáli Nagy Dezső, a balatoni kikötők építője (1868–1940) című kötete és Tóth-Baranyi Antal Időutazás képeslapokkal, versekkel a Balaton körül című könyvéhez készült versválogatása. Ugyancsak ebben az évben jelent meg a Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadásában szerkesztett „Oh Füred, drága Helikon…”, Balatonfüred a magyar irodalomban (1777–2006) című irodalmi antológiája, 2008-ban pedig (magyar-német-angol nyelven) A siófoki zsidó temető című kötete. 2011-ben jelent meg az „Oh Füred, drága Helikon…” Balatonfüred az irodalomban II. (1701–2011) című kötet. A vaskos, csaknem ötszáz oldalas irodalmi antológiák Balatonfüred jelenlétét villantják fel a magyar irodalom egészében. Nagy ívű válogatás és szerkesztés, hasznos „kalauz” diáknak és felnőttnek egyaránt.

Balatonfüred ismerte el inkább Matyikó Sebestyén Józsefet. A túlparton, Balatonfüreden 2008-ban elsőként kapta meg a Balatonfüred Városért Közalapítvány Kulturális Nagykövete díjat, a hozzá tartozó emlékérmet (Varga Tamás szobrászművész alkotása) és a Díszoklevelet.

1987-től a Kálmán Imre Múzeum igazgatója volt. A zeneszerző munkásságát bemutató tárlat 1987-ben nyílt meg a romantikus jellegű, a 19. század végén készült épület földszintjén. Siófokon a Kálmán Imre kultusz gondozója lett. Siófok és környéke tárgyi emlékeit, festőművészek és szobrászok tárlatait rendezte. Varga Imrétől, és fiaitól: Varga Tamástól, Varga Mátyástól és Udvardi Erzsébettől Schéner Mihályon át a nem csupán költő, de festő Takáts Gyuláig, László Gyuláig, Szász Endréig sok-sok jelentős alkotóművészünk mutatkozhatott be úgy a siófoki múzeumban, hogy az érdeklődőket Matyikó Sebestyén József kiállítás-megnyitói tessékelték a remekművekhez.

Kálmán Imre életének, munkásságának avatott ismerője, kutatója volt. Ebben Kálmán Imre felesége, Vera Kálmán és gyermekei, valamint rokonsága is segített.

Tervei között szerepelt egy Városi Képtár létrehozása. A Kálmán Imre Múzeum már évek óta tudatos kiállításkoncepcióval arra akarta a város és az ország közvéleményének a figyelmét felhívni, hogy Siófokon – nemcsak idegenforgalmi szempontból, hanem a város polgárainak kulturális igényei szempontjából is – szükséges, hogy megfelelő közgyűjtemény, például múzeum legyen.

Második verseskötete 2013-ban jelent meg a Hungarovox Kiadó gondozásában, Takarónk a csillagos ég címmel. Matyikó Sebestyén József, a tudós költő, poeta doctus, kiválóan ismeri a város történelmét, kulturális életét, s lenyűgöző művelődési és művészettörténeti tények ismeretében írta verseit.

Filozófiai szempontból sokrétűek a versek és az ajánlásokban megidézi a barátokat, szellemi társakat: Takáts Gyulát, Fodor Andrást, Sinka Istvánt, Keresztury Dezsőt, Veres Pétert, Fekete Istvánt, Együd Árpádot, Dr. Dankó Imrét, Kanyar Józsefet, Holló Lászlót, Horváth Jánost, Varga Imrét, Varga Tamást, Csiszár Eleket, Schéner Mihályt, Kaiser Lászlót, Tóth-Baranyi Antalt…

Verseimben (melynek egy részét Varga Imre grafikáival láthatunk) a múltban és messzeségben elmerült szülőföldet próbálom újraépíteni, felhasználva annak tájait, tájszavait, apokrif imáit. Legendássá vált alakjait, dalokat diktáló régi ritmusát. Hiszek a költészet emberformáló szerepében, mert csupán így nyílik meg számomra a múlt és jelen megértésének lehetősége, vagyis hogy a megtörtént dolgok verssé alakulva mutassanak túl hétköznapiságukon” – vallotta Matyikó Sebestyén József.

Erdélyi Zsuzsa etnográfus nyomdokain haladt Az apokrif imák és andocsi búcsúénekek közlése.

A Takarónk a csillagos ég című kötetről 2014-ben, nem sokkal a költő halála után, Kellei György író így ír: „Versei a történelem, a táj szerves egységei és sűrítményei, fókuszukban a múlttal, a feledéssel („Zsákokban a múlt / és kukában a feledés” – Az útvonal), a lelketlenséggel és a gyarlósággal hadakozó költő áll.

Utolsó munkája a Zichy Zsófiáról, a nagy festő, Zichy Mihály lányáról összeállított kötet volt Zichy Zsófia. A festő lánya – a virágok rajongója címmel (Nők a Balatonért Egyesült Kiskönyvtára 14. köt. 2014.) melynek a 2015-ös megjelenését már nem érhette meg.

Vasvári Zoltán művelődéstörténész szerkesztésében jelent meg Matyikó Sebestyén József siófoki költő emlékére készült, Takarója a csillagos ég című kötet.

A Démonok harca című új verseskötetén az utolsó pillanatokig dolgozott, sajnos halála megakadályozta a kiadatását.

2014-ben július 25-én korán, 63 évesen, hosszú, súlyos betegség következtében hunyt el. Nagy lélek volt, az emberi szépségeszmény fáradhatatlanul alkotó missziósa!