Művészek önvallomásai zene és kép összefüggéséről – Láng Eszter riportsorozata
Láng Eszter: A művészetek „egymásba hatolásának gondolata nem új, utalnék Tamkó Sirató Károly 1936-ban írt dimenzionista kiáltványára (Dimenzionista manifesztum), amelyben a művészetek egymásba hatolásáról beszél. Tamkó Sirató szerint „a(A) fejlődés, ez a mindenen áttörő ösztön […] az alkotó művészet úttörőit teljesen új területek felé indította el”. Te mit gondolsz erről? Mennyire igaz mára vonatkoztatva?
Bodnár Imre Bodi: A Dimenzionista manifesztumban megfogalmazott törekvések az idők során részben megvalósultak (az irodalomra, festészetre, szobrászatra vonatkozó elképzelések, kapcsolódások). Mindazonáltal nem alakult ki a teljesen új „kozmikus művészet”. Véleményem szerint korunk művészete a műfajok, technikák időleges összekapcsolódásának ellenére inkább az elkülönülés, a sokszínűség megtartása és hangsúlyozása felé halad.
Vannak-e zenei asszociációid képzőművészként?
Alkotás közben, ha nagy ritkán nem szól mellettem zene, ösztönösen dobolok, dúdolok, énekelek, fütyülök. Ezek a hangok, zajok inkább a pillanatnyi hangulatomat, lelkiállapotomat tükrözik, de így testet öltenek a születő műben.
Kérlek, fejtsd ki a véleményedet a zene és a képi világ kapcsolatáról. Megítélésed szerint van-e a kettő között kapocs, összefonódás, átjárhatóság? Ma divatos az összművészeti kifejezés, te ezt hogyan értelmeznéd? A magad számára megfogalmazódik-e valamilyen együttélés, kapcsolódás, kísérleti lehetőség a két művészeti terület között? Amikor találkozik a két terület, melyik a dominánsabb (számodra)? Konkrét példákkal illusztráld mondanivalódat!
Természetesen létezik kapcsolat zene és képi világ közt, de nem úgy, hogy egy kép illusztrálna egy zenei művet. Erre szerintem nincs is szükség, nem is lehet. Ha egy zeneművet megpróbálnánk lefesteni, vagy lerajzolni, óhatatlanul leegyszerűsítenénk, gúzsba kötnénk. Lehet, hogy érdekes vagy szép kép lenne, de csak valamiféle kiragadott lenyomata lenne egy komplexebb világnak. Siklós Péter fotóművész jazz-zenészekről készített elképesztő fotói híven visszaadják, tükrözik egy-egy előadó érzelmeit, eksztázisát zenélés közben, de nem fejezik ki magát a zenét, annak pillanatnyi, tünékeny mivoltát. A képen a zenész eksztázisa nem a képet néző ember eksztázisa. Érdekes, hogy fordítva inkább működik. Egy kiállítás, vagy akár egy kép, szobor hangulata kifejezhető, megragadható zene, egyáltalán hangok révén. Például Decsényi János Csontváry művei kapcsán született munkája. Természetesen mindez borzasztó szubjektív. Az emberben összekapcsolódhat a megélt zenei és képi élmény. Egyidejűleg kiválthatnak a közönségből olyan katarzis élményt, mely nem biztos, hogy külön-külön is létrejönne. Gondolok itt elsősorban az egyházi zene és a templomok képi világának egymást erősítő, a vallási áhítatot fokozó hatására.
Részemről a hallható világ ingerei elsősorban a pillanatnyi érzelmeim, hangulatom felerősítését, fokozását jelentik alkotás közben. Ezek testet öltenek a műveimben, de soha nem maga a zene a meghatározó. Az alkotás kezdeti fázisában a zene, a hangok nagy szerepet kapnak, meghatározhatják a munka ritmusát, intenzitását. Később, mivel a műveim időben elhúzódó folyamat szülöttei, inkább az érzelmek tudatos felidézésében kap nagy szerepet a zene. Utólag nem is emlékszem, hogy egy konkrét kép alkotásakor milyen zenét hallgattam.
Bodnár Imre Bodi: Szigetek, 2004
Egyáltalán: értelmezésedben van-e megragadható összefüggés a zene és a képi világ között? Táplálkozik-e, táplálkozhat-e egyik a másikból, hogyan ér össze és hogyan hatol át egymáson a két világ?
Az előző kérdésre leírtakban már részben válaszoltam erre. Kép és zene természetesen táplálkozhat egymásból, de nélkülözhetetlen, hogy mindkettő „önállóan megálljon a lábán”. Egy vallási témájú műalkotásnak hangok nélkül is áhítatot kell keltenie, mint ahogy az egyházi zenének konkrét képek nélkül is. Fontosabbnak érzem a különböző műalkotások egymást erősítő fokozó hatását, mely független a keletkezésük idejétől és helyétől.
Megítélésed szerint mi a közös, van-e közös a két médiumban?
Az emberi lélekre gyakorolt hatásuk. Együtt, vagy külön egyaránt.
Milyen zenei és képi, vizuális élményekre emlékszel a gyermek- és serdülőkorodból? Hallgattak-e a családi, szűkebb baráti, rokoni környezetedben zenét, voltak-e otthon képek, milyenek, érdekelt-e a képzőművészeti világ?
Gyermekkoromban mindig szólt otthon a rádió. Általában aktuális slágerek mentek, konkrétan zenei adást nem hallgattunk. Képek nem voltak. Kakukktojás vagyok. Gimnazistaként voltam először komolyzenei koncerten, kiállításon. Életkoromnak megfelelően elsősorban rockzenét hallgattam.
Jártál-e, jársz-e koncertekre és kiállításokra? Milyen zenék hatottak rád? Vannak-e kedvenc zenéid és képeid? Mennyire mély az érdeklődés?
Gyakran járunk komolyzenei koncertekre a MÜPA-ba, valamint jazzkoncertekre. Kedvenc képeimet felsorolni elég hosszú lista lenne. Szeretem, ha új alkotókat, képeket találok magamnak, melyek bekerülnek a kedvencek közé.
Van-e olyan képed, amely köthető valamilyen zenei élményhez?
Nincs. Konkrétan egy kép, egy adott zene viszonylatban nincs.
Előfordult-e, hogy valamilyen zenei élmény hatására újrafestettél egy képet, vagy legalábbis új elemeket tettél hozzá?
Igen. Minden egyes alkalommal, amikor az előző napon elkezdett munkát folytatom, és más zenét hallgatok. Még a napsütés is számít.
Beszélünk vizuális zenéről mint sajátos műtípusról. Mennyire ismered? foglalkoztál-e vele?
Túlzás, hogy ismerem. Láttam műveket, ahol a zenéhez vizuális élményt kapcsoltak. Az iparművészeti egyetemen foglalkoztunk is vele. Mindig kérdések merültek-merülnek fel bennem. Általában alárendelő viszonyt érzek zene és vizualitás közt, de ez az én hibám.
