Magasröptű szellemmel és finom érzékenységgel, nem elhanyagolhatóan alkotói tehetséggel sorakoznak fel Lonovics László öt évtizedes munkásságának korszakai. Nincs a művészi életútjában törés, nincs alázuhanás, majd égbe emelkedés vagy elhalványulás, majd szárnyalás, hanem józan építkezés zajlik. Létrehozta minden alkotói szakaszában a saját vizuális terét, amely alaposan átgondolt, szerkezetes, belső térnek tekinthető. Az egyik pillanatban könnyednek, szinte lebegőnek tűnnek munkái, a következő pillanatban olyan lesz, akár egy szigorúan vett sík vagy organikus motívum. A líraiság és a konstrukció, a mértaniasság és a gesztusok világa jól megfér együtt, sőt egymást feltételező egységet képeznek Lonovics László művészetében.
Valós látványélményeket ne keressünk képein, mert elsődlegesen a képi absztrakció elgondolásainak hátterében az érzelmi állapot van. A korai munkáitól szemlélve a legfrissebb alkotásokat megállapíthatjuk, hogy az erő és a látványosság mindig jelen van képein. Mondhatnánk, egy folyamat tárul fel előttünk, amelyet az állandóság és a változás dialektikája jellemez. Folyamatról van szó tehát, amelyben az alkotói ciklusok egymásra épülnek és egymásból következnek. Alkotásaira a kezdetektől a mai munkákig az egyenletes szakmai minőség és a formaképzés elevensége jellemző. A végtelenség érzete olvasható ki képeiről: a pillanat és az örök, a szabálytalan, valamint a tökéletes, a lét és nemlét szinonimái egyszerre jelennek meg. Egy belső világot vetít ki, ahol a megosztottság, az elválasztottság, a sejtelmesség, a titokzatosság a gazdag képi izgalom és a körülöttünk lévő világ, benne a fény tükröződése központi szerepet kap.
Lonovics László: Piramis, 2000
A fényt sokszor a sötét színek által jeleníti meg, máskor meg a világos teremt feszültséget. Magától értetődik, hisz mindig más és más nézőpontból tudjuk megfigyelni a jelenségeket, környezetünket vagy akár önmagunkat. A geometrikus és organikus meglátások, illetve a gesztus erejét mutató formák hol egyszerre, hol egy egész alkotói korszakot betöltően jelennek meg művein. Szemléletesen kirajzolódik az a folyamat, ami az újonnan érkező impulzus hatására inspirálja az alkotói munkáját. Minél hatásosabb a szellemi izgalom, az élmény, annál több, ami a művészi emlékezetben megmarad és alkotásban szublimálódik. Így szűnnek meg térben, időben a feleslegesnek tűnő információk, és láthatjuk grafikáin, olajképein a letisztult mondanivalót.
A kilencszáznyolcvanas évek elején alkotott grafikákon változatosan dolgozott fel egy-egy formajelet. Ezek a vonalas térformák a jin-jang ellenpárokra utalnak, sűrítetten fejeznek ki mozgalmasságot és statikusságot. Olyan képfelületet hozott létre, amely egy illuzórikus térnek tekinthető vonalháló-együttes. A hatásnak azonban párhuzamosan kell a dinamikát és a visszafordíthatatlanságot, a befejezettséget sugároznia, amit sikerrel meg is valósít.
Lonovics László: Átló II., 1978
Előtte, a hetvenes évek második felében a Sík konstruktív korszakáról beszélhetünk, amiben a szitanyomás technikája játszott döntő szerepet. A hivatalos művészetpolitika akkor még a tűrt kategóriába sorolta a geometrikus felfogású művészeket. Fiatal alkotóként együtt vett részt, a még középkorúnak sem mondható Bak Imrével, Deim Pállal, Fajó Jánossal és Hencze Tamással a Békéscsabai Grafikai Művésztelepen. Az itt született absztrakt grafikákon a tér, a térben metszettség, a mozgás, a konstruktív elrendezés dominált. Autonóm képek voltak ezek, mint a későbbi opuszok is. Ezek a szitaképek erőterek, amelyek helyt adnak az érzelmek kisugárzásának, miközben racionálisan a képsík térbelivé válását valósítják meg.
A nyolcvanas években grafikáit manuálisan rajzolt gesztusszerű vonalstruktúrákból, fotózással átalakított vizuális elemekből alkotta egésszé. A színek, tónusok szimmetriába rendezésével jöttek létre látványos fénygrafikák, amelyeket szitanyomással sokszorosított. Kimért és sodró lendületű képfelületek, áramló vonaltáncok jellemzik ezeket. Ennek lett szerves folytatása a következő etap.
Lonovics László: Áttűnések I., 1984
Korunk mindennaposan használt és a legfejlettebb emberi tudást felmutató technikai szerkezete a számítógép. Olyan találmány, ami képes a földi létezésünk alapjaira hatni. Lonovics Lászlót sem hagyta érintetlenül ez az izgalmas, innovatív és pozitív és negatív értelemben is sok mindenre használható eszköz: számítógépes munkái arról győznek meg bennünket, hogy ezek a grafikák önálló vizuális dokumentummá tudnak emelkedni. A mai valóság rohanó ritmusát visszatükrözik a képei, mert az alkotás materializálódik ebben a műnemben is. A komputer ebben az esetben nem több, mint az ecset a festő kezében, segédeszköz, másodlagos elem. Az érzelmi és értelmi újrafogalmazás minden pillanatban lezárhat egy képet, ha Lonovics úgy találja, hogy kész az attraktív munka. A Digitális jelstruktúrának nevezett korszaka is – megőrizve, de meg is újítva – folytonosságot mutat az előző két időszakkal. A környezetünket áthatja a nem művészi céllal létrejött vizuális jelek sokasága. Lonovics a művészi jelhasználat részévé teszi a számítógép adta képi elemeket. Keresi az új meg új kontextusokat, amikor az egyes képrétegeket a többi elem mellé rendelve alkotja meg grafikáit.
Lonovics László: Digitális jelstruktúrák 7.1, 2010
A Szín-tér-fény korszak alkotásai az esztétikumteremtés tudatos lenyomatai, hamisítatlan Lonovics-művek. Még dinamikusabb, a képalkotásban még izgalmasabb kompozíciók jöttek létre keze nyomán. Ezek a festmények is értelmezik a világot, hordozzák a művészi üzenetet.
Lonovics László: Fény a horizonton II., 2021
Rétegek címmel látta el a következő alkotói korszakban létrehozott műveit. Az olajfestés technikája mellett a számítógép is a művészi eszköztárának a része. Érezhető ezeken a kompozíciókon, hogy az ecset mellett olyan intelligens alkotótársnak kezeli a számítógépet, amely technika bármilyen mondandó kifejezésére alkalmas.
Lonovics László: Rétegek, 2016
Az Áldozat sorozat képeit is az említett arzenállal alkotta, kompozícióvá ötvözte a grafikai tételt és az ecsetpontokat. Fájdalmas és valahogy mégis fenséges, mély jelentéstartalmú ezeknek a szakrális műveknek a hangulata.
Lonovics László: Áldozat 6 b, 2015
Lonovics László véleményem szerint kiemelkedik a többi, elektrográfiával foglakozó alkotó közül, mert egyfelől organikus egységet fedezhetünk fel kompozícióin, másfelől a fény mindig megcsillan, vibrál, hullámzik, lüktet, sőt teljesen betölti a műalkotást. Ugyanez az alkotói hevület olvasható le a fényeffektusokkal telített olajképeiről is.
