kollázs, vegyes technika

becsüld meg a lehetséges tájakat,
vegyél mintát a tárlatvezetés kezdetén,
tapintsd a réteget, ami rád marad,
amit megdörzsölt az ellenfény,
jelenj meg a visszabontott felszínen,
juss el odáig, ahol már ki kell térned,
és távlatokon túl, világvégi semmiben,
nézz rám úgy, mintha ismernélek

téma- és társkereső

tükörképeim kirepültek,
ez már egy arcpróba,
áldozata vagyok annak,
aminek fenntartója,
leletmentők között
egyetlen enyészpontod,
kitöröllek magamból,
ahogy feléd mozgok

másiknélküliség

megóvni akartalak magamtól,
most hazudnom kellene rólad:
aki csak önmagában araszol,
akit múló haladékok tolnak,
aki kiválik, mégis határeset,
néha elmélyül a háttérben,
önkívület magány helyett,
árnyékvilág álnéven

nélkülem lennél teljes

az újrakezdést hibáztatod,
az önismétlést önmagában,
a visszamaradt mintázatot,
amit abból fölhasználtam,
a magára hagyott rímhelyzetet,
a túltervezett emberképet,
ami van, de így nem lehet,
hogy kizárólag benned élek

egyetlen igaz út a kánonba

csak írd meg naponta nyolc sorod,
a sorvégnek legyenek mozgó mintái,
nemesített mesélőként adj arra okot,
hogy tagadjanak, de ne tudjanak kizárni,
gyakran ragadj le ötletszinteden,
szabj titkos határt a képzeletnek,
utólag kételkedj aztán mindebben,
de csak ott, ahol már észrevettek

rövid számvetésféle

Istent hagyták meghalni –
itt maradt az istenfélők népe,
a tartásától megfosztott anyag,
a rövidülés hajlama a végződésre,
a beszervezett szócsoportok
a rendezett jelek halmazában,
és egy irattöredék, amiben
csak létige és tagadás van


Erdős Attila: Egyszemélyes szerepjáték
Napkút Kiadó, 2021
71 oldal, 2490 forint