A KAS Galéria terébe lépve ezen a hideg, borús, sötét novemberi estén valamiféle végtelenség, öröklét élménye jár át, különösen, ha megengedjük, hogy hatása alá kerüljünk ennek a bensőséges érzésnek. A textíliákat fókuszba állító tárlat címe egy latin szó, Infinitum, vagyis végtelenség, mely Koroknai Zsolt legújabb kiállításának címe, amely az évek óta tartó tudományos-szakrális témájú sorozat idei állomása. A korábbi években ugyanebben a térben megvalósult tárlatok fókuszában jól megfért egymással a két tematika, így a ráció és az emóció; a megértés és a megérzés, a szakrális és profán egymást kiegészítve alkottak és alkotnak most is harmonikus egységet.
A tárlat két központi motívuma két különleges textília, amelyek a bejárattal szemben kaptak helyet. Az anyagok egyszerre beszélnek a múltról és szolgálják az emlékezést, ugyanakkor a jövő felé mutatva, a jelenben hordoznak örök érvényű üzeneteket. Koroknai ready made alkotásokként használja fel az édesanyja és egy alkotótársa-jóbarátja készítette munkákat, hogy a közöttük létrejövő interakciókból egy új műalkotás-egység születhessen meg. A 30 év különbséggel készült munkák egyszerre hordoznak személyes és kvantumelméleti vonatkozásokat. A batikolt selyemképet 1971-ben, Koroknai Zsolt édesanyja, Kascsák Margit jelmeztervező, néprajzkutató festette; a színes, hand tufted, 100% gyapjúszőnyeget pedig 2001-ben Hegedűs Andrea Ferenczy Noémi-díjas textiltervező művész készítette.
A kiállítás részlete
A színes, raszteres textilszőnyeg felett egy fekete-fehér négyzethálós rácsszerkezetű struktúrát látunk, amit egy kamera figyel, melynek helyzetére a szuperpozíció elve is vonatkoztatható. Ez az elmélet a részecskék kevert állapotáról beszél, addig, ameddig egy külső szem meg nem figyeli, eldönthetővé nem teszi tényleges állapotukat. A folyamatában felvett kép fekete-fehér monitoron keresztül közvetíti mindazt, ami a kamera alatt elhelyezkedő kis méretű területen zajlik. A látszólag statikus kép valójában láthatatlan mikromozgásokat, atomi szintű elmozdulásokat is rögzít. A rácsszerkezet két kontrasztos alapszíne az élet és a halál közötti világok átjárási lehetőségét is szimbolizálja, ami a kiállítás időszakban a Mindenszentek ünnepének környékén különösen aktuális. A színek a pozitív és negatív, a jó és a rossz ellentétpárjaira is építenek.
A batikolt selyemmunka Zsolt édesanyjának hagyatéka, így a textília maga is hordoz valamit emlékéből, személyes vonatkozású jelentéstartalmakkal gazdagítva azt. A parafrázisként értelmezhető munka egy Amadeo Modigliani stílusában készített női alakot ábrázol. Mellette tűnnek fel a nevetős és sírós színházi maszkok, amelyek az élet kettősségét, komikus és tragikus vetületeit ábrázolják. A batikolt textilmunkát Zsolt egy szándékoltan megtört és hegesztett fémkeretben helyezte el, helyettesítve ezzel az általában megszokott fakeretet. A szilárd, kemény fém és a lágy textília találkozásával megteremtette az ellentétet az anyagminőségek és a tapintható felületek között. A selyemképet egy hétköznapi anyaggal, gatyagumival feszítette ki, a fémre pedig egy úgynevezett Mária Csodás Érmet helyezett. A Katolikus Egyház által hivatalosan is elfogadott szakrális szimbólum az 1830-as évek elején egy Mária-jelenés emlékére készült. Így az érem és a batikolt kép nőalakjai felmutatják a női princípium kettősségét, a szakrálisat és a profánt, a halandót és az örökké létezőt, melyek az anyaság minőségében egyesülhetnek.
A kiállítás részlete
A batikolt textilmunka sokáig gondosan összehajtogatva pihent Koroknai szobájában. Az összehajtás gesztusa kiemelten fontos, hiszen velük a különféle dimenziók rétegződését érzékelhetjük. A batikolás performatív folyamata is a dimenziók egymásmellettiségeként fogható fel, mivel készítése során a viaszolt felületek törései mentén áramlik szét a festék a selyem szöveteibe, aminek eredményeként kialakulnak a látható, végső felületek. A viasz festéktaszító hatása és a selyem festékbefogadó lágyságának különbözőségei kétféle állapotot feltételeznek. Mindezen kettősségek, ellentétek eldöntéséhez a szuperpozíció helyzetét hívhatjuk segítségül. A dimenziók a különböző idősíkok egymásmellettiségét is jelenthetik, hiszen a múltban készített textília a jelenben kihajtogatva és feltárulkozva, itt, a KAS Galéria terében most idődimenziókat átlépve a múltból a jövő felé mutat. Mindez a világmindenség leképezését szimbolizálja, amelyet az úgynevezett Mindenség elmélete is bemutat, a világegyetem fizikai aspektusainak koherens összekapcsolására és megmagyarázására kidolgozott fizikai elméletként. A doktrína egyetlen modellben foglalja össze az általános relativitás- és kvantumelméletet. Ez a fajta tudományos hozzáállás a transzcendens világlátással fonódik össze Koroknai Zsolt munkáiban, amelyhez egyfajta szubjektív aspektus is társul. Így a harmadik, külső, akár isteni nézőpont szuperpozícióként is értelmezhető.
A két textília, a szőnyeg és a festmény találkozása a fizikai térben egyfajta ismétlődést mutat, hiszen ezek a művész lakásában is egy térben találhatóak, ahogyan most a KAS Galéria terében is. A kiállításon szereplő projektált videóban is egymás mellett látjuk őket, ahogyan Zsolt a gyapjúszőnyegen kihajtogatja a selyemképet. Az egymásra ható és összefüggésbe kerülő anyagok mindig újfajta dimenziót hoznak létre, amelyek újszerű nézőpontokból engedik láttatni a munkákat. Az érzékek és különféle művészeti műfajok összemosása születik meg tehát a videóban, mialatt Zsolt gitárjátékát halljuk.
A kiállítás részlete
A gitár a falon is szerepel, rajta pedig egy maga rajzolta vipet kutya látható. A kutya a hűség, éberség és szeretet szimbóluma, emellett pedig szent állatként az alvilághoz kötődik, de egyes legendák szerint csalhatatlan szimata miatt a világok közötti átjárásra is képes. Tehát nem csupán a múltat és jelent szimbolizáló textíliák segítségével lehetséges a dimenzióátjárás, hanem a gitáron feltűnő kutya is részt vehet benne. A kiállításon bemutatott örök értékeket hordozó tárgyak és megelevenedő emlékek így válnak időket és tereket, életet és halált összekötő jelképekké.
