A fény nélkülözhetetlen az élet számára. Természetesen a művészetben is alapvető szerep jut neki.
Ha csak a magyar származású előfutárokat vesszük sorba, akik a műfaj kialakításánál meghatározó szerepet vállaltak, már akkor is egy kiváló névsort kapunk. László Sándor, Moholy-Nagy László, Kepes György, Schöffer Miklós és Vasarely, talán a legismertebbek és legfontosabbak a területen. Azután a felsorolás folytatható egészen napjainkig: Gyarmathy Tihamér, Dargay Lajos, Csáji Attila, Mengyán András, Kuchta Klára, Mattis-Teutsch Waldemar, T. Bortnyik Éva és Tubák Csaba, Kelle Antal Artformer, Bolygó Bálint, Mátrai Erik, Bordos László Zsolt, Kovács Ivó, Kitzinger Gábor, Szűcs Gábor, Sztojánovits Andrea és még sokan mások.
A fényművészet önálló terület, ahol maga a fény válik főszereplővé. A művek „anyaga” önmagában megfoghatatlan, megragadhatatlan. Ez lehet mágia, varázslat, meg/világosodás, az út, az egység és így tovább. Az elanyagtalanodás és a „felületi ütközés” metszéspontjain keletkeznek ezek az alkotások.
A Fény tematikus szám tanulmányai, írásai és bemutatott művei széles spektrumon mozognak. Az összeállítás egy korábban közzétett fénykiáltvánnyal indul, ez alapozza meg a témát. Több összefoglaló karakterű írás is helyet kap a sorban, mint például Paksi Endre Lehel, Szabó Zsófia és Ruzsa Dénes munkája. Egyéni alkotói metódust ismertet szövege kapcsán például Kecskés Péter, Kelle Antal Artformer, Lonovics László, Pásti Katalin, Csáji Attila, Zsubori Ervin és Horváth Erzsébet. A további, megjelenő munkák közül ezen a helyen kiemelhető Horváth Viktor regényrészlete vagy Mattis-Teutsch Waldemar mozgókép-összeállítása.
Az anyag sokrétű, időben és térben szerteágazó. A szándék szerint olyan „fényfelvillanások” ezek, melyek talán nyomot hagynak a retinán, az elmében.
November és december időszakában még több és még jobb fényt kívánok!
