A Fiktív arcképek és titkos járatok címmel 2025-ben rendezett kiállításhoz készült katalógusban írja Kováts Albert, hogy Alfred Jarry meghatározó hatással volt szemléletére, munkásságára: a „soraitól inspirált figurák és jelenetek hosszú éveken át kísérnek, és időnként újra meg újra előbukkannak.”
Alfred Jarry (1873–1907) francia (breton) drámaíró nagyon fiatalon írta Übü király című abszurd művét, melyet a szürrealizmus és dadaizmus egyik bizarr alapművének tekintenek. Übüt, aki a francia irodalom egyik legszörnyűbb, legmeghökkentőbb, legtorzabb alakja, egy túlsúlyos fizikatanáráról mintázta. Vad humora, otrombasága, a kegyetlen karikatúra számos 20. századi íróra, színházi rendezőre volt nagy hatással, és számos modern képzőművészre is (Toulouse-Lautrec, Bonnard, Rousseau, Picasso, Miro, Duchamp, Dubuffet és mások). A mindenkori hatalomittas, telhetetlen diktátorok szimbólumává vált.
Az új drámatípust teremtő mű 1966-ban jelent meg először magyarul, Jékely Zoltán fordításában, Kondor Béla illusztrációival. Kováts Albert az Übü MMXX kiállítás katalógusának előszavában elmondja, hogy a megjelenéskor rögtön olvasta a könyvet (akkor 30 éves volt), és azonnal tudta, hogy ez neki való. A következő évben meg is született az első Übü apó olajfestmény. „Mindenek felett Brezsnyev világa tekintendő Übüim ősforrásának” – írja. A képet beadta a hírhedtté vált ’67-es stúdió kiállításra, ahol kizsűrizték, nem mutathatta be.
Kováts Albert: Übü és megláncolt Übü, 1984
Kováts Albert a szegedi Pedagógiai Főiskola rajztanár szakos hallgatójaként került az 1956-os forradalom után börtönbe, ahonnan 1959-ben szabadult. A képzőművészeti főiskolára nem juthatott be, szabadiskolákban tanulta meg a festő és grafikus szakmát igényesen, alapos technikai tudást elsajátítva. 1961-től kiállító művész, alkalmazott grafikus, lexikonszerkesztő, könyveket publikál (A rajzról, 1973; A tárlat metafizikája, 1999 stb.). Művészeti író (számos írása jelent meg az Új Művészetben, az Élet és Irodalomban, a Művészeti Értesítőben, a Beszélőben, a Ligetben, de például az Arnolfini Szalon esszéportálon és a Képírásban is). A börtön után 1989-ig nem kapcsolódott be a képzőművészeti közéletbe. Azóta rendszeresen publikál, kiállításokat koncipiál, rendez.
Évtizedeken keresztül végzett jelentős művészeti írói és képzőművészeti ismeretterjesztő tevékenységet. 1995-ben alapító tagja volt a mára több mint háromszáz tagot számláló Magyar Festők Társaságának, később ügyvezető elnöke, majd 2002-től rendkívül aktív, közös kiállításokat szervező, rendező, számos katalógus-előszót, művészeti kritikát író, nagy tekintélyű elnöke egészen 2021-ig. Jelentős kiállításokat szervezett a Társaság tagjainak Budapesten és vidéken is, és emlékkiállításokat is a kiemelkedő modern magyar művészeknek (például Farkas István, 2005; Rippl Rónai József, 2012).
Kováts Albert: Fekete Übü, 1982
1980 és 1985 között kollázsokat készít. Ekkor tér vissza saját Übü mitológiájához (Fekete Übü, Fehér Übü), készíti Önarckép Übüjét. Megjelennek Übü rokonai (Übü papa és Übü mama, 1981), környezete (A trónteremben, 1980; A kastélykert, 1981). Megkezdődik az Übü-univerzum-teremtés. Kováts Albert fogalmazza meg a Kollázs ’98 kiállítás katalógusának bevezetőjében, hogy a „kollázs kísérleti műfaj lett” (1998), és ez a kollázs-sorozatra is vonatkozik, amelyeken nemcsak Übü jellegzetes karakterét, rosszindulatú, erőszakos természetét mutatja meg, hanem különös, ellentmondásos környezetét, a közeget, amelyben kitermelődik egy ilyen nyomasztó, másokon uralkodó lény. A tér, amiben létezik, az őt körülvevő tárgyak geometrikus formavilága, a felhasznált anyagok, technika Kováts vizuális kellékei. Nemcsak a főszereplő Übü, hanem a kompozíció, a felületkezelés révén is azonosíthatók a szuverén festő kézjegyei. (1980 és 1985 között 35 kollázs készült „Übü jegyében” – Kováts megfogalmazása.)
Kováts Albert: Übü papa és Übü mama, 1981
Sokan sokszor leírták a munkái kapcsán, hogy Kováts Albert hálózatok, tengelyek által strukturált koordináta-rendszert hoz létre, a figurativitás és a nonfigurativitás határán, egyensúlyt teremtve a kaotikus ellentmondásokkal teli világban. Öntörvényű hálózatai között szinte magától értetődő, hogy Übü szerves tartozéka, szimbóluma ennek a makro- és mikrokozmosznak.
Kováts szemléletére – ahogy illik szakmájában – számos mester hatott, köztük például Vajda Lajos és Max Ernst, mint ezt már a Helikon Galériában 1982-ben rendezett kollázskiállítása is bizonyította. A katalógus előszava felhívja a figyelmet a kettősségre: egyrészt a művekből áradó pedantériára, fegyelemre, másrészt a bennük rejlő összetett, igen bonyolult tartalmakra. A katalógus címlapján látható kép és meghökkentő cím – Hahó! szarvat – a – likba, éljen Übü apó! – indította el bennem az arról való gondolkodást, hogy Kováts Albert és Esterházy Péter nemcsak kortársak, hanem igen szoros szellemi rokonság is összefűzi őket. 1985-ben a Gödöllői Galériában „A látás nyelve” című fotókiállítás katalógusának bevezetőjében szerzőként együtt szerepel Esterházy Péter és Kováts Albert. Mindketten a posztmodern korszaktudat képviselői, a realizmus átértékelői. Horizontjuk a világirodalom, illetve az európai festészet. Mindkettőjükre jellemző az avantgárd ihlette művészeti nyelv, a kísérletező korszerűség, a konvencióktól való eltérés, új típusú megfogalmazás-megjelenítés módok, intellektuális igényesség. Mindezeken túl szellemesség, irónia, gúny és öngúny, többértelműség, kifejezésbeli lelemények. Ha készülhetne egy Esterházy válogatás Kováts Albert képeinek illusztrációival, akkor a festő Kísértet járja be Európát (2019) című Übüjét javasolnám címlapra.
Kováts Albert: Kísértet járja be Európát, 2019
Amikor 1997-ben megnéztem a Francia Intézetben kiállított újabb Übü-ciklust, Örök Übü címmel, akkor döbbentem rá, hogy Örkény István abszurd és groteszk művében, a Tóték (1967) című kisregényben főszereplő zsarnok őrnagy is Übü (rokona a Kováts Übü királyának, de már az 1967-ben festett Übü apónak is, az 1999-ben vegyes technikával készült Örök Übünek is). A gazdagon illusztrált francia és magyar nyelvű katalógus Forgács Éva és Kováts Albert írásaival egyértelművé tették Örkénnyel való stílusrokonságukat, ahogy az ellentétes, össze nem illő elemeket megjelenítik, ahogy egyszerre keltenek komikus és riasztó hatást, szorongást és nevetésre késztetést váltva ki az olvasóban, illetve a nézőben, ahogy a valós és a valótlan képtelenség erősítik az elidegenedés élményét. Az író és a festő műveiben meghatározó a groteszk látásmód, a groteszk esztétikai minőség, a groteszk humor. Több elemző szerint a Tótékban és az egyperces novellákban a komikum és a tragikum paradox együttállása jellemző. Akárcsak Kováts Albert Übüjeire, rokonaikra, környezetükre. Fekete humor, morbid és abszurd jellegű humor. Lélektanilag félelmetesen pontos megjelenítése az „übüség” mechanizmusának, belehelyezve az adott történelmi kontextusba.
Kováts Albert: Örök Übü, 1999
A Francia Intézetben 1997-ben látható Übük már feszegették a határátlépést: hol a határ, amikor egy-egy szituációban már az emberi méltóság, a nevetségessé válás, a hatalom-birtoklás torzulásainak karakterjegyeit tárja a néző elé. Józan ésszel, a köznapi racionalitás szintjén nem könnyű felfogni, de az alkotó művész ebben is segít, nem engedi eluralkodni az abszurd reménytelenségét, céltalanságát, mert világképében a rend uralkodik (lásd geometrikus absztrakt munkáit, hálózatok és labirintusok sorozatait).
Kováts Albert: Übü palota, 2018
Közben tovább érlelődik az Übü-történet, mondhatni életrajzi regénnyé terebélyesedik (Übü palota, 2018; Harci korona, 2018; Übüné, 2019; Haditanács, 2019). „Az én döntésem volt, hogy legyen Übü kiállítás. Arra gondoltam, hogy ez nálam afféle cégér, embléma, ismertetőjegy” – írja a Képírásban (Megnyitó után) a 2020-ban, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény galériájában rendezett Übü MMXX című kiállítása kapcsán. Az Übü motívum 2018-ig csak szórványosan jelent meg festészetében, hogy aztán 2018-tól a kiállításig ismét fő témaként szülessenek meg az új Übük. Az Übü romváros (2019) már címében is jelzi, hogy mennyire kitágult a tematika. Alaphangja ironikus, a tragikomédia áthatja mindegyiket, ugyanakkor drámaibbak, mint az előzők. A kiállítás plakátján is szereplő Übü a koporsóbant többen is „drámai végkifejletnek” tekintik. Az egyiptomi múmiákra is utal, jelezve, hogy akárcsak az egyiptomi uralkodók az ő hitviláguk szerint örök életűek, Übü is elpusztíthatatlan, örökké velünk van. 2016-ban a 80. születésnapjára rendezett kiállításon is bemutatta az Örök Übüt, emblematikus festményét. A szokatlan, rendhagyó születésnapi ünnepi kiállítás kapcsán hangsúlyozódik, hogy Übü a százéves dadaizmus terméke, mondhatni maga a magyar dada. Kováts ezekben is a számára legfontosabbat keresi, hogyan lehet az Übük ellenében is szabadnak maradni, megőrizni a személyiség szuverenitását (A fenyegetett Übü, Szakállas Übü, Übü megint).
Kováts Albert: Übü a koporsóban, 2018
Németh Gábor szerint Esterházy Péternek szavakból volt a valósága, Kováts Albertnek vonalakból és színekből. Ahogy Esterházy nem tudta elképzelni az életét írás – szavak – nélkül, Kováts sem képek – festői, rajzi kompozíciók – nélkül. Ez vezetett az ikonikus Übü-fejek kiállításhoz, melynek darabjai 2022 és 2025 között készültek, a művész 86 és 89 éves korában. (Óhatatlanul meg kell idézni kortársai közül Reigl Juditot, aki 90 évesen is aktívan alkotott, vagy a régebbi nagy életkort megélt festők közül Tiziano Vecelliót, aki még 1567-ben – a 80-hoz közeledve – festett önarcképén sem öreg ember, vagy Claude Monet Tavirózsák című, 12 pannóból álló sorozatát, amelyet 86 évesen fejezett be).
Kováts Albert: Übü megint, 2011
A Fiktív arcképek és titkos járatok című kiállítás 2025 áprilisában nyílt meg a Museum Hotel Galériában, a katalógus 20 festmény reprodukcióját mutatja be, a bevezetőt a kiállító művész írta. Az impozáns, dinamikus tárlaton letisztult kompozícióban, szigorú szerkezeteiben hűségesen őrzi mesterei – Vajda Lajos, Paul Klee, Max Ernst – eszmeiségét, kötődését vizuális világukhoz, látványelemeikhez. Rendezett világ, a kubizmusból, konstruktivizmusból, a geometrikus absztrakcióból tanult nyelvi elemek féken tartják az indulatokat, a haragot, a tiltakozást. Hiszen ezek a portrék taszítóak, elidegenítők, riadalmat és elutasítást váltanak ki. Nemcsak a hatalomittas, gyűlölködő Übük késztetnek elutasításra, hanem a buta, rossz, rosszindulatú karakterek is. Nyilvánvalóvá válik, hogy körül vagyunk véve Übükkel, nemcsak a hatalom, a politika csúcsán élősködők között, hanem sajnálatos módon közelebbi és távolabbi rokonságunkban is. A hétköznapi érintkezéseink során is ott vannak a bürokrata ügyintézők, rendőrök, katonák, de még a tanárok, orvosok, papok között is.
Kováts Albert: Szemesnek áll a világ, 2023
Szörnyű leltár, de igaz (Szemesnek áll a világ, 2023; Nincs semmi baj, 2024; Fehér gallér, 2024; Undor, 2025). Amikor először átlapoztam a katalógust, a képeken szereplő torz karakterek rendkívül erősen felidézték bennem azt az 1972. novemberi élményt, amikor dr. Gádor Blanka gyerekpszichológus a Meredek utcai intézetben először adta kezembe a hat sorozatból álló 8-8 fényképet ösztönbetegekről (Szondy-teszt). Kováts Übü-fejeiből egy művészetpszichológus össze tudna rakni felhívó jellegük miatt egy, a képnézési folyamatokat mérő befogadói tesztet. Igen alapos pszichológiai elemzést lehetne írni az emberi önismeretből Kováts Übü portréi segítségével.
E portrésorozatai közül többféle karakteres bemutató állítható össze: koronás Übük, a tábornok- és haditanács-Übük, bürokrata Übük és így tovább. Különleges sorozatok a színekkel jelöltek: zöld, kék és rózsaszín Übük. Az abszurd filozófia és a mindennapi pszichopatológia képi lenyomatai. A festő nyilatkozata szerint „a sorozat inkább a politikai berendezkedés és napi gyakorlat abszurditásának tükröződése” (Artmagazin No36 – 2009/6. szám). Az eredeti, Jarry teremtette zsarnok és gonosz Übü király a főszereplő az 1967-es korai festményeken, hogy aztán fél évszázad alatt felépüljön a Kováts-féle Übü-város és Übü-palota és benépesüljön a rokonsággal, az alattvalókkal, a néppel, amely eleinte mindig reménykedik, aztán megveti, meggyűlöli. Ma is aktuális, nagyon is, az utóbbi időkben szerte a világon megint uralomra, előtérbe kerültek a buta, sötét, pusztító Übük. Nagyon is valóságosak a Kováts festette portrék.
Kováts Albert: Haditanács, 2019
A katalógus címlapján is szereplő Önarczkép (2022) az egyik legmegrendítőbb, legmeghökkentőbb mű a kiállításon. Már az 1980 és 1984 közötti Übü-sorozatban is szerepel egy Önarckép, melyen a koponyában mélyen ülő szemgödör üres. Az akkor 45 év körüli festő nem kíméli önmagát. Ahhoz, hogy az „übüséget” megleljük magunkban, nemcsak biztos önismeret szükséges, hanem bátorság, elfojtások felfejtése, nem akármilyen merészség. A jelen kiállításon A tükör előtt (2022) című geometrikus elemekből építkező, fegyelmezett kompozíció is tekinthető önarcképnek. 2018-ban írta Kováts az Artézi Galéria kortárs alkotók önarcképeiből rendezett kiállítása kapcsán: „Azt mondják, hogy ha nincs más modell, a festő a tükörhöz folyamodik és önarcképet fest.” Kováts ebben a racionálisan szerkesztett munkájában és a 2025. évi Übü-kiállításon látható Önarczképében is a rá jellemző kifejezésmódokat használta, a közlendőihez alkalmazta a megfelelő technikát, festésmódot.
Kováts Albert: Önarczkép, 2022
Ebből a szigorú struktúrájú, visszafogottságában is erőteljes képből jelentős alkotókedv sugárzik. Ez nem egy idősödő ember önarcképe. (Ha még tanítanék, ebből a festőre valóban hasonlító önarcképből megtanítható volna, hogyan lehet a hagyományostól eltérő mű is valóságos, realista, nagyon is hasonló a modellhez.) 1968 óta ismerem Kováts Albertet, követem munkássága alakulását, kiteljesedését. Azt a meghökkentő élményemet kell itt most hangsúlyosan megosztanom, hogy ez a portré, ez a fej hasonlít a szikár, sovány, intelligens férfi arcára (érdemes összevetni a neten látható fotókkal). Természetesen a figurativitás és a nonfigurativitás határán, azaz saját festői nyelvén. Egy alapos képelemzés feltárná a hatásokat a kubizmustól a dadaizmusig, Vajdától, Kleetől máig, és összegezné meghökkentő egyediségét, szokatlanságát, a feketék és a vörösek szimbolikus jelentőségét. A személyiség sötét és világos rétegeit, a materiális és szellemi szféra összekapcsolódását.
Kováts Albert: A tükör előtt, 2022
A 13–14. században született műfaj, az önarckép végigkíséri az európai festészetet, Dürer, Rembrandt, Van Gogh és sokan mások életművét, szinte életrajzi naplóként. A 20. században az új vizuális közlési módok közepette is olyan, a szerző saját identitásához kötődő önarcképsorozatok születnek, mint Giacometti, Francis Bacon, Lucien Freud, Frida Kahlo idevágó munkái. Az önarcképteremtés olyan erős késztetés, amely még a nonfigurativitás határait is áttöri. Az évszázadok óta népszerű műfaj lehetőséget ad arra, hogy teremtője megmutassa, miben különbözik másoktól, és miben hasonlít. A kétezres évek magyar képzőművészetének kiemelkedő jelentőségű hozadéka az egyedi hangvételű, különös, bonyolult Übü-sorozat, és ebben karakterisztikus önmeghatározó szerepe van az (Übü)-Önarczképnek.
Kováts Albert: Küklopsz, 2024
Kováts Albert kapcsán ritkán fogalmazódik meg kötődése a mitológiákhoz, a mítoszokhoz. Leginkább a nyolcvanas évek végi mitikus tájairól írnak. Pedig a 2025 tavaszi Übü-kiállításon is fontosak, még ha nincs is kiemelve sorozatjellegük. A katalógusban is szerepel: Küklopsz (2024), Ördögmaszk (2024). Külön is kiemelendő erős szimbolikus tartalma miatt az Übü a koporsóban (2018), mely egyértelműen az egyiptomi művészetekhez kapcsolódik. (Ez az életműben és az Übü-sorozatban egyaránt fontos mű szerepel a Nemzeti Szalon 2025-ös kiállításán is a Műcsarnokban.) A hálózatokat és labirintusokat újrafogalmazó műveinek is vannak mitologikus jelentésrétegei, felfejthetők belőlük a mai digitális kultúrába is beágyazódó hagyományok, emlékek, szimbólumok.
Kováts Albert: Undor, 2025
Az átváltozások több mint fél évszázada folytatódnak az életműben. Lezárásként visszautalnék az író Jarrynak a saját művéhez készített illusztrációihoz. Nem tudom, hogy Kováts Albert ismeri-e ezeket a rajzokat. Jarry érzékletes, karakterisztikus rajzai nem kifigurázzák, nem kinevettetik a kövér, csúnya figurát, hanem egyre abszurdabbnak, egyre elidegenedettebbnek ábrázolják (Jarry összegyűjtött illusztrációi az interneten is megtalálhatók). Akár ismeri a festő a 19. századi, fiatalon meghalt író rajzait, akár nem, kétségtelen a szellemi rokonság, az emberismeret, a világkép (Jarry: Übü királyként, Übü látomásai az uralkodó borzalmairól; Kováts: Királyfő, Szuverén, Undor).
