Hibrid animációs dokumentumfilmes praxis képzőművészeti kiállítás- és életműalapú példákon
Közel húsz éve foglalkozunk képzőművészettel, alkotóként és filmes együttműködésekben egyaránt. Kezdetektől fontos számunkra a művészet megismertetése és népszerűsítése mozgóképes eszközök segítségével. Egyéni pályánk rövid, experimentális animációkkal indult, ez a formanyelv tömörségre és vizuális kísérletezésre tanított. Később, ahogy galériákkal, múzeumokkal és művészekkel kooperációban dolgoztunk, egyre inkább az foglalkoztatott bennünket, miként lehet egy kiállítást, egy műalkotást vagy egy ars poeticát úgy bemutatni rövidfilmen, hogy a mozgóképes forma ne csak dokumentációs célt szolgáljon, hanem értelmező eszközként is működjön. Olyan összefüggéseket és nézőpontokat tegyen láthatóvá, amelyeket más médium nem – vagy nem így – tesz megragadhatóvá, és mindvégig a bemutatott alkotás jelentését szolgálja.
Így alakult ki az a szemlélet, amelyben a fotografikus indíttatású képréteg, az élőszereplős felvétel és az animáció nem versenyez, inkább egymást erősíti, és együtt képes árnyaltabb képet adni egy műről, egy alkotói pályáról vagy egy tematikus kiállításról. Ezt a hibrid megközelítést neveztük el Hibrid Animációs Dokumentumfilmnek. A HANIMADOK a dokumentumfilmes, indexikus és referenciális (élőszereplős, valós, fotografikus felvétel, reprodukció) képi réteget célzott, funkcionális, analitikus és koncepcionális célokat szolgáló animációval (rétegalapú kompozitálás, maszkolás, kulcsképkocka-vezérelt mozgás, 2D és 3D szimulációk) egészíti ki. Jelen írás célja, hogy a munkamódszerünket tárgyilagosan és a filmekben szereplő művészek és alkotásaik fókuszából vázlatosan leírja, kerülve az önelemzés és az önreprezentáció csapdáit.
A dokumentumfilm esetében kulcskérdés az indexikalitás, a fotografikus kép fizikai kapcsolatban áll a rögzített világgal. Orosz Anna Ida az animációs dokumentumfilmekről szóló tanulmányában a következőképpen ír: „az animációval összevetve a dokumentumfilm leképez, és nem megkonstruál, tárgyát ‘a’ világban és nem ‘egy’ világban találja meg. Kérdés tehát, hogy amennyiben az animáció és a dokumentumfilm ‘frigyre lépnek’ egymással, akkor vajon az animáció fölülírja-e a dokumentumfilmes ábrázolásmódokat, hogy ezáltal létrehozza önálló, csakis az animáció formanyelvével kifejezhető saját műfaját a dokumentumfilmes korpuszon belül.”(1) A HANIMADOK hibriditása éppen abban áll, hogy nem bontja meg a kapcsolatot a dokumentum- vagy riportfilmmel, és nem kíván kizárólag az animáció formanyelvével operálni, hanem arra törekszik, hogy a képre egy másodlagos, jelölt réteget illesszen.
Az animáció legerőteljesebben azoknál a statikus műtárgyaknál működik, amelyek önmagukban nem hordoznak mozgást, mint például a festmény, a grafika, a szobor, a könyvtárgy, fotó vagy a talált tárgy. Az első ilyen projektünk 2010-ben készült, a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményében rendezett Pseudo40 Pauer70 című kiállításáról(2). A narráció a Pszeudo Manifesztum saroktételeit idézi és az Első pszeudo felület (1969–1970) példáján mutatkozik meg a látszat működése. A kiállításon készült műtárgyfotók alapján a felület rétegzettnek, domborúnak tűnik, de a 3D-modellé konvertált festmény ortografikus nézetben 90°-os elfordítása leleplezi pszeudo természetét; ugyanez igaz a pszeudo kockák felületére is. Pauer Gyula 1970-es programja szerint a művészet felszíne konstruált illúzió, amely mögött összetettebb igazságok rejlenek; az általa alkalmazott eljárás, a manipulált sík hordozó fény–árnyékviszonyainak rögzítése, majd ezek „átírása” térformákra, konceptuális és erősen vizuális, az optikai csalódás és annak leleplezése között feszül.(3) Ezt a kettősséget stilizálja és képezi le a film.
Pseudo40 Pauer70 (2010, 6’)
A Tájképek Hirosigének című (2024) P. Boros Ilona-portréfilm és kiállítás(4) alapját a keleti látásmód – a természethez fűződő viszony és a letisztult képszerkesztés adja. A művészt nem a természeti szépség hű leképzése érdekli, hanem a jelenségek mögötti tendenciák, szimbólumok és a belső feltárása. A mindennapok harsány, túlfokozott vizuális környezetében – ahol a villódzás a szemlélődést, a neonszínek a finom fényeket írják felül – ösztönös kapcsolatunk a természetessel meglazult. A Hirosigének ajánlott sorozata e távolság csökkentésének gesztusa: időben és térben is távoli mesterhez fordulva keresi a csendes mértéket, az arányt és a szemlélés fegyelmét.(5) Ennek megfelelően a film P. Boros Ilona sajátos metszési technikájából indul ki, az interjúban említett ukiyo-e hagyomány – a „lebegő világ” térfelfogása – felé fordulva a grafikákat elő-, közép- és háttérsíkra bontottuk, és ezeket egy virtuális multiplán rendszerben, a Z-tengely mentén finoman eltoltuk egymástól. Ha a virtuális kamera pontosan szembenéz a képpel, a rétegek egyetlen síkká olvadnak; amikor azonban elegendő „levegő” marad közöttük, a kamerakocsizás a képsíkok relatív mozgásából finom, rétegelt mélységhatást hoz létre. A kompozíciók atmoszférateremtő ritmusban rajzolódnak ki, a motívumok megjelenése és eltűnése időbeli rétegeket épít.
Tájképek Hirosigének – P. Boros Ilona portré (2024, 27’)
Az Olvasatok lábjegyzettel című (2019) riportfilmben HAász Ágnes könyvobjekjei elevenednek meg. Már a kiállítás(6) címe is teret ad a játékosságnak. Szirányi István a kiállítási katalógusban a művész gondolkodásának montázselvét emeli ki: az a tétel, hogy 1+1=3 — a kulesovi hatás lényege —, vagyis két elem egymás mellé helyezése egy harmadik, új jelentést hoz létre.(7) Ehhez a gondolathoz kapcsolódnak a film animációs inzertjei: a kirakati bábu lábán lábjegyzetekkel lépked, a Bábel könyvében a szavak betűtésztából állnak össze, a Téka: Io.kiskönytára lépésről lépésre bővül, Mindennapi étkeink – Hommage à Heidegger című részben pedig sportkamerát főzünk paradicsomlevesben.
HAász anyaghasználata a talált tárgyakból indul: „alapanyagként a környezetemben található elhasználódott, régi és új tárgyakat, telefonkönyveket, az olvasás kellékeit (szemüveg, lámpa stb.), vagy éppen egy autó eldobott légszűrőjének darabjait használom fel, melyet lehet vágni, festeni, formálni, alakítani.”(8) A ready-made és a talált tárgy logikája így nemcsak a művek, hanem a film szervezőelve is: az animációk lábjegyzetként működnek, értelmező „melléírásokként” teremtve harmadik jelentést kép és szöveg, tárgy és történet között. A művész szerint mindez „a műfajok közötti átjárhatóság újabb bizonyítéka”. Érdeklődése a könyv mint műtárgy felé irányul, az írás egyszerre grafikai elem és kommunikációs közeg, amelynek eszközei – észlelésünk ritmusával együtt – folyamatosan átalakulnak. A film ezt a folyamatot teszi láthatóvá: az olvasás képpé válik, a kép pedig olvasható szöveggé a montázslogika, az osztott képmező, az ugró vágás segítségével.
Olvasatok lábjegyzettel – Riport HAász Ágnes Munkácsy-díjas képzőművésszel (2019, 22’)
Az írásban szereplő HANIMADOK-ok közül a Családkép kereszttel(9) című (2024) kiállításnál alkalmaztuk először a mesterséges intelligenciát mint kreatív alkotótársat. A kiállítást Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész nyitotta meg, tíz, a szöveg és a kép viszonyát érintő kérdést tett fel, például: „[…] egy önarckép esetében fontos, hogy ki van a képen, vagy csak kompozíció, struktúra és kolorit létezik? Pusztán a kép számít egy életmű megismerésekor vagy a kép mögötti történet is?”(10) A film további narratív struktúrájában Halasi Zoltán költő, író szövegeiből készült kinetikus tipográfiák „vezetik” a nézőt, a szereplők hangját megpendítve: „Egymásba vert szögek vagyunk. Minél jobban vernek, annál mélyebbre hatunk. Ő nem ver minket, nem is hat ránk. Hozza csak a festőállványt, az is kereszt: a családfánk […].”(11)
A kiállítás erőteljesen tematizálja a szó és kép viszonyát, ezért az MI-t arra kértük, hogy tervezzen egy fiktív írógépet, amely illeszkedik ehhez a médiumközi párbeszédhez. A generatív modell egy „hibásan” összerakott szerkezetet adott vissza; a tetején egy, a mérlegeknél használt félköríves skálaív bukkant fel, és ez adta az inspirációt arra, hogy a Nyáry Krisztián által felvetett tíz kérdést egy írógép-mérleg hibridje súlyozza. A Családkép kereszttel című kiállítás különös családtörténetet bont ki, „festőművésznek készül a nagymama, képzőművészeti főiskolára jár a lánya, önálló életművet az unoka, Tamás Noémi hoz létre.”(12) A képeken szereplők néhol alkotók, máskor modellek. A film képi logikája a generációkon átívelő metamorfózist követi, képek közti átformálások kapcsolják össze Harsányi Jolán arcképeit – a századelő debreceni szalonportré-festőjének polgárlány-portréjától a lánya és az unoka által készített szenvedő asszony ábrázolásokig. A nagymama megjelenítésének változásait a film végig morfolással mutatja meg. A képek egy része időrendi sorrendben szerepel, ami részben lineáris narratívát ad a kiállításnak és a filmnek is.
Családkép kereszttel (2024, 17’)
Bátai Sándor Könyvtárgyak és installációk(13) kiállításából készült H.M. könyvtára című (2025) mozgóképben már lényegesen jelentősebb szerepet kap a mesterséges intelligencia. Finomhangolt és érzelmi hangsúlyokra előtanított TTS (text-to-speech) gépi narrátor atmoszférateremtő tárgyilagossággal mondja el a szöveget valamint a főcím tipográfiájának megtervezésében is részt vett generatív modell. A könyvtárgyak és küldeményművészeti munkák forrásanyaga egy retikülben talált dokumentumegyüttes (Halász Margit papírjai), amelyre Bátai egyik barátja bukkant újonnan vásárolt kaposvári háza üres padlásán.
A talált tárgyakhoz kerekített fiktív történetek részben az alkotó saját és művészkollégák élettapasztalataiból építkeznek, amelyek általános érvényben tudnak szólni mindannyiunkhoz. Ahogy a művész ars poeticájában is kiemeli: „H.M. könyvtárának lapjai és a küldeményművészet tárgyai a kilencvenes évek közepétől állítanak emléket a közép-kelet-európai emberi sorsnak, s idézik fel mindnyájunk történetét, általános érvényű sorsvázunkat. Könyvtárgyak és küldeményművészeti munkák. Arctalanná válásunk, kiszolgáltatottságunk írott nyomai a groteszk szülőföldjén egyszerre juttatják eszünkbe Örkény és Kafka világát.”(14)
A groteszk és az abszurd irodalmi hagyománya filmnyelvi formaként jelenik meg, a narráció hangsávon szerveződő, mozaikszerű családtörténetet rajzol (Fiume–Rudabánya–Sztálinváros) a műtárgyegyüttes keletkezéstörténetéhez igazodva a képi világ pedig stoptrükkre és undercrank(15) technikára épít. Alacsonyabb képkockaszámmal rögzített jelenetek 50 fps-en futnak, ami idősűrített, enyhén staccato mozgást eredményez. Halász Margit alakja hibrid szerkesztésben jelenik meg, részben dokumentarista forrásokból, részben konstruált elemekből épül; a dokumentumértékű anyagok tárgyilagos bemutatása ellenpontja az animált szekvenciáknak.
H.M. könyvtára – Bátai Sándor: könyvtárgyak, installációk (2025, 4’)
Több, az elmúlt években készült HANIMADOK is a valóság, az archív dokumentumok és a művész által teremtett fikció összekapcsolására épít. T. Szabó László frottázsai(16) (Rész és egész – T. Szabó László portré, 2018) a fotografikus világot és a grafikai vonalhálókat egyetlen képfelületen egyesítik; a Megbecsült tárgyakban (2017) a rajzi réteg kiemeli a valós tárgyak sajátosságait: az elhasználtságot, a javítások nyomait, a mások által kidobásra ítélt használati eszközök múltját. Ócsai Károly videójában(17) (2020, 2021) a művész nélküli, üres műterem szomorú nyugalma az archív fotók közvetítésével idézi fel az alkotói periódust. A Leverkühn-képletben(18) (2019) Thomas Mann keserű felismeréséből, miszerint a rendelkezésre álló eszközkészlet könnyen paródiába fordul(19) módszertani kihívás lett, az animáció analitikus, értelmező rétegként működik. A kiállítás és az azt feldolgozó film az idézet–átvétel–plágium–variáció határait vizsgálja, és azt, hogy mi tekinthető „képletnek” egy mű létrehozásában. A mozgóképi beavatkozásokkal például az osztott képmezővel vagy a rétegeltolásokkal és csatornakeveréssel ugyanazon képrétegek finoman egymásra csúsznak, a mikroszkopikus elmozdulás kontúrrezgést kelt, rávilágítva a képi konstrukció érzékeny pontjaira. A HANIMADOK hibrid formája nem egy újabb maszk, hanem reményeink szerint lehetséges olvasási útvonal, lábjegyzet a művekhez, a montázslogikával teszi láthatóvá a művek belső képletét.(20)
Hivatkozások
1 Orosz Anna Ida: Történelem „belülnézetből”. Vázlat a történelmi animációs dokumentum-rövidfilm emlékezet-ábrázolásának vizsgálatához. Apertúra, 2012/nyár. > Link
2 Pseudo40 Pauer70, Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjtemény, 2010. november 30 – 2011. február 28. A kiállítás anyagát válogatta és a kiállítást rendezte: Szőke Annamária, társrendező: Rauschenberger János
3 A művész ars poeticája és a kiállítás kurátori összefoglalója alapján. > Link
4 P. Boros Ilona: Tájképek Hirosigének, 2024. június 6. – július 26., Széphárom Közösségi Tér
5 P. Boros Ilona: Ars poetica
6 HAász Ágnes: Olvasatok lábjegyzettel. 2019. augusztus 7. – szeptember 20., Karinthy Szalon
7 Szirányi István: Olvasatok lábjegyzettel. HAász Ágnes kiállítása elé, Olvasatok lábjegyzettel. (magánkiadás) 2019. 10.
8 HAász Ágnes: Ars poetica
9 Családkép kereszttel, az Első Magyar Látványtár kiállítása, 2024. február 20. – március 8., Art9 Galéria. Kurátor: Vörösváry Ákos
10 Részlet Nyáry Krisztián megnyitóbeszédéből
11 Részlet Halasi Zoltán írásából
12 Részlet a kiállítás kurátori koncepciójából. > Link
13 Bátai Sándor: Könyvtárgyak és installációk, MET Galéria, Budapest, 2025. május 12–24.
14 Bátai Sándor: Könyvtárgyak és installációk, (Magánkiadás), 2025.
15 Alacsonyabb képsebességgel, 12 és 18 fps-en rögzített felvétel.
16 Rész és egész – T. Szabó László portré (2018, 30’) > Link
17 Ócsai Károly műtermében (2020, 8’) > Link
18 Leverkühn-képlet. Budapest Galéria, 2018. november 23. – 2019. január 13. Kurátor: Andrási Gábor
19 „Miért van az, hogy minden dolog úgy tűnik fel előttem, mint önmaga paródiája? Miért kell úgy éreznem, mintha a művészetnek majdnem minden… nem, kivétel nélkül minden eszköze és kipróbált lehetősége ma már csak paródia létrehozására volna alkalmas?” Thomas Mann: Doktor Faustus
20 További HANIMADOK: Nőábrázolások és ábrázoló nők (2023, 26’) > Link | USA Diary – Koós Gábor grafikusművész kiállítása (2021, 8’) > Link | 77 Generált Grafika – Perneczky Géza megmozduló grafikái (2017, 9’) > Link | Ócsai Károly emlékkiállítása (2021, 4’) > Link
