Tüskés Gábor: Tüskés Tibor balatonfenyvesi levelei

Tüskés Tibor többszörösen balatoni kötődésű író. A Balaton mellett, Szántódon született és élt hat éves koráig, 1962–1990 között szellemi munkára, pihenésre és barátok fogadására egész éven át alkalmas családi nyaralóval rendelkezett Balatonfenyvesen, több könyvének és számos írásának témája vagy inspirációs forrása volt a tó és környéke.(1) A Jelenkor és a Somogy folyóiratok Pécsett élő főszerkesztőjeként több ún. balatoni számot állított össze. Miután a Tavasz utcában rokoni segítséggel felépült nyaralót el kellett adnia, Az elsüllyedt ház című írásban összegezte fenyvesi emlékeit (Hitel, 1994/2.). A nyarak egy részét továbbra is Fenyvesen töltötte baráti szívesség révén Harkány László nagykanizsai tanár Kölcsey utcai villájában. Balatoni tárgyú írásait kötetbe gyűjtötte, melyben számos Fenyvessel és az itt élő emberekkel kapcsolatos részlet található.(2) Az évek során nagyszámú levelet és képeslapot írt és kapott Fenyvesen, s a Pécsett írt levelekben is gyakran feltűnnek a fenyvesi tartózkodásokat, terveket vagy emlékeket érintő részek.

Különösen érvényes ez a megállapítás a Fodor András költővel 1959–1997 között folytatott levelezésre.(3) A közel négy évtizedet átfogó levelezés fenyvesi vonatkozásai bemutatják a levélíró erős érzelmi kötődését, pillanatnyi lelkiállapotát, reflektálják életének eseményeit. Tanúsítják, számára Fenyves nemcsak a pihenés, hanem a szellemi munka színhelye is volt. Több ponton kiegészítik a balatoni tárgyú írásokat, megvilágítják az általa, családtagok és barátok által Fenyvesen és a Balaton körül készített fényképfelvételek hátterét, s hozzájárulnak Tüskés Tibor Balaton-képének jobb megismeréséhez. A továbbiakban ebből a levelezésből adunk válogatást.

Az első Balatonfenyvesen kelt levelet 1962. szeptember 1-jén írta Fodor Andrásnak Tüskés Tibor. A mellékletben „pár, nagyon régen készült képet” és két lapkivágást küld, melyek „a nagy nyári rendcsinálás közben kerültek elő”. A két újságcikk egy nagyatádi és egy balatonboglári irodalmi estről tudósít. Helyzetét tömören jellemzi: „Füred és Pécs után újra itt vagyok a Balatonnál, egyelőre levelekre válaszolok, aztán a tervek megvalósításába fogok.” Tájékoztat, Veres Péter hamar reagált a Jelenkor új számára, „igen elégedetten dicséri”. Az utóbbi utalás azért is figyelmet érdemel, mert néhány év múlva Veres Péter és Tüskés Tibor Fenyvesről indulva utazást tettek a Balaton körül, és közös kiadványban fejtették ki nézeteiket a tó jelenéről, lehetséges jövőjéről, az itt élők problémáiról.(4)

Fodor Andráséknak a fonyódi Hunyadi utcában volt villájuk, s mindketten többször meglátogatták egymást. Egy ilyen, előre nem tervezett találkozás elmaradását reflektálja az 1963. május 27-ei levél: „hát végre mégis idejutottam, Fenyvesre, de csak vasárnap s egy sor munkával megpakolva. De jó lett volna, ha megérzed, hogy itt vagyok, s visszafelé menet leszálltál volna. Így hát marad egy jövendő találkozás reménye. Szerdán vagy csütörtökön talán átmegyek Füredre, hogy Lipták Gáborral találkozzam. Úgy hírlik, Takáts és Keresztury is ott lesznek.” „Takáts” a Balatongyörökhöz tartozó Bece-hegyen szőlővel és nyaralóval rendelkező Takáts Gyula költőre,(5) „Keresztury” Keresztury Dezsőre utal. Ugyanezen év június 13-án Tüskés így írt: „Fenyvesen vagyok; vasárnaptól Baba és Gábor is itt lesznek pár napra. Nagyon örülnék, ha hétfőn át tudnál jönni – minél több időre. Jó lenne, ha Győzőéket is sikerülne átcsábítani – próbáld meg. Várunk!” „Baba” Tüskés Tibor első felesége, Szemes Anna, „Gábor” a fiuk, „Győző” Csorba Győző költő, aki a következő év nyarán családjával két hetet töltött a fenyvesi házban vendégként. Erre utal Fodor András és Csorba Győző 1964. június 20-án Fenyvesen kelt, közös képeslapjának bevezetője: „méltóan a ház szelleméhez rengeteget beszéltünk Rólad, Rólatok s a pécsi világról. Ideje már hogy Ti is idejöhessetek elfelejtve az ottani sínylődést.”

Takáts Gyula egyik első fenyvesi látogatását dokumentálja a költő és Tüskés Tibor 1964. augusztus 6-án Fodor Andrásnak küldött közös képeslapja: „Füredről hazajőve várt Gyula bátyám levele, így jött létre ez a mai kedves fenyvesi találkozás. Kár, hogy nem egészülhetett ki Veled a kör. Talán majd aug. második felében…” Hasonló szándékot fejez ki Takáts Gyula utóirata: „Aug. 15 után egyik vasárnap Becén össze kellene ülnünk.” A sorok jelzik, Fenyves kiindulópontja volt a Balaton északi partján élő, dolgozó művészbarátok közös felkeresésének.

Az első néhány év leveleinek ismétlődő motívuma a kerti munka. Az 1965. november 15-én Pécsett kelt levél többek között beszámol egy néhány nappal korábbi fenyvesi tartózkodásról: „Múlt szombat-vasárnap voltam Fenyvesen, ástam, fákat ültettem, trágyáztam. Azóta a hó is betakarta a házat, de minden a helyén vár, hogy megtaláljam, ha kedvem támad a télen még leutazni a Balatonhoz. Zsibbadt tagokkal, föltört tenyérrel értem haza, de a kétkezi munka kimosta az idegek fáradtságát.” Az 1966. március 14-én Pécsett írt levélben Tüskés így tudósít a Fenyvesen töltött tavaszi napokról:

Az elmúlt vasárnap-hétfőn, akkor még tartott a szép idő, lent jártam Fenyvesen, kiásni, kikapálni agyamból, idegvégződéseimből a fáradtságot. Ültettem, ástam, égettem a tavalyi szemetet, siettettem volna a fák növését. Az április szünetben mindenképp s családostul szeretnénk elutazni, de hogy mely napokon sikerül, még az iskolai elfoglaltságtól függ.

Takáts Gyula fenyvesi látogatásának tervéről és Fodor András meghívásáról ad számot az ugyanezen év április 5-én Fenyvesen kelt levél:

Két nap óta Fenyvesen vagyunk csütörtöktől egyedül. A hét valamelyik napján talán T. Gyula is átjön hozzám a Nagyberekről szóló írás miatt (helyszíni tanulmány!).(6) Ha megfelelő, arra kérlek, hogy vasárnap (vasárnap egész nap jó!) vagy hétfőn kora reggel jöjj át hozzám, Bandi. Hétfő 11 óráig vagyok Fenyvesen, aztán Kanizsára megyek: a gyerekeket én viszem vissza Pécsre.

Részletes beszámolót tartalmaz az 1966. július 11-én Fenyvesen kelt levél, amely a pihenés egy másik aktív formáját, a Határárokban évtizedeken át folytatott horgászatot is rögzíti:

egy hete, hogy Fenyvesen vagyunk. [… ] A nyarat most már itt lent töltjük, legföljebb egy-két napra ugrom haza Pécsre, ezt-azt elintézni. A postát is csak nagyobb időközökben küldik utánunk, […]. Nincs itt velem az írógép, az írástól egészen elszokott a kezem – egy hétig csak a horgászbotot fogtam – azt hiszem, nehéz lesz levelemet elolvasni. – A legsűrűbb és legfárasztóbb iskolai munkából csöppentem egyszerre a víz partjára. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni az időmmel, a szabadsággal: egy szál zsinór kapcsolt össze a világgal. Most kezdek tervet csinálni, gondolatokat dédelgetni a nyárra. Leveledet, amit még Pécsett kaptam meg, újraolvasva látom, hogy épp tegnap-tegnapelőtt voltál lent Fonyódon. Köszönjük a szíves invitálást, de még annyira az elején vagyunk a fenyvesi nyárnak, hogy gondot jelentett volna ez az utazás. Ha már Ti is hosszabb időre leköltöztök, gondolom, nem marad el a személyes találkozás.

Tudom, Győzőék Révfülöpön voltak, írtak is egy lapot, s jelezték rajt, hogy Veled is találkoztak. Sajnos, azt hiszem, eléggé változékony napokat ‘fogtak ki’, az esőből az elmúlt héten még nekünk is jutott. Győzőnek szeptember elejére fölajánlottam a fenyvesi házat, úgy láttam, szívesen töltené itt szabadságának hátralevő napjait.

Nagyon jól estek Németh László sorai. Egy újabb tihanyi-sajkodi út bizonyára ismét a nyár legnagyobb ünnepe lenne.

Az utolsó két mondat mutatja Tüskés Tibor fokozott megbecsülését Németh László iránt, aki az 1960-as évek közepén járt a fenyvesi házban, a látogatást fénykép is megörökítette.

Az 1966. július 30-án kelt levelezőlap tanúsítja, Fenyves többször is kiindulópontja volt az északi parton tett baráti látogatásoknak:

pénteken az eső néhány napra hazakergetett Pécsre, az esedékes ügyes-bajos dolgokat is sikerült így elintéznem. Valószínű hétfőn megyek vissza Fenyvesre. Liptáknak írtam, szerdára jelezve a látogatást. (Ha az időpont nem lenne alkalmas neki, Fenyvesre táviratozik s én kedd délután átugornék ezt nektek is megmondani.) Egyébként a reggeli gyors 7.11-kor van Fonyódon, Földvárig mennénk vonaton, onnét hajón Füredre. Úgy gondoltam, hogy 10-től 12-ig jutna idő Liptákra, aztán ebédelnénk, s délután Borsos Miklóst s az Egry-képeket keresnénk föl. Jó volna, ha Bodosi is előkerülne valahonnét, az utat könnyűvé és gyorssá tenné autója. Borsos-ügyben Liptáknak, autó-ügyben Bodosinak írtam.

„Lipták” a már említett Lipták Gábor íróra, „Bodosi” Bodosi György sajkodi orvosra, az „Egry-képek” Egry Józsefnek a Tihanyi Múzeumban rendezett életmű kiállítására utal. Fodor András ugyanezen év augusztus 14-én kelt, a fenyvesi Tavasz utcába címzett képeslapja jelzi, a tervezett látogatás Németh Lászlóéknál valóban létrejött: Fodor megígéri az ott készült fényképek elküldését, egyben kilátásba helyezi családjának fenyvesi látogatását. A sajkodi látogatást igazolja Fodor augusztus 17-ei fonyódi levele is, melyhez mellékelte az ígért képeket. A sajkodi ház teraszán készült egyik felvételen Weöres Sándor és Károlyi Amy is látható Németh László, Németh Ella, Németh Ágnes, Tüskés Tibor, Tüskés Tiborné és Fodor Andrásné társaságában.

Tüskés Tibor 1967. április 3-án Pécsett kelt levelének bevezetője így jellemzi a fenyvesi napokat: „Az ünnepeket Fenyvesen töltöttük, ragyogó napsütésben. A kapa és gereblye leszívta a szellemi fáradtságot. A víz és a szél kimosta az idegekre ülepedett kedvetlenséget. Gondoltunk arra is, hátha Ti is Fonyódon vagytok, […].” Az 1968. július 3-ai fenyvesi levélben Tüskés felidézi néhány nappal korábbi fonyódi látogatását és a Veres Péterrel közösen írt, említett kiadvány megjelenését:

Péntek óta vagyok Fenyvesen. Egyik nap bent jártam Fonyódon, találomra elmentem a Hunyadi utcába is, persze csukott ajtót-ablakot találtam, tudtam, hogy nem találok ott senkit, mégis örömmel tettem kezemet a kilincsre. A tanácson jártam, mert híre jött, hogy elkészült a kis füzet, a Veres Péterrel írt cikkek gyűjteménye. Remélem rövidesen küldhetek belőle: […]. Örömmel lapozok rá az ismert sorokra, közös emlékeket idéznek. Nincs korszakalkotó jelentősége […], igen jól tudom; mégis szeretettel gondolok vissza az egyes írások keletkezésére, s így együtt valami dokumentum-értéket is fölfedezni vélek bennük.

1968 júliusában és augusztusában Tüskés Tibor és Fodor András egy-egy Fenyvesen kelt és Fodor két Fenyvesre címzett levele, illetőleg képeslapja tanúsítja egymás kölcsönös felkeresését, Takács Imréék fenyvesi látogatását és a Németh Lászlóékhoz tervezett újabb közös kirándulást. Július 24-én Fodor a Hollandiából Magyarországra látogató Kibédi Varga Áronék társaságában kereste fel a fenyvesi házat. Tüskés 1969. július 31-én kelt fenyvesi levele és Fodor augusztus 9-ei fonyódi távirata jelzi, ezen a nyáron is meglátogatták Németh Lászlóékat. Az ekkor készült fénykép szerint a sajkodi vendégek között volt még Vekerdi László, Péter László, Körmendi Klára és Bozay Attila. Az 1970. augusztus 6-ai sajkodi látogatáson a július-augusztusi levelek és Tüskés Tibor távirata szerint betegség miatt Tüskés nem tudott részt venni; gyógyszerallergia miatt a kaposvári kórházban, majd a pécsi bőrklinikán ápolták.

A téli Balaton élményét örökíti meg az 1971. január 3-án Pécsett írt levél egyik részlete:

Karácsony vasárnapja utáni hétfőn […] Gáborral Fenyvesre mentünk, egy nappal korábban, mint Anna és Tünde, hogy befűtve várja a családot a fenyvesi ház. […] Mindebből a kivételesen szép a balatoni tél öt napja volt, amikor jóformán négy évszak időjárását éltük át, a tavaszias olvadástól a permetező őszi esőn keresztül a hófúvásig és a pilinkéző hóesésig. Még időben jöttünk el, nem kellett kiásni a házból. Jártunk a befagyott Balaton hátán, ettünk fácánhúst és fahasábok izzását néztük, egyszóval valódi főúri téli hangulatból tértem meg Németh László gondolatai mellé.

A Fenyves utáni vágy jelenik meg az 1972. március 4-én Pécsett kelt levélben: „A naptárt forgatom, mikor lesz április, mikor hajtanak Fenyvesen a fák, mikor lehetne kiszakadni ebből a nyirkos időből, városi füstködből, köptető büdösből és porból.” Az ugyanezen év júliusi levélváltás egy Csorba Győzőéknél teendő révfülöpi és egy Takáts Gyulánál teendő Bece-hegyi látogatás terveit rögzíti. Az előbbi emlékét fénykép is megörökítette.

Az 1973. április 4-én Pécsett kelt levél egyik témája ismét a Fenyvesen elvégzendő munkák: „Úgy tervezzük, hogy a jövő hét végén, 12–13–14-én töltenénk néhány napot Fenyvesen, kerítést kellene fösteni, kertet ásni, permetezni. A nyár végén elveszett csónak is megkerült, az is tatarozásra vár.” A fenyvesi tartózkodások, az ott végzett vagy elvégzendő szellemi és fizikai feladatok, Fodor Andrásék meghívása Fenyvesre számos további pécsi levélben ismétlődik.

Az 1975. április 16-án Fenyvesen kelt levél tárgya különböző kéziratok véleményezése és egy Marcaliban tartott, pontosan meg nem nevezett rendezvény emlékének felidézése. 1975. március 3-án elhunyt Németh László; ezt követően megritkultak a Fenyvesen írt levelek, de a fenyvesi napok továbbra is megjelennek Tüskés Tibor leveleiben, és Fodor András is többször címzett levelet a Tavasz utcába vagy idézett fel fenyvesi pillanatokat. 1980. május 11-én Tiszteletadás a szülőföldnek címmel kiállítás nyílt Szántódon Tüskés Tibor grafikai gyűjteményéből, aki a megnyitót követően vendégül látta Fenyvesen a megnyitó néhány résztvevőjét. Az eseményre Fodor András 1980. május 18-án így reflektált:

mindmáig megilletődve gondolok a Szántódon és Fenyvesen együtt töltött órákra. Nem mindenki tud maga körül ünnepet teremteni. Neked ez múlt vasárnap sikerült. Sosem fogom elfelejteni, ahogy poharazva, nótázva ültünk a veranda párkányán. Szép, értelmes rendje volt a történteknek. A család, a barátok, a szántódi falakon maradt képek Rád visszasugárzó üzenete és a fenyvesi villa körüli természet, a cserebogarászó és furulyázó gyerekek valahogy mind-mind odatartoztak a lényeghez. Örülök, hogy részese lehettem a szertartásnak.

A fenyvesi összejövetelt megörökítő egyik fénykép Czigány György és Varga Hajdu István társaságában örökítette meg Tüskés Tibort.

Fenyves továbbra is a nyugalom szigetét, a menedéket jelentette Tüskés Tibornak. Egy pécsi lakásfelújítás nehézségei kapcsán így írt: „Menekülésszerű volt az utam Pécsről, […]. Oázis, ha Fenyvesen lehetek, ha vonaton ülök.” (Pécs, l981. jún. 10.) Egyre ritkábban jutott el hosszabb időre Fenyvesre, s megjelenik a Fenyves és a Balaton utáni nosztalgia: „Ha kinézek a városra, Fenyvesre, a befagyott Balatonra gondolok: jó volna fakutyázni, korcsolyázni ismét. Anyám családi történeteket mesél, a múlt századi Vasban és Zalában bolyong a képzeletem.” (Pécs, 1982. jan. 17.) „[…] július 10-e után lennék a hétvégeken (szerdától, csütörtöktől) Fenyvesen. Talán ott, a Balaton mellett sikerül nyugodtabban, kiadósabban eszmét cserélni.” (Pécs, 1984. jún. 10.) Az 1983. szeptember 9-ei fenyvesi levélben beszámol bulgáriai és görögországi utazásáról, a fenyvesi ház vendégeiről, egy elmaradt fonyódi látogatás tervéről, majd így folytatja:

Aug. 25-től ‘élek’ Fenyvesen: erre az időre tartalékoltam ‘ezévi rendes szabadságomat’, közben egy hétfő-keddre ugrottam haza a könyvek, levelek miatt, s szept. 18-ig maradnék. Persze itt is munka van velem, azt írom, ami a nyáron elmaradt, főként Babits-témákat, a Somogy-nak, a Jelenkor-nak, a Könyvtáros-nak. […] Rettenetesen érzem, hogy fogy az idő (ma Kanizsára megyek be anyámat meglátogatni) s éppen a legfontosabbakra jut egyre kevesebb.

1987-ben a Magyar Televízió portréfilmet készített Tüskés Tiborról, melynek egyik helyszíne Fenyves, egyik közreműködője Fodor András volt.(7) A köszönet mellett a film befejező, Fenyvesen felvett epizódját is kommentálják Tüskés Tibor 1987. október 31-én Pécsett írt levelének alábbi részletei:

az első szabad és nyugodt órámban szeretném megköszönni kedvességedet, jóságodat, barátságodat, hogy annyi elfoglaltságod, lekötöttséged közepette vállaltad a fenyvesi utat és a közreműködést a tervezett filmben. […] Szerencsére Fenyvesen sütött a nap, és még a vízreszállást is a csónakkal föl tudták venni. ‘Odysszeusz’ csónakba száll, és beevez, belevész a vízbe, a hullámokba, a távoli partokba, a végtelenbe… […] Köszönöm (talán nemcsak a véletlen tette), hogy egyetlen órára megint sütött a nap fölöttünk Fenyvesen. Azokat a fákat akkor is mi ültettük, mi láttuk őket törpének, ha egyszer majd fejszét fognak rájuk.

A Fodor Andrásnak írt utolsó fenyvesi levél 1989. április 7-én kelt, amely jelzi a levélíró súlyosbodó egészségügyi és magánéleti gondjait, és kifejezi a fenyvesi ház megtartásával kapcsolatos reményt: „egy keszthelyi és egy szárszói ‘föllépés’ között ide, Fenyvesre húzódtam el, s egy rossz írógépen itt próbálok néhány sort írni Neked. […] Még március 13-án tört rám a könyvtárban és terített földre a gonosz lumbágó. Azóta bajlódom vele. […] Formálódik a lakás-ügy: […] Ha ez a cím véglegesül, természetesen hírt adok róla. Egyelőre a Surányi Miklós utcai lakás és a könyvtár a támpont s – remélem – kizárólagosan lesz majd és marad Fenyves.” A ház 1990 júniusában történt eladását megelőző időszak egyik utolsó fenyvesi tartózkodását örökíti meg a következő részlet:

Szilveszter és újév első napjait Fenyvesen töltöttük, a szabadban főztünk, lavórban mosakodtunk, mégis szép és jó volt minden, átmentünk Keresztúrra is, a keskenyvágányú gazdasági vasúton eldöcögtünk Somogyszentpálra, fácánra vadásztunk légpuskával, egyszóval sikerült kimenekülni a lakótelepi őrületből, s a nagy csöndben észre sem vettük, hogy öregebbek lettünk egy esztendővel. (Pécs, 1990. jan. 9.)

A ház eladását, „föláldozását” az ezt követő levelek tanúsága szerint Tüskés Tibor egyértelműen veszteségként élte meg, amit csak lassan dolgozott fel. A mecseki Szamóca dűlőben vásárolt telket és az arra tervezett kis épületet – saját szavaival – „önvigasztalás”-ként, „az elvesztett Fenyvesért” „kárpótlás”-ként értelmezte. (Pécs, l990. ápr. 15. és júl. 5., Pécs, 1992. jan. 12.)

---

Hivatkozások

1 Így pl. A déli part, Kaposvár, 1968; Szántód az irodalomban, Budapest, 1981; Szántódpuszta, Budapest, 1989; Szántód községtörténet, társszerző, szerk. Maurer Teodóra, Szántód, 2007. A Balatonnal is foglalkozó további könyvei: Zalamente, Somogyország, Budapest, 1979; Tájak, emberek, Pécs, 1990; Szülőföldünk, a Dunántúl, szerk., Budapest, 1980. A szántódi Pálóczi Horváth Ádám Közösségi Házban 2010-ben emlékszobát rendeztek be Tüskés Tibornak, a balatonfenyvesi Mari-Etta Helytörténeti Gyűjtemény kiállításán néhány éve három tabló és egy tárló dokumentálja fenyvesi kötődését.

2 Gyönyörű magyar tengerke. Írások a Balatonról, Kaposvár, 1998.

3 Fodor András és Tüskés Tibor levelezése, I, 1959–1966, s. a. r., jegyz. Tüskés Anna; II, 1967–1976, s. a. r., jegyz. Tüskés Tibor; III, 1977–1997, s. a. r., jegyz. Tüskés Tibor, Pécs, 2008–2010. A levelekre a továbbiakban a keltezés megadásával hivatkozunk. Az idézetek helyesírása e kiadványok szövegét követi.

4 Veres Péter – Tüskés Tibor, Párbeszéd a Balatonról, Fonyód, 1968. Veres Péter párbeszédet elindító írása: Balatoni naplójegyzetek, Jelenkor 9 (1966), 8, 712–721.

5 Takáts Gyula költészetéről, melyben fontos szerepet játszik a Balaton-motívum, Tüskés Tibor többször írt, írásait összegyűjtve is kiadta. Tüskés Tibor, A hasznos szép költője. Írások Takáts Gyuláról, Kaposvár 1996. Takáts Gyula és Tüskés Tibor levelezésében ugyancsak számos fenyvesi vonatkozás található. Takáts Gyula és Tüskés Tibor levelezése 1959–2008, szerk., jegyz. Fehér Zoltán József, Pécs, 2021.

6 Takáts Gyula, A Nagyberek világa és a Balaton, I–II. rész, Jelenkor 9 (1966), 7, 627–635; 8, 721–724.

7 Szülőföldem: a Dunántúl. Bemutatja Tüskés Tibor, 1988, MTVA.