kezdetben vala a föld
jó tudom előtte is volt valami
és azelőtt is és így tovább
végig az idők mélyébe
aminek soha nincs vége
mondhatni örökkévaló
mint a nevezhetetlen
mint az ige vagy bármi
aminek gondoljuk
kezdjük mégis csak itt
minap a földnél
ami volt és van a talpunk alatt
(szépen plántákkal felékesített vala
az úr isten egy kertet)
otthonunk a föld
mondják bahai hitű barátaim
otthonom mondom én is
ez is itt a talpam alatt
és az egész amihez
ez a kicsi hozzátartozik része
résznek jó lenni
jó tartozni valamihez
amivel együtt egész lehetünk
jó fele lenni valakinek
érezni a másikat a másik felet
és együtt a biztonságot
(az úr isten pedig azt is mondotta vala
nem jó az embernek egyedül lenni
szerzek nékie segítőt)
jó a földnek is része lenni
itt élni, szagolni a füveket
és akkor is örülni az akácvirágzásnak
ha köhögési rohamot kapunk tőle
végülis nem az ő hibája
kezdetben volt tehát a föld
és valahogy termőre fordult
benépesült létrejött a flora és fauna
(és nevelt vala az úr isten a földből
mindenféle fát mellyben az embernek
szeme gyönyörködhetnék)
és most itt vagyunk
kissé sokan ugyan
(gyümöltsözzetek, sokasodjatok és
töltségek bé a földet)
de mégis együtt
vigyáznunk kellene tehát egymásra
nem várhatunk mindent tőle egymagától
akkor se ha ő a mindenható
legyen elég a követelőzésből
nem elég hogy kaptuk e világot a kertet?
mindenki kapott belőle valamennyit
(e kertnek minden fájának gyümöltséből
szabadon egyél
de a jónak és gonosznak tudásának
fájának gyümöltsében ne egyél)
ha mást nem kaptuk az életet magát
és a halált is
(mert valamelly napon abban ejéndesz
halálnak halálával halsz meg)
ez is része az egésznek most már
meg kéne becsülnünk óvnunk
szeretnünk kellene e földet
így adni tovább fiainknak
legyen valami folytonosság
ha már minden változik
keletkezés van és meghalás
az idő spirálját e két dolog alkotja
s a kettő között az út
keresztekkel és csillagokkal
de igazából a mosoly számít
a szeretet és más ilyen elcsépelt
banális dolgok
(a szeretet hosszútürő kegyes
a szeretet nem irigykedik
a szeretet nem tselekszik álnokúl
nem fuvalkodik fel)
hogy elviselem-e a másikat
és a másik is elvisel engem
(mindeneket elfedez mindeneket hiszen
mindeneket reményl mindeneket eltűr)
ez a szeretet
(kezdetben vala a föld
és kietlen és puszta vala)
de aztán lett virágzás
kibontakozás élet
ha nem is feltétlenül paradicsomi
legalább nem unatkozunk
és testünk verejtéke által
értékeljük a nyugalmat
és lettek férfiak és nők
és nemzetek és országok
és lett harc is közöttük
és verseny és erőszak
és fondorlatok és politika
és társadalom és gazdaság
és rend és rendszer és
rendszerváltozás
és azok is megváltást reméltek
akiknek már kétezer éve eljött a megváltójuk
és látták semmi sem történt azóta
semmi ami lényeges
és a háborúkban megáldották a fegyvereket
és újra van tábori lelkész
és mindenki a másiktól várja az alkalmazkodást
és a szeretetről békéről megértésről beszél
miközben ellenséget gyanít a másikban
és lett szíve az embereknek
amibe beköltözött a szeretet mellé a gyűlölet
és csak kevesek tették igazi dolgukat
teréz anyák csak áldott pillanatokban fogannak
kezdetben vala a pusztaság
homok hideg vagy forróság
nem termett semmi és nem volt senki
akinek teremhetett volna
(a föld pedig vala ékesség nélkül való és puszta
teremte azért Isten embert az ő képére
az Istennek képére teremté őt
férfiúvá és asszonyi állattá teremté őket)
lett élet virítanak a virágok
zöldellnek a fák a bokrok
árnyékukban menedéket talál
a hőség elől a vándor
és lett golyó és kerék
és megszelidült a tűz
megszelidültek az állatok
csak az ember nem akar megszelidülni
kivájja a föld gyomrát
kiszedi gépesített erőkkel belső szerveit
lekopasztja a felszínt is letarolja
az erdőket kiapasztja édesvizű forrásait
elszennyezi a tengereket
lyukakat éget az ózonba
mind azért versenyez hogy
neki több jusson az egészből
szerteszét szaggatja az épet
nem látja a résztől az egészet
pusztít másokat újabb és újabb bombákat gyárt
és a gazdagok ölik a szegényt
a szegények gyilkolják egymást
és gyűlölik a gazdagokat
kezdetben vala a föld
és a föld puszta vala
és ez a pusztaság termett meg rajta egyedül
és a pusztaság olyan olyan a természete
valahol mindig előtör
most zöld és arany a mező
egy hektáron hatvan mázsa búza terem
gépek rakják a kazlakat
villany világít az utcáinkon
a városok között intercityk szállítják a népet
a második osztály is párnás
a várótermi padokon azonban
koszlott hajléktalanok fekszenek mocskukban
szemükben kiégett a fény
nem várnak senkit és semmit jó szót se senkitől
és cigarettacsikkért kotorásznak
a szemetesedényekben és az utcakövön
és vannak egész éhező kontinensek
afrika fele vegetál az éhenhalás szintjén tengődik
a fejlett országok pedig
használt télikabátokat és lejárt gyógyszereket
kínálnak nekik segélyezés címén
és néha mentőautókat küldenek
út sincs pedig és orvosi ügyelet
nem létezik
(és ha minden marhámat is
a szegények táplálására költeném is
és ha testemet a tűzre adnám is
ha szeretet nintsen bennem
semmit az nem használ nékem)
te szereted a feketéket szereted a cigányokat
és szereted a barnákat tejeskávészínűeket
sőt a fehéreket is lehetnek muzulmánok
keresztények zsidók vagy más vallásúak
mindegy te toleráns vagy
harcolsz az egyenlőségükért
a világbékéért a szabadságért
de azért ne ültessék a gyereküket
a te gyereked mellé az iskolában
adsz a kéregető koldusnak pár fillért
karácsonykor viszel élelmet és meleg teát
a nincsteleneknek
lerakod az utcai padra és mindig rátalál valaki
néha magad adod oda személyesen
és megelégedettséget érzel
hogy gondoltál rájuk is
csak ne menjenek közel hozzád
ha piszkosak és éhesek
ne panaszolják el gondjaikat
ne mutogassák elüszkösödött sebeiket
és vézna csecsemőiket
mert te már megtetted értük amit tudtál
forduljanak inkább a vöröskereszthez
a karitászhoz vagy az államhoz
az önkormányzathoz vagy éppen istenhez
és majd te is imádkozol értük
