Január 27-én a NASA fellőtt egy rakétát
Alaszkából 176 mérföld magasra,
hogy a levegő nitrogén-oxid koncentrátumát
mérje. Elég jól néz ki ez a fotó, írod, mintha
te festetted volna, írom vissza
nem sokkal éjfél után. Nem bánom,
hogy ebben a völgyben nem röpködnek csak úgy
a rakéták, és arra gondolok, az életünk
egészen jól alakult. Néha a levegő
könnyű lesz, akár egy leértékelt
tavaszi kabát, amit végül vissza-
teszek, mert anyád szerint olyan, mint valami
munkaköpeny a régi gyárban, ahol
nagyapád dolgozott, és ami már
bezárt. Egyre kevésbé emlékszem
arra, milyen volt 18 vagy 23 évesnek lenni.
Csak azt tudom, annyi minden
lehetett volna másképpen, vagy lehetett
volna még. Néha ülni csak úgy,
nézni a függönyt és túl a fákat.
Arra ébredni, hogy már esteledik,
járni a kutyával és ragyogni, ha
megint égni kezdenek a lámpák.
Látod, az ott az égi szekér, mondtam
mikor kicsi voltál, és te lelkesen
bólintottál, tudod, ilyenek voltunk
régen, és most meg folytatni
kezdünk egy újabb értelmetlen vitát
arról, miért pont a Jézus nevű ember
születését veszi alapul az időszámítás,
és nem a kultúra kezdetét, ami szerintem
nehezebben definiálható, még ha te állítod is,
mennyivel fontosabb.
