már megtörtént a figyelem
kollázs Bak Rita Bomló perspektíva című kötetéből
eltelt ezer év
és én a konyhában töröm a diót
a valóság partján
szirommeséket mond
a gyalogos hadosztály
deres fűben a történet becsukódik
alászáll az éjszaka
a görcsös glória
messziről űrlények sercintenek
koromsötét van a céllövöldében
nagy betonépület tétova szélben
megérinti a vállam
kinyílik egy betonszáj
kiesik belőle a megfigyelt madár
elém bukfenceznek az évszázadok
már megtörtént a figyelem
az üres fémkalitkába
a történet becsukódik
alig látok
kollázs Bak Rita verseiből
töröm a mesék héját békakirály
fák ágai csókolják glóriámat
hozsánna a pelikánnak a mozsárban
májam mesém kocsányos tölgyesben
keresi a tiszta vizet
a kanyarulatos csatornamesét
hol van bennem a vércsekarom?
acélgömb mellett ólomkatona
az elsüllyedt papírhajón
özvegy szirom görcsös teste
megvirrad kormozódik
boszorkányok felett rügy-glória
elindul a mese a mandala felé
látszólag áll az idő a bódhifa alatt
*
horzsolások felfénylenek
a karcos ég alatt
görcsös torzó száll el
a fák ágai között
hasad a víz
kérlek rügyezz
*
pompában fekszik májad veséd
megvirradtál magadból
ütögetem az apró horzsolásokat
ólomhajón kormozódik a papírkatona
özvegy torzó mocsárba rügyezik
elindul a csöndes homokgolyó
az ég párkányára
alig látok összetörni a szárnyaimat
bekormozódott
Bak Rita Szirommesék című verse nyomán
a meseszirrmok már olyan érdesek
hogy az ég körbefonja a fák ágait
az angyalok összekarcolják
a párkányokat
a páfrányokat
bekormozódott boszorkányok
fölött száll el a tó
benne az elolvadt tavalyi hó
elszáll fölöttük az idő
özvegy papírhajón csendes ólomkatona
hattyútoll lett a balerina
a csókok pályaudvarán
bekormozódott a békakirály
fák alatt mezítláb
Bak Rita A valóság partján című versének átirata
fák alatt patások mezítláb
alattomos suta törvény
kezet mos
a nagy bumm után
a semmiben ülnek a percek
a nap hűtlen hideg
kőrisbogár ír elő
rímelő szabályt
tehetetlen árnyak
törnek át a pusztán
a valóság partján
isten legel és énekel
az univerzum örvényében
melegszem millió évig
reggel üveges csöndben
ringok gyanútlan alszom
aztán jelre megérkezik
uram az üveges
sziklakő zajában kövér idő
ez itt a téridő a vér-idő a dáridó
és mégis lüktetve morajlik
a langyos valóság
kőrisfán reggelizik a kőrisbogár
lytta vesicatoria
