Oravecz Imre, a költő mondta egyszer egy rádióbeszélgetésben, hogy nem tudja, hogy lehet egy művészt igazán értékelni, de egyet tud, éspedig azt, hogy egy művön megérződik az, hogy mit kockáztatott egy alkotó az életében azért, hogy az a mű létrejöhessen. És ha ez igaz, akkor ez az érzet lehet egy műnek egy sajátságos értékmérője. Így látom magam előtt a már említett képletet: Kockázat / Életmód = Életmű. Valahogy így mondanám: a művön látható, érezhető valami belső jel, az alkotó személyes védjegye, a munkával szemben érzett alázata, az élvezet és kockázat közös együttese. Ha megérezzük ezt a műveket bevilágító párát, akkor azt hiszem, nem a sikert, a pénzt, a formát, a karriert, hanem valami mást kezdünk látni, a műveken áttörő valami különös, emberi üzenetet.
Vödrös Gábor munkája
Mi az, amit kockáztat egy művész, amikor alkot? Megélhetést? Sikert? A tehetségét? Az elismerést? A felfedezés lehetőségét? A gyorsan elévülő munkák sorát? A hiábavaló munka súlyát? A megsemmisítő szembesülést több ezer év kulturális emlékeivel? Azt kockáztatja talán, hogy nem lehet soha senkinek ugyanúgy látnia a műveket, ahogy csak ő látja az alkotásait? Szabad-e egyáltalán hiábavaló dolgokkal ilyen mániákus szorgalommal dolgozni? Vödrös Gábor ennek a sok kérdésnek a levegőjében élve dolgozott, hogy képeivel új teret adjon annak a víziónak, ahogy ő szeret élni. Ahogy ő látja Budapestet.
A ködös Budapest önálló lény a képeken. Nincsenek rajta emberek, mégis él, mozog a kép felszínén a felületen tájban derengő épületek, hidak, hajók világa. Ha jól megfigyeli valaki ezeket a képeket, megtalál rajta darukat a hidak mögött, a házak felett, és láthatja, a város változott a két kép között, ott nő, mozog a megfigyelt élőlény, a hidakba kapaszkodó két part világa. Vödrös Gábor egy forgalomtól letisztult város derengő, néha nyomasztóan viharos, olykor melankolikusan nyugodt képét mutatja nekünk, azoknak, akik itt, ebben a városban élünk.
Vödrös Gábor munkája
Vajon pontosak-e Vödrös Gábor képei? Ilyen letisztult és éteri-e ez a város, amelyben élünk? Nem tudom, de az tudom, hogy a hidak között, a víz ragyogó, halpikkelyes felületei felett élve érzem, valami nagy, különös dologban van részem, ami több mint látszat.
Nemrég eszembe jutott Vödrös Gábor egyik hatalmas képe. Az Országház ködben uralkodó épülete alatt ott úszik egy nyugodt hajó, és megy tovább a vízen, lent a mélyben. A ködben ülő, fenséges, de bizonytalan épület és az elhaladó, a szabadságot választó hajó együttes képének felidézése segített nekem, hogy értelmezni tudjam az életem, az életünk, itt, ahol élünk, Budapesten.
Vödrös Gábor munkája
A feltett kérdésre, hogy Vödrös Gábor mit kockáztat az életével, amikor létrehozza a műveit, azt hiszem, egyikünk sem tud válaszolni. De egy biztos, mindegyikünknek keresnie kell itt a választ, a képek előtt ma és holnap, magunkban és magunk felé: vajon hogyan éljük az életünk?
