A fény a látványalapú művészetek minden területén alkalmazott kifejezőeszköz. Így van ez a hagyományos képzőművészeti műfajokban, de például a szcenika, építészet stb. esetén is. Az analóg fotó és mozgókép megjelenésével újabb alkalmazási formák születtek. Napjaink digitális technológiája még inkább kitágítja a fény kifejezési módjait a művészetekben. Magam is napi gyakorlatként használom ezt a technikát.
1976-tól 1982-ig sík-konstruktív, geometrikus képeket festettem, és a szitanyomatokat is ebben a stílusban készítettem. A szitanyomóforma előállításának elengedhetetlen előzménye volt a grafika színre bontása. Ezt manuálisan is el lehetett készíteni, de általánosabb volt az úgynevezett vonalas (fotótípia) színre bontás. Ehhez el kellett készíteni a műhelyrajzot, amelyről fotóeljárással síkfilm készült. Több esetben szükséges volt a film retusálása, ha a fedettség nem volt megfelelő.
Egy ilyen folyamatot asztali lámpánál végezve arra lettem figyelmes, hogy a síkfilm fedetlen részein átszűrődő fény az asztallap felületén izgalmas fényjelenséget hozott létre. A különleges, még nem tapasztalt fénystruktúrák arra inspiráltak, hogy további kísérleteket végezzek ezzel az eljárással. Problémát okozott, hogy milyen felületen jelenítsem meg a létrehozott fénystruktúrákat. Ezt sikeresen megoldva fényképeket készítettem róluk.
A kísérleteim technikai, gyakorlati feltételeit az 1976-tól 1989-ig évente megrendezett Békéscsabai Grafikai Művésztelep fő támogatója, a békéscsabai Kner Nyomda teremtette meg. A nyomda olyan formakészítési hátteret adott, amilyennel akkor egy képzőművész nem rendelkezett. A nyomdai fotózás, formakészítés technikai adottságait speciális gépek biztosították, és a síkfilmek készítéséhez nyugati importból származó anyagokat használtak. A művésztelep résztvevői számára az előbb említettek rendelkezésre álltak, ami óriási lehetőség volt.
Az első két évben a Budapesti Műhely majd minden alkotója, Bak Imre, Fajó János, Hencze Tamás, Mengyán András és Nádler István is dolgozott a művésztelepen. Mindannyian az akkori kortárs képzőművészet megújítói voltak. Izgalmas képgrafikai kísérletek folytak a művésztelepen, amely a munkák kivitelezésén túl igazi szellemi műhely volt. A grafikák sokszorosítása ofszet technikával és szitanyomással történt. Az utóbbival készített grafikák kivitelezésében Gubis Mihály művészkollégámmal közösen vettünk részt. A szitanyomás technikája főleg az egyenletes színfelületek nyomtatására alkalmas. Nem véletlen, hogy a geometrikus formastruktúrájú, sík-konstruktív stílusú grafikák sokszorosítására használtuk.
A szita széles körű alkalmazása a képzőművészetben Magyarországon az 1970-es években kezdődött. Itt érdemes megemlíteni a Pesti Műhely által 1973-ban létrehozott budapesti Benczúr utcai szitaműhelyt, ahol az említett alkotók közösen dolgoztak. Saját grafikáik sokszorosításán túl szitamappákat is készítettek (Vasarely, Max Bill, Kassák stb.).
Az első évek után megkezdődött a művésztelep profilváltása, és a képgrafikák készítésével párhuzamosan alkalmazott grafikák is készültek ott.
Fénygrafikák szitanyomással
A fénygrafikai kísérleteim kezdeti tapasztalatait először az 1982-ben megrendezett művésztelepen alkalmaztam. Ekkor több cég is kiírt konkrét témájú alkalmazott grafikai témában (plakát, embléma, csomagolás) pályázatot, s ezek között szerepelt az akkori Tungsram vállalaté is. Többen pályáztunk, más-más grafikai megközelítéssel. Mivel a cég fényforrások gyártásával foglalkozott, kézenfekvő volt számomra, hogy induljak a pályázaton. A vállalat logójának betűit a korábbi kísérleteim alapján elsajátított technika segítségével fénycsőszerű formává alakítottam át. A fekete-fehér árnyalatos fotóeredeti rácsfelvételének felhasználásával készült el a raszteres, árnyalatos síkfilm.
A sokszorosítás szitanyomással történt, amihez két szitanyomóforma kellett. Az elsővel a papírra kék színt nyomtattam, majd erre az árnyalatos fekete színt.
Lonovics László: Tungsram plakát; szitanyomat, 1982
Az alkalmazott technikai eljárásban további lehetőséget látva, folytattam képgrafikai kísérleteimet. Először a vonalas szitanyomataim műhelyrajzait felhasználva készítettem fénygrafikáimat. Ezek filmjeit megvilágítva értem el, hogy a határozott szélű vonalak árnyalatos fényvonalakká váltak, amit fotózással rögzítettem. Az erről készült raszteres síkfilmet használva állt elő a szitanyomóforma.
Lonovics László: Piramis; eredeti grafika, szerkesztett tusrajz; 1983
Lonovics László: Piramis; fekete-fehér fotóeredeti, 1983
Az ilyen jellegű grafikáim egyik első darabját az 1983-ban Miskolcon rendezett XII. Országos Grafikai Biennálén mutattam be Piramis II. címmel.
Lonovics László: Piramis II.; szitanyomat, 1983
Néhány hasonló – kompozíciójában még szerkesztett, többnyire szabályos párhuzamos fényvonalakból építkező – grafika után lehetőséget láttam egy impulzívabb kifejezésmódra. Kalligrafikus vonalgrafikákat rajzoltam, és az arról készített negatív síkfilmeket felhasználva hoztam létre a fotó-eredetiket.
Gesztusszerű munkáim közül a Fényhullám II. című szerepelt az 1984-ben a Műcsarnokban megrendezett Országos Képzőművészeti Kiállításon. A színátmenet nyomtatásakor a szitára egymás mellé két eltérő színt öntöttem – néhány nyomtatás után sikerült egyenletes színátmenetűeket készíteni –, majd erre nyomtattam a másik színt.
Vonalas eredetik
Lonovics László: Fényhullám II.; szitanyomat, 1984
Azonos nyomóformával több színváltozat készíthető. A végleges grafikasorozat nyomtatása előtt több esetben próbanyomatokat készítettem. Az említett folyamat valójában felfedezésekkel teli grafikai kísérletekre adott lehetőséget, amelyek tanulságait felhasználva újabb és újabb képi variációk születhettek.
A nyomtatás folyamata; fotódokumentáció,1980-as évek eleje
Lonovics László: Fénydombok II-III.; szitanyomat, 1984
Számítógépes fénygrafikák
Minden grafikai technikának megvannak a sajátosságai, amelyek meghatározzák az eljárás lehetőségeit és korlátait. A szitanyomás raszteres nyomtatása lehetővé tette az árnyalatos grafikák készítését, viszont a szín- és formaátalakításnak korlátai voltak.
Ebből a szempontból a digitális képalakítás jóval nagyobb grafikai eszköztárral rendelkezik. Bár a szitanyomással is több színváltozat nyomtatható, ami viszont sok és időigényes manuális műveletet tesz szükségszerűvé (szita kimosása, festékkeverés, nyomtatás stb.), számítógéppel a kép színének megváltoztatása akár egy-két perc alatt több variációban lehetséges.
Az 1990-es évek végén vásároltam egy 486-os személyi számítógépet, amin kezdetben a Photoshop 2.0-ás szoftvert használtam. A digitális technika újabb képi kifejezési lehetőségeket kínált fénygrafikai munkásságom folytatásában.
Kezdetben a szitanyomáshoz használt analóg fekete-fehér fotókat digitalizáltam. A Photoshop RGB színmódja lehetővé tette a fekete-fehér eredeti színezését, további eszközei alkalmazásával kontrasztjának, világosságának megváltoztatását, átméretezését, vágását, részleteinek rétegekre helyezését és így tovább. Mindezek olyan rugalmas és változatos alkotói folyamatot kínáltak, amely nagyban inspirálta alkotómunkámat.
A későbbiekben a fotó-eredetiket digitális fényképezőgéppel készítettem. Ennek köszönhetően szükségtelenné váltak az analóg képalkotás folyamatai; ez a lehetőség egyrészt költségkímélőbb volt, továbbá gyorsabban és nagyobb számú felvételt tett lehetővé.
Lonovics László: Horizont II.; számítógépes grafika, 2000
Lonovics László: Szürke fények III.; a digitális fotóeredeti, és az annak alapján készült számítógépes grafika, 2005
A számítógépes alkalmazás – a már korábban említettek szerint – nagyszámú kompozíciós változatokra ad módot. Ezek összehasonlíthatók, amelyek alapján további képmódosítások végezhetők. Az említett folyamatok eredményeként alakul ki a végleges kép, vagy képsorozat.
Lonovics László: Fénydimenziók V.; számítógépes grafika, 2018
Lonovics László: Fénykatedrális III.; számítógépes grafika, 2022
Fontosnak tartom megemlíteni azonban, hogy a számítógép csak eszköz, valójában csak a felhasználó, alkotó ember kreativitásának köszönhetően jöhet létre műalkotás. Így bár a szoftverek eszköztárában található filterek használatával például látványos képek készíthetők, ezek nem nevezhetők autonóm alkotásnak.
