A vers arról ismerszik fel, hogy a papíron sok hely marad üresen, és az a kevés betű főleg a bal felső sarok körül csoportosul, onnan terjed lefelé. Ha nagyjából egyforma hosszúak a sorok, akkor sejthetően található rím is a papíron, vagy versmérték. Ha nagyon nem egyforma hosszúak a sorok, akkor az szabadvers.
Az El, Kondor, pláza című kiállítás részlete (Fotó: Kiss Ágoston)
A grafika arról ismerszik föl, hogy a nagyobb papíron középen egy kiterjedt folt látható, amelyiknek a felülete eléggé sima, s jól érzékelhetően egyszerre került a papírra. Itt nem a körvonalaknak van jelentősége, a grafika kötöttsége a foltokból vagy a vonalhálóból ismerszik föl. Ha fedésbe tudom hozni a grafika ábráit korábbi tapasztalataimmal, akkor inkább klasszikusnak tekintem, míg ha nem ismerem föl, hogy mi van a papírlapon, akkor az ábrázolást inkább szabadnak vagy absztraktnak mondom.
Persze a modern művészet mindig mindent összekavar. Nem tudok olyan kijelentést tenni, hogy ne jusson eszembe tucatnyi ellenpélda. De maradjunk most ennyiben: amikor Vass Tibor nyomdaszagú, új könyvét kinyitom, egyes oldalakon betűket és sok üres papírt látok, tehát versként kezdem olvasni, itt a teremben pedig a papírok majd’ teljes felületét egyenletesen lefedi a nyomdafesték, azaz grafika lesz ez. Tehát, vonom le a következtetést, Vass Tibor költő és grafikus kiállítása nyílik itten.
Vass Tibor El, Kondor, pláza című új kötete – dedikálásra előkészítve (Fotó: Kiss Ágoston)
Vass Tibor mindenki meglepetésére ötven éves. Pedig tavaly még csak negyvenkilenc volt. Írt sok verset, csinált jó pár grafikát, eléggé tudja már, hogyan viselkedik a papír, a betű, a folt. Belülről kifelé tudja. Mi pedig, mivel olvasók/nézők vagyunk itt, kívülről befelé haladunk.
Tehát grafika. Mielőtt kinyomtatta, sokféle technikával módosította, ami kint van. Hogy amit látunk, olyannak látszódjon, mint ami legbelül leledzik. A derűs minden elemében az legyen, a borzasztó pedig nagyon borzasztó.
Gyerek, kutya, ház, kék. Ezt látom. Ettől kezdve minden összekeveredik. És a címet olvasom, utalások, benne Kondor.
Bán András és Vass Tibor a megnyitón (Fotó: Kiss Ágoston)
Kondor kétféleképpen is értelmezhetetlen. Az egyik a magatartása. Erről egy klasszikus idézet Erdély Miklóstól: „Ő saját magát mint egy ilyen betonszerelő proletárt tálalta ki, úgy is öltözött, és a beszédstílusa is ugyanolyan volt, nagyon durva. Azelőtt nem volt a művészek között szokásban, hogy ezt a proletárstílust használják, hogy a ’baszd meg’ legyen minden második szavuk. Kondor bevezette. Borzasztó kifinomult ember volt, de így tálalta magát. Időnként kiderült, hogy iszonyú műveltsége van. Hogyha valaki csak úgy beszélt vele egyet, könnyen azt mondhatta, hogy hiszen ez egy bunkó, egy zavaros bunkó, hát úgy beszél. De ha szó volt valamiről, arról ő mindig többet tudott, mint bárki a társaságban, csak valahogy szemérmesen kezelte ezt a tudást.”
És értelmezhetetlen Kondor, a művész, elsősorban a grafikus. Felfogásában klasszikus volt, eszközeiben is, csak épp valahogy mindent összecsúsztatott. Interimaginárius volt – pedig ilyen szó nem is létezik. Mindenesetre nem lehet kiigazodni rajta. Ezért aztán rendszeresen elfelejtjük. Kifelejtjük a művészettörténetből.
A Nyílt, ti, tok című tárlat részlete – azok munkáival, akiknek Vass Tibor korábban kiállítását nyitotta meg; a szalagokon versek az új kötetből (Fotó: Kiss Ágoston)
Szerintem meg Vass Tibornak ez a fontos Kondorban. A kiismerhetetlenség. Nem avant és nem arrière, nem rájt és nem left, nem misztikus és nem vulgáris. Vagy mindegyik. Kondor, a magánakvaló. De mindig társaságban volt egymaga. Ahogy a munkáihoz is hozzátartozik a kor, amelyet már nem is értünk. Csak a munkái révén.
Vass Tibor úgy döntött, ezt mind magára veszi. Nem beszél a koráról, csak benne van. Egyszerű dolgokat mond el, de nem akar értelmezhető lenni. Szereti, hogy a képei maguktól ilyen interimagináriusak, mert a szövegeivel is ez történik, mindig előkerül egy másik szó, amitől az előző is megváltozik, visszamenőleg.
Vass Tibor grafikái (Fotó: Láng Eszter)
Amikor így megérkezünk legbelülre, egyértelművé válik, amit sejtettünk, Vass Tibor a saját történetét mondja. Nem azzal a szándékkal, hogy beléhelyezkedjünk vagy ráismerjünk a sajátunkra. Nem erőszakolja ránk. Nem kecsegtet katarzissal.
Egyszerű a javaslata. Vigyük magunkkal ezt a gyereket, ezt a házat, kutyát, ezt a kéket. Hogy bennünk, odabent, a mi történetünk egy kicsit jobb legyen. Elviselhetőbb.
Vass Tibor. Isten éltessen. És Kondor Béla.
A megnyitó közönsége (Fotó: Kiss Ágoston)
Elhangzott a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria Rákóczi-házában, 2018. augusztus 8-án, Vass Tibor József Attila-díjas költő, képzőművész 50. születésnapja alkalmából rendezett El, Kondor, pláza, valamint Nyílt, ti, tok című tárlatok megnyitójaként.
