Az ember jelenlétét és környezetalakító tevékenységét a földtani rétegekben kialakult szünetek, hiátusok jelzik. A városok története egyben a földtaniréteg-hiányok jelenléte is. Athén példája mutatja számunkra a több ezer éves várostörténet és geológia összefüggéseit. Írásomat szeretném Dr. Mindszenty Andrea geológusprofesszornak ajánlani, akitől nagyon sokat tanulhattam a földtan rejtelmeiről és a városok geológiai alapjairól is.
Athén várostörténete egyúttal Európa történelme is. A település alapításával kezdődik a tér urbanizációja. A kedvező természeti környezet nagymértékben hozzájárult – jelen ismereteink szerint – Európa legrégebben létező városának alapításához. A legutóbbi 3 ezer évben folytonosan lakott volt, a Kr. e. V. században elért kulturális vívmányai lefektették a nyugati civilizáció alapjait. Ez egyben azt is jelenti, hogy valamikor majd hiátusként fog földtani rétegekben jelentkezni Athén. Kontinentális, sőt globális szerepe átalakul, városföldrajzi, földtani tényezővé válik. A földtudományok összetettségét jellemezheti a rétegekben rejlő egykori szellemiség, az ott élő emberek társadalmának sajátosságai. Az urbánus lét geológiává alakul, az urbángeológia értelmet kap.
Lakói számára Athén mindig is Zeusz különleges védelme alatt állt, akinek korán oltárt szenteltek, amely az Athénét védő város (Athene Polias) legrégebbi temploma, Hekatompedos is volt. A legenda szerint Athéné istennő és Poszeidón tengeristen a város lakóinak kegyeiért versengtek. Mindkettőnek ajándékot kellett adnia a városlakóknak, névadónak pedig azt jelölték, aki a legjobb ajándékot nyújtja a városnak. A verseny megtalálható Herodotus feljegyzéseiben az Apollodorus, Pausanias és Plutarch könyvtárában, mely szerint Poszeidón kutat vagy forrást adott a városnak, amelyet tridentjével (háromágú szigony) nyitott ki, de amelyből csak sós víz áradt. (Ovidius feljegyzéseiben lovat adott a városnak.) Athéné ajándéka olajfa volt, élelmiszert, olívaolajat és fát ajándékozott. Athéné nyert, és ezért a várost róla nevezték el.
A Kr. e. VI. század végén Athénnak mintegy 5 ezer lakosa van. A következő száz évben a görög metropolisz népessége gyorsan növekedett, Kr. e. 400 körül már körülbelül 40 ezer ember élt itt. A népességszám növekedése is a város vonzását és életkörülményeit jellemzi.
Athén tisztelete a nyugat-európai civilizáció értéke is lett. A később majd földtani hiátusként szereplő metropolisz szellemi ereje, a bölcsek jelenléte és követésük egyben a tudomány egységét is jelenti. Mint ahogyan Athén elválaszthatatlan része az európai létnek, így a természet- és társadalomtudomány egységes vizsgálata is elengedhetetlen a mai kor emberének.